Hiszel a házasságban? Azt vallod, hogy ez jobban összetart két embert vagy azt, hogy ez csak egy papír, ami ráadásul megnehezíti az elválást?

Azt vallom, hogy ez csak egy papír, ami ráadásul megnehezíti az elválást.

Én a kezdettől komoly kapcsolatban gondolkodtam, nem érdekelnek a komolytalan dolgok, és nem is volt soha. Így pedig a házasság már nem adna többet, ugyanis én mindegyik kapcsolatban (és nem is volt sok) úgy indulok hogy "örökre" együtt leszünk, felvállaljuk egymást stb. Tehát én már maximálisan gondolkodomn a kapcsolatról házasság nélkül is, ha meg nem akkor bele sem kezdek. Szóval egy papír nem adna többet csak macera lenne. Szóval én a szerelemben és a párkapcsolatban hiszek.

aki szerint a házasság=kikötött kutya: a házasság nem békjó... ha ezt gondolod/tapasztalod, akkor régen rossz... a házasság nem egy ördögi tett, ami egy tökéletes együttélésből (ahol ugybár ugyanaz a kizárólagosság és örök hűség elvárandó, mint egy házasságban) poklot gyárt pár perc-nap alatt...

aki szerint semmi pluszt nem ad az esküvő és a házasság: látszik, hogy soha nem kérték meg a kezed, és soha nem házasodtál meg. Mert de, ad egy pluszt. Teljesen más érzés, felelősséget vállalni valaki(k) iránt, és úgy nézni rá, hogy minden szempontból összetartozunk, ő a legközelebbi hozzátartozónk, ha kómában le akarnának kapcsolni a műszerekről, akkor neki kéne döntenie, ő ismer a világon a legjobban, a kezébe helyeztem az egész életem, és az egész életemet neki adtam. Ne okoskodj olyasmiről, amiről foggalmad nincs!

de hát mégiscsak igazam lehet, ha egy normális hangvételű kommentet úgy a lelkedre vettél, hogy melegebb éghajlatra küldessz és közlöd, hogy kussoljak... t.i. tartsam meg magamnak a véleményem. Ez egy vélemény-elmondós oldal :)

nem hiszek abban amit mondasz, pláne a reakciód után... de te tudod.. majd magadban lerendezed...

valahogy mindkét félnek igazat adok. annyiból igaz az ellenzők érvelése is, hogy megnehezíti a dolgokat, ha esetleg rosszra fordulnak a dolgok, és abban is igazuk van, hogy ha két ember szereti egymást, nem kell a papír hozzá, hogy együtt is maradjanak. viszont kérdem én, ha csak egy papír, akkor miért ne? én 23/L vagyok, és dec-ben lesz 3 éve, hogy együtt élünk. 2012-re tervezzük az esküvőt, és nem a papír miatt, hanem mert szeretjük egymást, és jó érzés lesz kimondani, hogy ő a férjem, én a felesége. jó érzés lesz hivatalosan is tartozni valakihez, megtiszteltetés lesz ahhoz az emberhez feleségül menni, akivel ennyi ideig együtt vagyunk.

de ízlések és pofonok

Én csak egy választ írtam. Ne akard már neten keresztül megmondani nekem hogy én mit veszek a lelkemre. Szerintem én is egy ugyanolyan normális hangvételű csak szókimondó választ írtam, én egy másik ember vagyok mint te, attól hogy nem úgy írok mint te, még nem leszek rögtön sértődött vagy ideges csak épp mások a szokásaim stb...

És nem úgy értettem hogy kussolj, hanem hogy "tarsd meg magadnak"= ne akard másra erőltetni, hanem tartsd meg a saját véleményednek.

Nem tudom miért kell betegesek győzködni hogy a házasság milyen jó... Ha neked jó akkor csináld és ne nézz le mást. Én sosem akartam senkit meggyőzni hogy ne házasdjon, mert az ő dolga, az enyém meg az hogy én nem akarok, az egyetlen elvárás hogy ne nézzenek le mert más a véleményem.

én hiszek a házasságban, de az nem feltétlen igaz,hogy "jobban összetart két embert".

Ha már úgy kell őket összetartani valamivel,az eleve rossz.

Számomra a házasság inkább eszmei érték, nem egy papír. Ha megházasodsz,azzal felvállalod ország-világ előtt,h: igen,ő a társam, szeretjük egymást,közös jövőt tervezünk. Nem az a fontos,hogy most erről papírunk van,hanem hogy tényleg mindenki előtt összetartozunk - egy család vagyunk (pl. a hivatalok, kórházak stb. is elfogadnak,mint családtagot)

Valaki írta itt: "a jövő bizonytalan és állandóan mozgásban van."

Pontosan így van. Ez az élet rendje, bárhogy is próbál az ember biztonságot teremteni magának. Az életben semmi sem biztos.

Egy valami biztos: a változás.

A másik amin elhasal nagyon sok házasság, az a birtoklás.

Nem lehet embert birtokolni! Ha mégis ezt szeretnéd, azt úgy hívják rabszolgatartás. A féltékenység alapja sem más, mint az a régi téves elgondolás, hogy a másik ember az enyém. Az én tulajdonom.

A házasság pedig sok esetben ennek a "birtoklási jognak" a betetőzése. Be akarják biztosítani magukat, hogy a másik ember az enyém lesz X év múlva is. Ez nonszensz.

A leggyakoribb hiba amit egy párkapcsolatban elkövetnek, hogy a másik embert elkezdik saját tulajdonnak tekinteni.

Ilyen nincs! Az ember nem tulajdon!

Meddig tart egy feleség, vagy egy férj "birtoklási joga"?

Szerintem semeddig. Ilyen jog ugyanis nincs.

Így előbb-utóbb a szerelmi kapcsolat, ami eredetileg két független ember közös akaratából jött létre (mert jó együtt), eljut a birtoklásig.

Márai Sándor "Az igazi" című könyvében egy tönkrement házasság történetét beszéli el. Ebben van egy jelenet, amikor a feleség meggyónja kétségbeesését egy papnak. A pap sokáig hallgat, majd azt mondja:

„Lányom, te nagy bűnt követsz el. Te birtokolni akarsz egy emberi lelket!”

Erről van szó.

Az ember nem tulajdon! Sem a gyerekünk, sem a házastársunk, sem a szerelmünk, sem a barátunk nem birtokolható!

Emberi találkozások vannak, néha sorsszerű találkozások, amelyek addig élnek, addig élhetnek, amíg együtt úton vagyunk, valahonnan valahová tartunk. Amíg egy irányba nézünk...

Ezért őrültségnek tartom a hűség esküket, akár házasságban, akár házasságon kívül.

"Hű leszek hozzád mindhalálig..."

Miért is???

Honnan tudhatom előre, hogy a közös út, a közös irány kitart-e?

Honnan tudhatom, hogy ki lesz ebből az emberből 5,10,15 év múlva?

Milyen utat jár majd később? Merrefelé fejlődik? Közösek maradnak-e az irányok?

Ha megszűnnek a közös irányok, más dolgok érdekelnek mindkettőnket, egy helyben topogunk, ismételjük magunkat, és helyzeteinket, akkor van vége a párkapcsolatnak.

A legtöbben ezt nem merik bevallani, inkább kapaszkodnak a régi dogmába; a hűségbe. Magukat, és partnerüket is becsapva.