Elmenjek a lakodalomba? (Olvass tovább! )

Szia.

Én elmennék. És elég hosszú ideje nincs kötöztettek a dédi.

Nekem nagyapám november 15én halt meg, december 15én meg szalagavatóm volt.

Nálunk az a szokás, hogy nagyszülőt legalább 1hónapig illik gyászolni. Úgy határozott a másik 2unoka, hogy ők karácsonyig gyászolnak. Nekem ez lecsökkent 3hétre. Mivel bordó estélyi ruhám volt, sok pénzt kiadtunk érte így nem akartam egy feketét is venni.

De nem kívánom senkinek azt az érzést. Mikor kezdődött a szalagtűzés, azelőtt egy hónappal, pont akkor vitték nagyapámat a kórházba. Mikor a műsor volt akkor haldoklott. mikor a buli kezdődött akkor közölték azt hogy meghalt. (persze minden egy hónappal előtte).

Túl friss volt az emlék. De elment, táncoltunk is és nem hiszem, hogy kevésbé lennék rossz gyerek a másik kettőhöz képest, mert nem feketét vettem és mert jól éreztem magam.

Tudom a te eseted más, de leírtam a történetemet.

Hát én csak magamból indulok ki...ha nagyon fájna,akkor nincs az az isten,h elmenjek,és egy jó barátnő megérti.Ha sikerült már túltennem magam annyira rajta,h jól tudjam érezni magam,akkor pedig mennék.

Attól félsz,h megszólnak?Kit érdekel mit gondolnak mások?Bármit csinálsz,lesz akinek nem fog tetszeni.Gondold át és úgy dönts,ahogy neked jó. Én nagymamám temetésének másnapján lettem 30.A férjem,a szüleim,hónapok óta készültek meglepetésekkel.Átszervezték,de még így is megtatottuk családi körben.Anyai nagymama volt,ha vki ki volt bukva,az anya,de még ő is jól érezte magát...nyilván nem vittük túlzásba.(Mondjuk millió okból hozzám az a nagyamamám nem állt túl közel!)

Én nem is tudok feketét felvenni,ha meghal vki.Apai nagypapámnál (imádtam) hordtam,őt nagyon sokan ismerték,naponta megállítottak,olyanok,akiket nem is ismertem.Volt,h addig beszéltek róla egy boltban pénztárnál,h sírva rohantam ki.Levettem,mert nem bírtam. Egy hétre a halálára,elrángattak egy buliba (nagyon ki voltam,arra sem emlékszem,h hogy mi volt...de aznap este megismertem a férjemet!Szóval minden okkal történik!) Ennek 6 éve ,de még belül nagypapámat most is gyászolom.

Kicsit elkalandoztam,de remélem,h sikerült megerősítenem benned vmelyik irányt...az ember lelke ugyanazzal a dologgal sokféleképpen tud azonosulni.Örök érvényű: "Ha rám hallgatsz,azt csinálsz,amit akarsz." :)

Szóval a gyászt nem a ruha,vagy a szórakozás határozza meg,hanem ami a szívben van.Most is járhatnék feketében,de minek?Képmutatás lenne...