Volt olyan, akit meghívtál az esküvődre, de előre tudtad, hogy nem fog eljönni?

Persze. Nagybátyámék.

A feleségével beszéltem telefonon, és mondtam, hogy ekkora és ekkor lesz az esküvőnk, szeretném ha ők is jelen lennének és hamarosan küldöm a meghívót. Első reakció:

"Jaj, de nekünk nincs autónk".

Amúgy fizettem volna nekik a repülőjegyet (ők külföldön élnek) és a szállást is.

Aztán a beszélgetés végéig ezt hallgattam, "jaj nem tudom, jaj meglátjuk". Na itt már tudtam, hogy mire számíthatok. Nem is említettem a továbbiakban, hogy fizettünk volna nekik mindent. Persze később, amikor kézhez kapták a meghívót, akkor szóltak, hogy nem jönnek. Azóta nem beszéltünk, ennek már három éve.

Ahogy mondani szokták: aki valamit tényleg szeretne, az megtalálja a módját, aki pedig nem, az megtalálja a kifogást.

Pont igy éreztem akkor. Nincs bennem harag, de nem futok többé senki után sem. Ők nem hívtak aztán, és én sem őket. Jól van ez így. Velük amúgy elég jó kapcsolatban voltam és tényleg szerettem volna, ha eljönnek. Rögtön megéreztem, hogy nem lesz belőle semmi. A reakció volt az, ami nem tetszett. Fél évvel az esküvő előtt, belesipitani a telefonba, hogy "jaj nincs autónk"..pfff...

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Azért nem merik megmondani egyenesen, mert félnek hogy úgy reagálsz, mint az 1-es válaszoló, hogy bepukkadsz és onnantól örihari.

És igen, az anyagiak nagyon sok embernek számítanak sajnos. Ruhák, utazás, szállás, a nászajándékról nem is beszélve.

Nálunk volt, de ott eleve úgy küldtem el a meghívót, hogy inkább csak udvariasságból. Külföldön élő idős rokon, akivel évente 1x ha beszéltem, kerekesszékben, amúgy is ápolókkal körülvéve, elég egyértelmű volt, hogy ha már ~40 éve nem hagyta el a lakását, akkor majd nem pont az én esküvőmre fog elutazni ~500km-t. Azt tudom, hogy jól esett neki a meghívás, utána felhívott és gratulált is és tök normális volt, csak hát na, annyira azért amúgy sem hiányzott volna :D

Az sokkal jobban zavart, amikor az egyik gyerekkori legjobb barátnőm konkrétan elfelejtette. Meghívtam szóban, akkor még örült és lelkes volt, kapott ő is meghívót, postán, arra már nem reagált, majd az esküvő előtti héten írtam neki, hogy akkor jön-e, számíthatunk-e rá, és akkor a teljes döbbenetet éreztem rajta, hogy jaa, ez most van? Tényleg megtartjuk? Jabocs, akkor ő most gyorsan megnézi, hogyan tud odajutni, de hát a vonatok, ugye... Aztán az esküvő napján nem lehetett elérni, nem válaszolt üzenetre, nem vette fel a telefont, majd másnap odaböfögött egy "jabocsi, nem tudtam volna a vonattal odaérni" (ismerem a menetrendet, oda tudott volna), és ennyi. Mindenesetre ez nagyon rosszul esett, azóta sem beszéltünk, bár nem emiatt feltétlenül, mert most érted, ha nem akar jönni, nem akar, de ő szerintem innentől kezdve már nem volt rám kíváncsi. Én meg nem erőltettem a kérdést.

#2 Jaj te kis drága 😂😂😂🧠🤏

A nagybátyámék Németországban élnek, több ingatlannal rendelkeznek, köztük egy horvátországi nyaraló:) De látom nem megy az értő olvasás, mivel írtam, hogy álltam volna az utazást és a szállást is.

Ja és azt sem fogta fel az agyacskád, hogy amint megemlítettem az esküvőt, rögtön jött a kifogással.

Én kétszer kerestem fel őket, ha már nem jöttek el, akkor illett volna nekik jelentkezniük és gratulálni, dehát az is elmaradt.

Te nyugodtan szaladj olyan szekér után, ami nem vesz fel, nekem annál több eszem van. 😉

Mi a meghívó átadását személyesen intéztük és elmondtuk, hogy tőlük távol lesz, tehát intézünk szállást és nem kérünk ajándékot, csak jöjjenek el. Tényleg nem kérünk, se kenyérsütőt, se pénzt, csak ünnepeljenek velünk. Volt olyan család, aki elhitte és így el is jöttek. Nagyon örültünk nekik. Másokon láttuk előre, hogy lenne pénze, de keresi a kifogást. Nem is erőltettük akkor.

Nem sértődtünk meg, nem tudhatjuk, hogy nekik milyen sürgős nagyobb kiadásuk van. Volt egy nagynéni, aki megmondta, hogy napokkal az esküvő előtt lesz a fia ballagása, oda cirka 30 vendége lesz, 100e a kaja, ppusz a fia ajándéka. Megértettük őt is.

Nálunk voltak ilyenek, igen, főleg akit nem mi, hanem a szülők hívtak meg saját kontójukra.

Amúgy nekünk elég sokan nem jöttek el, de a többinél név lehetett már rögtön meghíváskor tudni.

Nekem is volt: anyukám részéről unokatestvér, akiről tudtam, hogy nem fog tudni eljönni, mert sajnos komoly beteg, de kapott meghívót és meg is köszönte.

De volt olyan barátom, aki pl. más program miatt mondta le. Amit amúgy símán át lehetett volna rakni máskorra. De mindegy.

Így is jó buli volt, aki ott volt, volt , aki nem az így járt :) így is voltunk vagy nyolcvanan...