Ti, hogy kezelnétek ezt a helyzetet?

A vőlegényem svájci, itt is élünk már egy ideje, a hónap végén esküvő. A szülei viszont nem tudják megemészteni, hogy egy magyar nőt vesz feleségül, vagy inkább egy nem svájcit, nem tudom melyik a nagyobb bűn a szemükben. Az egy dolog, hogy nem csípnek, ilyenkor az esetek többségében ugye nem találkoznak az érintettek, mert hogy "haragban vannak". Na, nálunk ez nem így van, mert a férjem az apja ügyvédi irodájában dolgozik, és néha itthon is megtárgyalnak 1-2 ügyet este. Nem az van, hogy szidnak engem meg mocskolódnak, hanem egyszerűen a fiúkkal jól megvannak, engem meg mintha levegőnek néznének. Az anyukája is így viselkedik, az esküvőn is ott lesznek, de ez nekem olyan megalázó. Mondok egy példát, ülünk az asztalnál, beszélgetnek a férjemmel, hozzám egy szót se szólnak,de ha valamit hozzáfűzök, mintha meg se szólaltam volna, nem vesznek róla tudomást. Tudom, hogy a férjemnek fontosak a szülei, ezért nem akarom őket elszakítani, és azt is tudom, hogy örüljek, hogy nem mondanak rólam csúnyákat, de komolyan mondom,ettől, hogy gyakorlatilag nem létezem, még az is jobb lenne, ha utána néha emberszámba vennének. A párom nem erőlteti,hogy sokszor találkozzunk,amennyire tudja minimalizálja, ő is folyton mondja a szüleinek, hogy próbáljanak meg nyitni felém. Viszont szeretné, ha majd a gyerekeink tartanák a nagyszülőkkel a kapcsolatot, és szerinte idővel majd megenyhülnek. Viszont én már nem tudom ezt,hogy kezelni. Mindig azt mondom magamnak, hogy nem érdekel, majd jobb lesz és nem. Sokszor én nem megyek,csak a párom, de azt meg nem akarja. És most itt lesz az esküvő, fogalmam nincs,hogy kellene viselkednem. Egyszerűen meglátom őket és olyan mintha megnyílna alattam a talaj. Velem más gondjuk nem lehet, tisztességes családban nőttem fel, illemtudó vagyok, beszélem a nyelvüket, van rendes állásom, gyógyszerész vagyok, tehát még társadalmilag is megbecsülnek, és nem utolsó sorban családcentrikus vagyok.