A család kedvéért megtartani az esküvőt, vagy lemondani? A helyemben ki hogy döntene?

2 hét múlva házasodnánk, 5 év kapcsolat/együttélés és 1 év jegyesség után. Tehát nem mondanám elsietettnek...

A vőlegényemmel vannak/voltak terveink, tavasszal telket vettünk, ő felvetette, hogy már most, rögtön az esküvő után hagyjuk abba a védekezést, mert nagyon szeretne már babát (én is).

Az utóbbi években a közös életünkért, jövőnkért tettem, dolgoztam.

Aztán most kiderült, hogy a munkahelyén az egyik kis kolléganővel nagyon jóban lettek pár hónap alatt. Sosem beszélt róla, nem ismertem, egyszer nem említette a nevét. A bizalom részemről 100% volt, nem kutakodtam a telefonjában, üzenetei között, nem nyomoztam.

Egy félüzenetet láttam meg, amire felkaptam a fejem (mint utólag kiderült, némította a beszélgetést, csak miközben a kocsiban ültünk, az letelt és újra látszódott, hogy irkál neki a csaj). Utána megnéztem a telefonját, a napot végigbeszélik, ő ír neki először, kb. ahogy beül a kocsiba reggel. Nyílt flörtölés, megdicséri, milyen csinos aznap, leírja, hogy hagyott kis meglepetést az asztalánál, napi 28 kérdés, hogy lemennek-e inni egy kávét, kimennek-e cigizni.

Megkérdeztem, ez mi, megcsalt-e vele? Terelt, hogy azt sem tudja, ki ez, hogy ezek milyen üzenetek, azzal jött utána, hogy ezt a nős kollégája beszéli a csajjal, azért az ő profiljáról, hogy otthon ne bukjon le. És hogy ez "említésre sem méltó".

Kértem, legyen őszinte, másnap elmondta, hogy igen, ő beszélgetett vele, egyszerűen tetszett neki a lány rajongása, hogy mindig kedves, mosolygós vele és az utóbbi időben érezte már, hogy ezzel átlép egy határt. Ennek ellenére még aznap is kávézni hívta...

2 napja egy barátnőmnél vagyok, szeretném lefújni az egész esküvőt. Ő könyörög, hogy ne, adjak egy utolsó esélyt, bebizonyítja, hogy szeret és az egyetlen vagyok neki. De a bizalom részemről oda, nem tudom, tudnék-e valaha nyugodtan aludni mellette.

Azzal akar rám hatni, hogy két héttel az esküvő előtt ne mondjuk le, hogy fog ez kinézni, mit fog mindenki gondolni? A nagyija rákos, azt mondogatja, hogy őt ez tartja életben, hogy lásson minket megesküdni. Már mindenki szabadságot vett ki (vannak, akik már pénteken jönnek), valamint nem kevés pénz lett beletéve az egész banzájba.

Adjak neki egy utolsó esélyt, megtesz mindent nekem, értem. Ha pedig pár hónap múlva is ugyanez lesz az álláspontom, csendben elválunk.

De őszintén, csináljunk végig egy esküvőt úgy, hogy talán karácsonyra már elvált nő leszek? Nézzek rá szerelmesen, csókolózzunk, táncoljunk mindenki előtt, mintha az lenne a legboldogabb napunk, közben én két napja nem ettem semmit?