Mennyire furcsa, ha az egyik oldalról vannak 15-en, a másikról meg 40-en egy esküvőn?

"Azt viszont nem fogadnám el, hogy a házasság az kell, DE szerződés, papírozás, külön kassza megy."

A papírozás házasság utánról szól, nem a házasság alatt történő dolgokról. Én pl simán eltartom a párom ha akarom, sőt 3-4 gyerek sem kottyanna meg, nah de ne vigye már az általam összetákolt vagyont, mert ő válni akar, azt dón József elszédítette. Ha feláll, akkor asztaltól/ágytól fel kell álni, nem csak az 1iktől. Ehhez baleknak kell születni. Nyilván nem olyankor kell szerződés, amikor egyiknek 20ft-ja van, másiknak 21, hanem ha 5-10-20x-os bevételkülönbség van a felek között, illetve ha házasság elöttről egyik hozott házat, lakást, felfuttatott vállalkozást, pénzt, stb.. a másik meg mondjuk 2 böröndöt, vagy egy zabigyereket. Nagyon nem mind1!

A nászéjszakára összeszedett lóvét én nem bsznám el hülyeségekre, de mondjuk én úgy állok ehhez, hogy amit első házasságomnál kaptunk pénzt (1-2millió ft), annyit 3-4hónap alatt is félreteszem. Ki ki hogyan...

#20

Az elejétől kezdve te személyeskedsz, leszólsz minden nőt, hagyjuk már...

Annyira nem lehetsz nagymenő, ha itt sírsz gyakorin a csúnya rossz nénik miatt. :D

Egyébként meg nem is kell, hogy rám nézz, nem kedvelem a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedőket.

"nem kedvelem a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedőket."

Én sem, szóval szrd tovább a spanyol viaszt, a kérdésekre meg ne adj választ, terelj, ködösíts, vádolj, pont úgy mint a személyiségzavaros betegek.

Csak az a baj, aki ilyen beteg, az nem tudja h ilyen beteg... :/ Mielőbbi gyógyulást kívánok neked.

21#

Valahol igazad van, de én azt gondolom azt házasság előtt is tudod, ha egy nő a te fizetésed felét, vagy harmadát keresi. Nyilván lehet rendelkezni arról, hogy akkor a házasság alatt szerzett vagyon harmada is illeti meg őt, ha válásra kerül a sor, nem a fele, de a valóságban ez közel sem ilyen egyszerű. Egyrészt normál ember nem kívánja kisemmizni a másikat bármi is történjék. Másrészt a közös gyerek van, rájuk is gondolni kell.

Azt pedig ismétlem: Amit házasság előtt szereztetek, az soha nem lesz közös. Ha te milliárdosként, 2 nagyvállalattal, 1 luxus hajóval, két villával és 5 sport autóval érkezel a házasságba, míg a másik bolti eladóként 2 millió forint megtakarítással, ezekből minden a sajátotok marad válás esetén is, ha csak nem íratjátok egymásra. Igen, ha az egyik milliárdos, a másik meg egy bőrönddel jön, akkor legyen szerződés és ne vigye el a nő a közös évek alatti vagyon felét, ha úgy alakul, de ez azért nem mindennapi helyzet valljuk be.

Egy házasságban arról általában közösen születik döntés, hogy az egyik fél eltartott lesz és arról is, hogy a 4 gyereket 4x2 évig legalább otthon neveli. Ezekután nem fair egy bőrönddel kirakni az eltartott felet, hiszen kettőtök döntése alapján nem tett ő ezekben az években semmit a közös kasszába.

21-es vagyok és nő... ;)

Egyébként én nem véletlenül vagyok annak a híve, hogy mindenki "magához illőt keressen". Gondolok itt az életszínvonaltól kezdve az intelligencián át, mindenre. Nekünk biztosan szerencsénk van, mert a férjemmel szinte fillérre pontosan ugyanakkora megtakarítással rendelkeztünk, amikor megismerkedtünk és a fizetésünk is közel hasonló, így nem is kérdés, hogy mindenünk fele-fele. Én nem gondolom, hogy lenne olyan szituáció váláskor, amikor képes lennék szembeköpni a saját értékrendemet és hőzöngve igyekeznék kisemmizni őt. Ez nem válóok kérdése, hanem emberi intelligenciáé.

Viszont azt vallom, hogy igen is előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor egymásra utaltak leszünk. Lehet átmeneti munkanélküliség, vagy ne adj isten baleset, esetleg betegség. A gyermekvállalás is tipikusan egy ilyen helyzet. Én sosem lennék háztartásbeli (a babás időszakot leszámítva), de ez is egy közös döntés. Ha ezen közös döntések és választott, vagy nem választott élethelyzetek után eljutunk a válásig, jogosan nem tartja fairnek egy nő, ha a képébe vágják, hogy "4 évig csak gyereket neveltél, neked nem jár semmi", vagy egy férfi, ha azt mondja az asszony "4 hónapig lábadoztál a baleseted után, neked arra az időszakra nem jár semmi". Ezek már pitiáner vagdalkozások. A közös döntéseink levét közösen igyuk, ha úgy alakul.

Ha már az esküvőt sem sikerül közösen lemenedzselni tervekkel, anyagiakkal, vendégszámmal, mindennel együtt, akkor bele sem szabad kezdeni a házasságosdiba!

Én mindig igyekszem sulykolni, hogy oké a két tanús esküvő és a hatalmas csinnadratta is, de sose veszítsük szem elől a lényeget, az pedig maga a pár, nem a körítés. Különösen a menyák képesek túltolni a szervezést, amikor már elvész a dolgok szépsége, ez tény.