Megbántad, hogy megházasodtál?

Én 14 leszek a szüleim kb 4-5 éve hogy elváltak.Az egész úgy kezdődött hogy ha az anyukám nem vitt volna minket ide-oda akkor megszűnt volna a kapcsolat az apukám és mi köztünk. Majd az anyukámnak lett egy barátja és most előző héten pénteken volt az esküvőjük mert lesz egyközös gyerekük, meg össze akartak házasodni.Mikor az én apukám megtudta hogy az anyukámnak lesz egy gyereke akkor nagyon "bedilizet".A lényege ennek az hogy mi hárman vagyunk testvérek, és amit az apukám tesz, az már olyan szörnyű hogy misem bírjuk, és ezt az egészet mi gyerekek érezzük meg a legjobban.

Gondoltam leírom a történetemet milyen egy gyerek szemével ha a szülei elválnak.

11:42-es

Kedves Vikibébi!

Természetesen nem kívánom tőled, hogy kutya légy, még ha kutyául is érzed magad, azonban még ha csalódást is okozok, én a 11:42-es akkor is férfi vagyok, voltam és az is szeretnék maradni.

Igen, igazad van, sajnos a gátlástalan, két-három életet élő önző, szélhámos ember általában hazudik, mint a vízfolyás.

Viszont, amit itt leírtam, az nem hazugság, mivel nagyon nagy árat fizettem a szélhámosságomért, ezért igazándiból nem sok érdekem van abban, hogy anonim fényezzem magam.

Semmi képpen nem szeretnélek meggyőzni a saját tapasztalataim létjogosultságáról, de attól, hogy neked, vagy nekem nem sikerült, attól még a házasság hibátlan és működőképes intézmény.

Amúgy, őszintén sajnállak az impotens, alkesz. férjed és a többi halmozottan hátrányos attitűd miatt és szívemből kívánom, hogy sikerüljön megbocsátani a környezetedben lévőknek, akik megnyomorították az életed, hogy egyszer végre boldog lehess.

Valóban, abban is igazad lehet, hogy aki nem becsülte a jót az ne adjon tanácsot – én kérek elnézést hogy még létezem!

Mivel azonban ez egy nyilvános fórum, ezért bátorkodtam személyes és szégyenletes élettapasztalataimat megosztani.

Tanácsod szerint a tanulságot levontam és amennyiben lesz egy következő társam, természetesen igyekszem a tenyeremen hordozni.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 20:43

Ha ok nélkül gyanusitottalak meg akkor bocsika,de olyan nők iránti empátiával adtad elő a mondandódat ami férfitól ritka.Megtévesztő volt számomra.

Ha ez volt a stílusod a volt pároddal szemben is mint amit itt produkálsz akkor azt mondom hogy egy percig ne bánd!!Aki ilyen modoros,jól fogalmazó és a leirt szövege nem hemzseg a helyesirási hibától ,és nem becsülik meg annak nem kell semmit bánnia!!Meglátod egy kis türelemmel találsz magad mellé olyat aki megérdemli a jó szót!

Sok szerencsét kivánok hozzá és bocs ha lekiabáltam a fejed,nem volt bennem sértő szándék!!

20:43-as

Kedves Vikibébi!

Köszönöm a jó kívánságokat, kedves tőled. Természetesen nincs miért bocsánatot kérned, mivel annak ellenére, hogy jelenleg már nem funkcionálok ámokfutóként, a múlt gyalázatos eseményei közül sajnos vannak olyanok, amik akarva-akaratlanul beárnyékolják a vidám hétköznapokat és voltak olyan szösszenetek a te leírásodban is, amiknek a valóságtartalma fájdalmas és húsbavágó.

Amúgy, gyárilag vagyok ilyen cizellált stílusú és igen, a házasságban is ugyanígy artikuláltam magam.

Mivel az emberi szívnek úgy kell a jó szó, mint egy falat kenyér, ezért a volt feleségem nagyon értékelte azt, ahogy beszéltem vele, mivel tudta, hogy tőlem nem egy falatot kap, hanem egy egész pékséget.

Mindezek ellenére sajnos voltak olyan területek a házasságunkban, amit nem tudtunk orvosolni és végül az én esztelenségem és türelmetlenségem miatt a kapcsolatunk válással végződött.

Noha én voltam a sértő fél a válást követően, csak annyit mondott, hogy nagyon sajnálja, hogy 16 évig minden megtett, hogy elüldözzön otthonról.

Úgy, hogy emésztve és értelmezve a múlt történéseit, most türelemmel várok és kémlelem az ég boltozatát, mert bízom benne, hogy egyszer talán lepottyan az égből egy egyenes szívű és tiszta tekintetű menyecske.

És amikor hasít az éterben, akkor én, mint hős szerelmes trubadúr ott leszek és tárt karokkal várom, hogy elkaphassam.

Köszönöm a jó tanácsot – figyelni fogok!

Ha túl gyorsan érkezik, akkor majd félreugrok…