Akik házasodni szeretnének, azok többnyire nagyon aprólékosan megtervezik az esküvő részleteit?

Mi terveztünk esküvőt az exemmel, nem lett belőle semmi sem végül, de már eljutottunk odáig, hogy elkezdtünk ötletelni, honlapokat nézni stb. Voltak olyan dolgok, amik számunkra fontosak voltak, és nem adtunk volna le belőle (hogy nézzen ki a meghívó - mondjuk azt házilag terveztük, mert elég spéci ötleteink voltak; milyen zene legyen)... de sok mindennel úgy voltunk, hogy legyen kulturált, azt' jó'van, és nem idegesítettük volna azon magunkat, ha teszem azt, mégsem jön a rózsaszállítmány a virágosnak, amire várt, és helyette választunk mondjuk tulipánt.

Én elég esztétikailag érzékeny ember vagyok, így az zavart volna, ha pl. a dekor összehatása nem jó. Nem akadtam volna ki, ha csak a tervezettnél egy árnyalattal sötétebb asztali futót tudtak volna csak adni, de az fontos lett volna, hogy passzoljon egy színpalettához, amit odaadtunk volna a dekorosnak. Lehet ezért felszínesnek nevezni, de voltam már olyan esküvőn, ami nem tudom, hogy házibarkács volt-e, vagy dekorossal dolgoztak, de kb. 6féle árnyalatú zöldet használtak, amiken látszott, hogy ugyanolyannal indultak, de ütötték egymást alaptónusban, és nagyon nem nézett ki szépen. Ilyet nem szerettem volna, ezért gondolkodtunk színpalettákban... hogyha pl. az a kék nincs, akkor helyette lehet ilyen bézs, ilyen barna, ilyen sárga stb. Vagy ugyanabban a színkategóriában egy árnyalattal sötétebb vagy világosabb.

Én amúgy, ameddig nem megy át vki hisztérikába meg címeres parasztba, addig letojom, hogy ki mennyire aprólékos vagy laza a tervezés közben. Ha passzintani akarja a körömdíszét az étterem ajtaján levő kopogtatóhoz, szíve joga, csak ne ordítson és ne bunkóskodjon, ha vmi gikszer becsúszik.

Nekünk nem nagyon van rajta mit szervezni. Csak polgári lesz, szűk családi körben, utána éttermi ebéddel, aztán egy kibérelt kocsmában buli a barátokkal.

Csokrom sem lesz, mert minek. Sosem értettem mire jó, csak szorongatja a menyasszony az izzadó kezében tök feleslegesen. Dekoráció sem lesz, szerintem egy esemény hangulatát nem befolyásolja, hogy milyen bigyó-mütyüröket lógatnak a plafonra vagy tesznek az asztalra. Úgyis csak a kajára meg a bulira fog emlékezni mindenki, a székszoknya színére nem.

Mi azt tartottuk nagyon fontosnak, hogy az esküvőnk rólunk szóljon. Persze nem úgy, hogy mi parádézunk, hanem hogy a részletekben is megjelenjünk. Ne menjen el totál más stílusirányba, ne érezzük feszélyezve magunkat azért, mert ez "nem a mi helyünk". Sikerült ehhez tök jó szolgáltatókat találni, akikkel szemben azt éreztem, hogy nekem ezekkel a részletekkel nem kell foglalkoznom. Az élet minden területén szeretem kézben tartani a dolgainkat, itt nem akartam. Itt pontosan azt akartam érezni, amit éreztem is. Hogy megbízhatok annyira az általunk megfizetett személyekben, hogy minden tökéletes lesz. És itt jön a tökéletesség kérdése. Ha az ember tényleg megtervezi, hogy a cipődíszéhez menjen a csokrában a strassz (amit amúgy vendégként a kutya nem néz), akkor abban a napban könnyű lesz hibát találni és könnyű lesz idegeskedni minden apró hülyeségen, mert az asztaldíszben tök más formájú strassz van... Ha az ember bízik a szolgáltatóiban és csak körvonalakat ad, akkor max megakad a szeme valamin, hogy az lehetne máshogy, de nekem ilyen sem volt. Maximalista vagyok, de semmiről nem volt elképzelésem, csak az egész esemény hangulatáról és ez visszajött. A lehető legtöbb dolgot szerettük volna áttolni a szolgáltatóknak. Inkább kifizettük a dekorost, virággal együtt és így az ő dolga lett, hogy minden passzoljon mindenhez. Irányvonalakat kért, bólogatnunk kellett és rázni a fejünket, hogy mi tetszik és mi nem. Gyorsan rájött, hogy velem nem kell arról diskurálnia, hogy milyen színárnyalatú kavicsszórás legyen az asztaldísz körül... Végül összeállt a fejében egy kép és megvalósította. Tökéletes volt!

