5 éve van egy nő barátom. Régen tetszettem neki, nekem ő nem. Hamar kiheverte a csalódást és összehaverkodtunk. Idén fog házasodni, és én most kezdtem el többet érezni... Én leszek a tanúja, de egyre jobban fáj a viszonzatlanság. Mit tegyek? F

22éves koromban megismertem egy csajszit, össze akartak minket hozni, mert hogy ugyan olyanok vagyunk, ugyan azok az érdeklődési köreink… végigdumáltuk az éjszakát, reggelre kettős érzésem volt, nagyon bejött a termèszete, viszont a külsejében csak a hibáit láttam….

Legközelebb 1 év múlva találkoztunk, ismét teljesen egy hullámhosszon voltunk, rettenet jót beszélgettünk, de a külsejében csak a hibákat figyeltem…

2-3 év múlva találkoztunk legközelebb mert egy haverom a legjobb barátnőjével jött össze, ezért aztán egy brancsba kerültünk, minden nap találkoztunk, mindig együtt voltunk… szép lassan legjobb barátok lettünk.

Járt egyik haverommal, de 2 év után szakítottak, az én vállamon sírta ki magát, utána sülve főve együtt voltunk, majd egyszer egy esti filmezés alkalmával elkezdtünk csókolózni, majd volt egy kis petting, tovább nem jutottunk mert nem volt gumim…

2 nap múlvára megbeszéltünk egy randit… szegény a kedvenc poloját vette fel, hogy legyen önbizalma… én viszont a kedvenc poloját egy ronda zsáknak láttam, amiből kikandikált a ronda feje… szegényt nyilvánosan meg sem csókoltam, még sírt is., ez egy rettenet rossz emlékem utólag… utólag ezt a napot tartom annak a napnak, amikor elintéztem, hogy boldogtalan legyek egész életemben.

Kiheverte, újra jóbarátok lettünk, de én elmentem USA-ba 6hónapra…

Alig bírtam ki a 6 hónapot, minden nap rá gondoltam, vele akartam lenni… elhatároztam, ha hazajövök, elérem, hogy megbocsájtson és összejövök vele…

Mikor hazajöttem nagy bulit csaptak nekem, ő is ott volt, de legjobb fiú barátom megkérdezte, ráhajthat e a csajszira… nos mivel ő 1000* jobb ember mint én, azt mondtam igen, és lemondtam a csajról…

Össze is jöttek, 1 év mulva összeházasodtak, lett 2 gyerekük, mindkettőnek én vagyok a keresztapja… ez már lassan 20éves sztori, mai napig titkolom, hogy szerelmes vagyok belé, jóbarátokként élünk, de én azt érzem mindig, örökké, hogy rettenetesen elcsesztem.

De férfi vagyok, van gerincem, kibírom.

Féltékeny vagy és böki az egódat, hogy nem veled van.

A helyedben megmondanám neki, hogy keressen más tanút, mert én megfektetnéd, ha tehetném, meg egy féltékeny aljadék vagyok - ja, nekem van gerincem.