Mit lehet tenni, ha sosem leszek olyan emberbe szerelmes aki viszontszeret?

Amúgy imádom, hogy minden szerelemmel kapcsolatos kérdes alatt van egy nagyon okos válaszoló aki látatlanban megmondja, hogy a kérdező nem szerelmes/sose volt az, képzeljétek már el ezt a hozzáállást más kérdéseknél:

"-Milyen részvényeket érdemes venni?

- De hát neked nincsenek is részvényeid!🤨

- Ja tényleg... 😪"

5-ös ez lehet, de az is lehet, hogy a kérdés azoknak szólt akiknek nem sikerül helyén kezelni egy baráti vagy kollegalis vagy bármilyen más kapcsolatot.

Örülök hogy vannak emberek akik gombnyomásra abba szeretnek bele aki szerelmet vall nekik, sajnos nekem ez 27 év alatt nem jött össze. Azért tettem fel a kérdést mert ez (főleg az utolsó) hosszú évek óta megkeseríti az életemet, hiába cseréltem le a környezetemet, mentem pszichológushoz, és próbáltam ki minden egyéb praktikát a nagykönyvből.

Utolsó, igazad van: lehet úgy élni párkapcsolat nélkül, hogy nem magányos az ember.

Ez nekem is probléma nélkül megy amikor nem vagyok szerelmes, de amikor az vagyok, nem tudom sokáig lekötni a figyelmemet semmivel.

Folyamatosan javítok magamon de itt már nem "javítanom kéne" magamon, hanem teljesen más embernek kéne lennem. Nem tudok változtatni a családi hátteremen, bizonyos testi adottságaimon, a teljes stílusomon - és ezt nem is valaki kedvéért kene megtennem.

Pedig sajnos pont azoknak nem voltam eddig az esete akikbe valóban szerelmes voltam és nem simán vonzódtam hozzájuk vagy "tetszettek".

Azt hiszem felreértetek: tudom miért nem jövökbe nekik, értem mi lenne az esetük. Nem azt kérdezem hogyan nyerjem el a szívüket, én azt szeretnem tudni, hogy akit szerelmi csalódás ér, az hogyan teszi rajta hamar túl magát, hogyan lehet NEM szerelmesnek lenni, vagy azonnal beleszeretni abba, aki szerelmet vall. Mi van akkor amikor az embernek párkapcsolat terén egy csőd az élete, hogyan teszi rajta túl magát? Vagy hogyan nem lesz magányos amikor a nap jelentős részében csak az adott személyre tud gondolni?

Erről az érzesről jutott eszembe kedves idős ismerőseim egy kissebb része, akik sokáig nem tudták túltenni magukat egy durva csalódáson, szakításon, halálon meg egyéb jellegű szerelmi bánaton, amit fiatalabb korukban éltek meg, de kísérte őket életük végéig. Ma már nem tudom őket kérdezni arról, hogyan bírták ki, ezért titeket faggattalak.