Normális ez egyáltalán? Ti hogy kezelnétek ezt a helyzetet?

19 vagyok, egyetemre járok, így még nem nagyon van saját pénzem és a szüleimmel élek. Anyám egész suli közben, most meg nyáron méginkább minden egyes nap azzal csesztetett, hogy egy sz*r embe rvagyok, egy munkakerülő, egy lusta dög. Őszintén, kb 20 munkára jelentkeztem, mindegyiknél: majd hívunk, majd keresünk, majd majd majd... És sajnos semmi nem jött össze. Ezáltal odáig süllyedtem, hogy pár hete felhívtak egy lehetőséggel, szinte a legalja a diákmunkáknak is, de elvállaltam, csak hogy anyám lenyugodjon. A pénz nulla, főleg ahhoz képest, hogy napi 10-12 órákat álltatnak velem, fizikailag megterhelő munka, a pénz meg szinte a buszjegyre sem elég (kb 50km-re járok be). De elvállaltam, csakis anyám miatt. Sajnos a heti 4x 8-10-12 óra mellett alig marad energiám a házimunkára, segítek, amire csak megkérnek, mindent megcsinálok, és bár majd leszakad a lábam sokszor, a könnyebb munkákat mindig megcsinálom. Azonban ma fát akartak velem rakatni este későig, miközben holnap hajnalban kelek és 12 órázok. Fél délután anyámnak segítettem, így mondtam neki, hogy sajnálom, de erre nekem már nincs energiám, holnapra ebédet kell főznöm magamnak stb. Erre most én vagyok a legsz*rabb ember a Földön, szerintük csak sajnáltatom magam és egy lusta dög vagyok. Ezért vállaltam el én ezt a legalja munkát? Még a taknyos húgom is elmond engem mindennek, holott ő éjjel csavarog, nappal végig alszik és én csinálok minden házimunkát, mert "szegény" húgom fáradt és alszik (ma is délután 5-kor kelt fel). Ő kiment fát pakolni, mivel ő nem dolgozik sehol, semmi dolga. Én mindemellett felsőfokú nyelvvizsgára is készülök, próbálok a munka mellett néha egy kis időt beiktatni a nyelvtanuláshoz, de nagyon nehéz. Mindezt nem értik meg, és még a tényleg lusta húgom, aki a saját tányérját sem képes odébbrakni, még ő is megaláz és szemétkedik, anyámról nem is beszélve, szerintem, mivel ma egyszer nem raktam fát, napokig hozzám sem szól. Az nem érdekli, hogy az év maradék 364 napjában folyton csak én segítek. :( Hogy kezelnétek egy ilyen helyzetet? Tényleg én vagyok még a szemét?