A koszorúslány ruhát csak lányok vehetik fel?

De most komolyan, hogy lehet egy menyasszony ilyen ..nem is találok rá szavakat......azért, hogy négy koszorúslány legyen a szertartáson, beöltöztet egy kisfiút lánynak? Nem gondolja ez az Isten barma, hogy MINDENKI tudni fogja, hogy kisfiú van a ruhában??????? Mindenki el fog képedni, kérdezgetni fogják, hogy miért, stb.

A kisfiú anyjáról meg majd az egész násznép azt fogja hinni, hogy gyengeelméjű és azért öltöztette lánynak a fiát. Hogy mehetett ebbe bele? Nekem is van egy kétéves kisfiam, el sem tudom képzelni a szitut, de tényleg.

A drága kis menyasszonyka annyira törekszik a tökéletes szimmetriára a 4 koszorúslánnyal, hogy az egész násznép azon fog sutyorogni a menet alatt, hogy miért van vajon lányruhában a kisfiú, és az esküvő legszebb pillanatait nem is fogják pillantásra sem méltatni mert a kislánynak öltöztetett fiúval lesznek elfoglalva. De az ilyen menyasszony meg is érdemli, hogy a násznép ne vele foglalkozzon, hanem valami egész mással.....aki ennyire külsőséges, felszínes és ostoba, az meg is érdemli. A kisfiú anyjával egyetemben.

Kedves szülők!

Nagyon el vagytok maradva a korral, ha ilyeneken meghökkentek. Nem mindegy miben van az a szerencsétlen kisfiú? Ha szereti a szoknyát akkor vegye fel, nincs ebben semmi különös. Én rá adnám a fiamra (ha lenne) a szoknyát, ha szeretné hordani. Nincs benne semmi rossz. 22/L

18.57. hát igen, ilyen is van. Mindig lesznek különcködni akaró emberek, de még 22 évesen rettentő fiatal vagy, ha lesz egy fiad már nem akarsz majd lázadozni és direkt árral szembemenni, mert rájössz majd, nem attól leszel különleges. Vannak különcök, akik a gyerekeiket is különcségre akarják nevelni, de a saját bőrükön jönnek rá legtöbben, hogy a gyerekükkel csesznek ki.

Kisfiúra lányruhát adni pedig, ráadásul pusztán azért mert a menyasszony egy hiú liba, anyuka pedig buta mint a kő, gáz dolog. Én is a gyerkőcöt sajnálom a beteg elmét, aki ezt kitalálta.

Ez nem korral való elmaradás, hanem józan felnőtt gondolkodás. Hiába vagy 22, a gondolkodásod még gyerekes, ha azt hiszed, ettől leszel nagylány és menő, meg modern csajszi. Aki a gyerekét bolondnak akarja láttatni, csak nyugodtan, de a lelkiismereteddel majd számolj el valahogy, ha a gyerekedet nevetség tárgyává teszed sját akaratodból. Van akinek nem való gyerek. Talán majd felnősz és máshogy fogod gondolni.

Egy szintén fiatal anyuka, másfél éves kisfiúval, akit kisfiúnak nevelek.

Tőlem mindenki úgy öltözteti a lányát/fiát, ahogy csak akarja de anyuka helyében tuti nem hagynám, hogy koszorúslánynak öltöztessék a fiamat. A gyerekem nem bazári majom, hogy úgy produkáltassák ahogy kedvük tartja. Otthon tőlem azt vesz fel amit akar, de emberek közé nem engedném a fiamat lánynak öltöztetve, hogy mások rajta röhögjenek. Nem azért, mert én ilyen baromi konzervatív vagyok, de meztelenül sem mehetne az utcára, hiába akar és pont. Vannak bizonyos normák és igen, ha nem tartjuk be kiröhögik, én meg nem tenném ki ennek a gyerekemet. Amíg nem tudja megítélni, hogy mi a helyes és mi nem addig szerintem az a feladata a szülőnek, hogy "terelgesse" a jó irányba a csemetéjét és nem az, hogy ráhagyjon mindent, nehogy megsérüljön a kis önérzete (ismét csak azt tudom mondani, hogy szerintem sokkal inkább lenne számára fájó arra emlékezni, hogy mennyien csúfolták, nevették ki, mint az, hogy anyu nem engedte csillámhercegnőnek öltözni). És igen azért csúfolnák ki, mert a legtöbb gyereket így nevelték, hogy ami más az nem jó, de nem fogok egyedül világot megváltani, ha meg mégis ilyen terveim vannak akkor a saját bőrömet vinném "vásárra" és nem a gyerekemet tenném ki ennek.

Jöhet a lepontozás :D

Kamaszkoromig makacsul ragaszkodtam a fiús külsőhöz, pedig lány vagyok.

Anyám a terhessége alatt nagyon örült, hogy lányt vár, mert fésülgetheti, habos-babos ruhák, stb. Ez nagyjából 3 éves koromig sikerült, amíg el nem indult a saját akaratom.

Sokszor kopaszra nyirattam a hajamat (fodrászt rábeszéltem, anyámék meg nem sokat tudtak tenni, ha levágattam, max sapkát kényszerítettek rám), állandóan tele voltam akcióhőső matricatetoválásokkal, öltözködésben is a fiúkat utánoztam. Amikor az oldalt hordott wc-lánc lett a divat, akkor azt hordtam. Amikor a szakadt farmer, akkor azt.

Szoknyát nem vettem fel, évnyitók előtt képes voltam fizikailag ellenkezni és bőgni, csak ne adják rám. Viszont szeretem volna egy kisméretű öltönyt, mert az férfias.

Strandra csakis úszógatyát vettem fel. 8-10 évesen bejelentettem, hogy amint nagykorú leszek, átoperáltatom magam.

Aztán ezek akkor kezdtek megváltozni, amikor beindult a kamaszodás és a testem is kezdett nőiesedni. Szép lassan láttam értelmet a nőies öltözködésben (fiúk).

Utólag visszagondolva a mentalitásom mindig is férfias volt, gyerekként ezt az öltözködésemmel tudtam demonstrálni. A szüleim nem voltak elragadtatva, de legalább nem is akadályoztak.

Sőt, egy időben a nevemhez hasonlító fiúnéven hivattam magam.

Szóval kamaszkor előtt szerintem édesmindegy, hogy melyik nemre jellemző viselkedése van valakinek. A nemi irányultság kamaszkorban dől el véglegesen - én is 100% hetero lettem, immár férjnél.