Házasságpárti vagy? Ha igen miért, és ha nem akkor mi miatt nem?

26 éves nő vagyok, és házasságpárti.

Amit első írt, hogy csak rossz házasságok vannak a környezetében, az nem konkrétan a HÁZASSÁG miatt van, hanem a kapcsolat miatt, ugyanis ha egy kapcsolat szar akkor szar akkor is akár házasok a felek, akár csak együtt élnek.

Tehát maga a HÁZASSÁG intézménye nem ront el egy egyébként jó kapcsolatot, pusztán hozzáad:

-egy klassz napot amikor minden kedves szerettetek titeket ünnepel

-egy érzést hogy már minden szinten egymáshoz tartoztok

-és nem utolsósorban jogilag sem mindegy a dolog

-vidám és jó dolog esküvőt szervezni :))

A házasság maga nem ront el egy jó kapcsolatot, amelyik házasság rossz, az papír nélkül is az lenne, amelyik meg jó, az papírral még jobb mert van egy plusz közös hatalmas élményetek, ennyi :)

Egyetértek az előttem szóló (házasságpárti) kommentelővel, habár én kicsit kiegészíteném. Ha valakik szeretik egymást, akkor nem szükséges papír hozzá. Házasság nélkül is lehetnek ugyanolyan boldogok. Ha viszont összeházasodnak, akkor az nem változtat azon, hogy mennyire szeretik/szerethetik egymást. Tehát szerintem az esküvő (+házasság) jó dolog. :) De hozzá teszem, hogy engem nem zavar, ha valakik 40-50 éve együtt vannak (boldogok!) és nincsenek házasságban. :D

16L

Nem vagyok házasságpárti. Nem érzem úgy, hogy szükségem van rá. Párom szerint ez az igazi bizonyíték arra, hogy szeretem és vele akarom leélni az életem. Szerintem meg nem, hanem a közös gyermekünk. Nagyon felesleges dolognak és pénzkidobásnak tartom. De mivel szeretem és ez neki fontos hozzámegyek ( nekem nem oszt nem szoroz) de nem vagyok hajlandó az egyházi esküvőre {ateista vagyok ( fú ezért mennyire le fog pontozni a primitívebbje)} és 100 fős lakodalmat tartani sem. Csak mi és ennyi.

28/N

Igen házasságpártinak érzem magam. Egyre jobban azért mert ez a mai ultra liberális világ arra ösztönzi a fiatalokat, hogy ne merjék bátran vállalni a családi élet kihívásait.

Vad kapcsolatokban szocializálódjanak a gyermekek../ ismeretségi körben egyre inkább tapasztalom, hogy inkább együtt élnek a szülők mint házasságban élnének. Ahány gyermek van annyiféle apától... Kérdem én hogy így milyen helyes erkölcsi normákat tudnak majd felmutatni gyermeküknek. Tudom most erre sokan azt mondják, hogy együttéléssel megspórolnak egy csomó költséget, procedúrát amikor válni kell....

De vajon a válások többségénél is leginkább az játszik szerepet, hogy a párok társaskapcsolataik során nem tudják tisztelni, elfogadni a másikat nincs bennük kitartás és türelem ahhoz, hogy rendbe tegyék a rosszul működő kapcsolatukat.

Mi a férjemmel 20 éve élünk házasságban. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nagy nagy szerelembe és boldogságban élünk egymással. a 20 év során volt megcsalás, veszekedés, harag.. szóba jött az is hogy elválunk. Ezután következett az, hogy átbeszéltük eddigi életünket, rájöttünk arra, hogy egymás nélkül vagy más oldalán sem lenne jobb. El kell tudnunk fogadni a másikat, tisztelni kell és összetartani nem pedig széthúzni de semmiképpen nem megváltoztatni a másikat.

Apró figyelmességekkel is fel lehet dobni unalmas napjainkat.. És azóta sokat változott a helyzet. Igen is most már tudok vele boldogan élni,ritkán veszekszünk, ragaszkodom hozzá és elfogadom a hibáit is..

Bárcsak hamarabb történt volna volna mindez. Mert akkor nem érezném azt, hogy mennyi időt elpazaroltam érdemtelen dolgokra.

A boldogság forrása bennünk van és nem rajunk kívül kell keresni.

SZÍVBŐL KÍVÁNOM FIATALJAINKNAK, HOGY BÁTRAN MERJÉK VÁLLALNI A CSALÁDI ÉLET KIHÍVÁSIT ÉS HÁZASSÁGBAN ÉLJÉK LE ÉLETÜKET.

Aki azt gondolja, hogy a házasság pusztán csak egy papír, azoknak valóban az, sajnos.

Aki viszont tudja mert átélte, vagy el tudja képelni milyen az amikor az egész nap az összes szeretett barátod és rokonod, szüleid, testvéred bevonásával együtt örültök egy vidám és bohóckodással, tánccal, ünnepélyes pillanatokkal teli napnak, nekik máris egy dologgal több van az életükben, máris ennyivel többet ér a kapcsolatuk, mert ennyivel is több dolgot szerveztem meg, éltek át, ünnepelnek minden évben együtt.

Plusz egy öröm az életükben, plusz egy kellemes emlék.

Nekem nem volt pénzkidobás a családommal és a legkedvesebb ismerőseimmel eltölteni egy egész napot annak örömére hogy kifejezésre juttassuk az összetartozásunk. Én minden fillért szívesen áldoztam egy ilyen napra, nem kidobtam. Amit a családomra és páromra költök, az nekem sosem kidobott pénz. Van akinek az, nem vagyunk egyformák.

2.

Házasságpárti. A többiek már elmondták a lényeget, én csak annyit tennék hozzá, hogyha gyerek születik, annak sokkal jobb, ha a szülők házastársak. Így van meg neki a biztos családi háttér, és jobb érzés tudnia, hogy a szülei tényleg szeretik egymást és együtt maradnak. Persze lehet hogy vannak, akiknek nincs róla papír, mégis sokáig együtt maradnak, de ezt egy gyerek nemigazán érti meg.

Ismertem egy lányt, aki úgy nőtt fel, hogy a szülők nem voltak házasok, szinte szégyellte és félt, hogy azért vannak-e "külön" mert van valakijük (egymáson kívűl)

(18/L)

"Ismertem egy lányt, aki úgy nőtt fel, hogy a szülők nem voltak házasok, szinte szégyellte és félt, hogy azért vannak-e "külön" mert van valakijük (egymáson kívűl) "

Miért? A házasságban nem lehet megcsalni a másikat? Na ne röhögtess! Az meg jobb a gyereknek, hülyeség, álszentség.