Meg akarom tudni, hogy azok számára akik a házasság mellett állnak, pontosan mit jelent ez számukra?

A házasságnak gyakorlati előnyei vannak. Ha lesz gyerek, ezerszer könnyebb minden vele kapcsolatos ügyintezés, ha a szülők házasok. Nagyon úgy néz ki, hogy nemsokára már csak házasok fogadhatnak örökbe, és eddig is nagy előnyben voltak ezen a téren.

Lehet közösen hitelt felvenni, legyen szó "sima" lakáshitelről, vagy valami aktuális babvárós-csókos cuccról. Tisztábbak a pénzügyek ha elválnak vagy az egyik fél meghal. Ciki vagy nem, de ezek a mai lakhatási szegénységben a legtöbb fiatalnak elég lényeges indokok. Ha nincs gazdag családod vagy jóval átlag felett fizető munkád, akkor ma egyedül képtelenség kb lakást venni. Házasként sokkal könnyebb.

Én az esküvőt leszarom, elvileg jövő nyáron tartjuk, de nem lesz nagy banzáj. Felőlem simán alá is írhatnának a papírt két tanúval.

Nekem ez a "csak egy papír" érvelés ott sántít, hogy ha tényleg csak egy papír, akkor minek nem lehet 20 percet rászánni az életből, és aláírni? Rengeteg előnye van, amit így eldobnak maguktól. Persze, ha mondjuk valaki egyszer már elvált, másik kapcsolatból gyerekei vannak, az új kapcsolatából nem akar, és mindkét félnek van saját lakása, akkor kevesebb értelme van. De fiatalként amennyiben tényleg biztos vagy benne, hogy együtt akartok maradni, nettó hülyeség nem megházasodni. Szerintem. Akinek csak egy papír, de mégsem képes aláírni, az valamit sumákol, mert ha neki ennyire semmit nem számít, akkor a másik kedvéért akár alá is írhatná.

Mindkettőnk családjában a hosszú, és többnyire boldog házasságok a gyakoriak, így volt családi minta. Igaz, hogy ezt a boldogságot nem a papír okozza. A családi példák inkább azért voltak fontosak, mert így mindketten azt láttuk, hogy igenis képes két ember évtizedekig együtt élni úgy, hogy az mindkettőjüknek jó.

Ezen kívül nekünk plusz értéket jelentett a kapcsolatban az, hogy még jobban elköteleződünk, felelősséget vállalunk egymás iránt. Ezt csak az érti teljesen, akinek a házasság hasonló értéket jelent. Nem igazán lehet szavakkal leírni, hogy miért, de az, hogy mindketten hivatalosan is elköteleződünk, több biztonságot jelent. Akkor is, ha ez a kötelék bármikor felbontható.

Mi szűk családi körben házasodtunk, majd együtt elmentünk egy étterembe. Olcsóbban is ki lehetett volna hozni, de egyébként is szeretjük a családi összejöveteleket, és szerettük volna kihasználni, hogy van rá lehetőség. Nem volt sem lagzi, sem alkohol, sem menyasszonyi ruha. Nem volt templomi esküvő sem, mert számunkra ez sem volt fontos. Van akinek ez az álom esküvő, és nem a többmilliós csinnadratta. De ha valakinek nagy családja és sok rokona van, az is érthető, ha velük szeretné megünnepelni.

Nekem/nekünk fontos volt a házasság. Két tanúval házasodtunk, lényegében aláírtunk.

Nekem gyakorlati haszna is van, pl. nagy sz....ban lennék, ha én élek tovább (férjemé a ház, és van gyereke az első házasságból). Ha nem lennénk házasok, simán kitehetne, így viszont itt élhetek tovább (bár ne legyen ilyen csak nagyon sokára).

Mondhat bárki bármit, a legtöbb ember teljesen másképp kezeli azt, ha azt mondom, hogy a férjem, mintha azt mondanám, hogy a pasim/barátom/párom. Családi eseményeknél családja válogatja, hogy mennyire kell komoly kapcsolatban lenni, hogy az illető párját elhívják, de akit biztosan meghívnak, az a házastárs. Esküvőnél, ha a jegyespárnak döntenie kell, hogy kinek jár a plusz egy fő (pl. kollégák esetén), gyakran az alapján döntenek, hogy milyen szinten van a kapcsolat, és tök mindegy hogy az egyikük 10 éve él már együtt boldog párkapcsolatban a másikuk meg csak két éve ismeri egymást, de már egy éve házasok.

Félreértés ne essék, nem azért házasodtam, hogy mindenképp meghívjanak esküvőkre - a fenti példákkal csak illusztrálni akartam, hogy a legtöbb ember szemében nem az számít, hogy mennyire vagy boldog a párkapcsolatodban és mennyi ideje vagytok együtt, hanem az, hogy házasok vagytok-e. Egyszerűen másképp néznek rád.

Nekem a házasság egy megerősítése annak, hogy nem én látok bele többet a kapcsolatba, nem egy oldalú, a másik velem tervezi a jövőjét, számíthatok rá.

Ez nálam a rossz minták miatt alakult így. Volt több ismerősöm, aki hitegette a barátnőjét, hogy elveszi, lesz gyerekük stb. aztán 7-10 év múlva koppantak az emberek. Ha valaki nagyon anyagias, akkor ott nekem beindulnak a szirénák, hogy de ha szeret és megbízik bennem, hogy én is vele akarok együttélni, akkor vajon mi van mögötte.

De elég pesszimista vagyok ahhoz, hogyha valaki elém áll, hogy ő akar házassági szerződést, akkor abba beleegyezek, és megbeszéljük úgy a feltételeket, én is érzem, hogy nem egyenlő ez az egész, eleinte általában a nők járnak jobban, egy idő után meg a férfiak felé dől a mérleg.

Ha sunnyog és nem mondja el, hogy miért nem akar elvenni, attól viszont én is megijedek.

Nekem a házasság egy döntés. Egy sokkal magasabb érzelmi szint, ami által mindketten elköteleztük magunkat egymás mellett. Azzal, hogy a férjem kimondja, hogy feleségül vesz és én férjemül fogadom őt, nem csak egy papírt írunk alá, hanem valami leírhatatlan, erős, belső szövetséget kötünk. El lehet persze válni, de a szövetségünk mindig emlékeztetni fog arra, hogy mit ígértünk egymásnak és talán nehezebb meglépni ezt érzelmileg, mint egyszerűen elsétálni egy kapcsolatból. Ha megteszed, örök bélyegként ott villog a neved mellett, hogy "elvált". Persze ez senkit nem akadályoz semmiben, de részemről ezért IS magasabb érzelmi szint.

Szeretem a férjemet, az esküvőnk óta talán még erősebben, mert nem csak egy papírnak tekintem, amit tök jó, hogy ő is aláírt. Elkötelezte magát mellettem, papíron, a szeretteink előtt és én ezért hálás vagyok neki. A világ legjobb érzése, hogy már nem csak a párja, élettársa, adóstársa vagyok, hanem a feleségeként mutat be.

Egyébként a válaszokból is látszik mennyire fontos a hozott mintha. Nálunk is házasságban él mindenki a családban, így én is fontos állomásnak tartom. Akinél nem ez a helyzet az nem feltétlenül tartja annak. Mint ahogy általánosságban az is megfigyelhető, hogy annyi gyermeket szeretne valaki, ahányan ők testvérek voltak. Teljesen természetes. :)