A ceremóniamesterünk szintén szabad kezet kapott. Össze kellett állítani egy napirendet, amit együtt tettünk meg, de kértük, hogy ezt kezeljük rugalmasan. Ne akadjunk fenn azon, hogyha csúszkálunk fél órákat erre-arra és azon sem, hogyha előbb érzem úgy, hogy szeretnék átöltözni. Utóbbi így is alakult, nagyon jól kezelte a cm. Voltak dolgok, amik miatt én feszélyezve éreztem magam más esküvőjén, szerettem volna, ha ezeket előre lekommunikálja, hogy más ne érezze magát így nálunk. Egyébként a napi program összeállítás is úgy nézett ki, hogy a cm mondta az irányvonalat, a lehetőségeket, mi pedig hozzá ötleteltünk és eldöntöttük mi legyen. Szóval nem mondanám, hogy túlstresszeltük, de nekünk ez így volt jó. Másnak meg máshogy.

Sokat olvasgattam a menyasszonyi csevegő csoportot anno, őszintén megrémültem, hogy velem valami baj van, mert egyáltalán nem foglalkoztatnak olyan kérdések, mint sokakat. Aztán olyan jól esett, amikor valaki megfogalmazta az én álláspontomat és gyűltek alatta a posztok, hogy ők sem mennek bele ennyire a részletekbe és ők sem és ők sem. :) Sokan vagyunk így ezzel, csak általában nem mi hallatjuk a hangunkat. :)

Szerintem ez abszolút emberfüggő. Van, aki szeret minden apró részletet megszervezni és élvezi is, van, akinek mindegy. Kinek mi a prioritás.

Engem nőként abszolút hidegen hagy a dekoráció, de én ilyen típus vagyok. Más esküvőjén sem veszem észre, hogy a menyasszony körme vajon megy-e a szalvétához.

Az élet más területein sem ezek az apró körítések legfontosabbak nekem: nyilván legyen ízléses, de nem szeretem a túlzásokat, százezreket meg biztosan nem fogok költeni se dekorra, se ruhára, se másra. Ami nekem fontos az nem kerül plusz szervezésbe. Annak vagyok a híve, hogy egy ilyen eseménynél azért legyen egy forgatókönyv váznak, de nem kell percre pontos beosztás mindenre.

Nagyvonalakban megvan, hogy kb. milyen legyen a ruhám, de pl. csokorra semmi ötletem nincs (majd ami épp idényvirág, az lesz szerintem, nincs kedvenc virágom, mind szép). Inkább az van meg, hogy mi ne legyen semmiképp. Szeretnék esküvőt, de nem akarok nagy felhajtást köré.

Én azt vettem észre, akik nagyon leszervezik minden egyes részletét, szinte kényszerességből, az valamiért kompenzál (pld. mindenki lásson tökéletesnek, vagy majd most lenyűgözöm a családom, vagy elrejteni a kapcsolat rossz oldalát, stb.) és nem is tudják igazán élvezni az esküvőt - tesóméknál is ez történt. Ők annyira ragaszkodtak minden kis pitiáner dologhoz, hogy a családot ugráltatták egész utolsó héten - köszönöm nuku a segítségért - majd a nagy napon 2 óra hosszás késésbe sikerült verniük magukat, alig lehetett behozni, sokat unatkozott a násznép.

Sógornőmön (a menyasszony) láttam hogy kb csak éjfélre állt ki belőle az ideg, mert tajtékrészeg volt addigra.

Nekem volt 1-2 fontos dolog, ami köré szerveztem, de pld ruhából se volt nagy elképzelés, azt vettem meg ami jól állt és megszerettem, a csokromat meg egyenesen rábíztam a virágosra. Túlzás lenne azt mondani hogy minden szín-virág stb össze volt hangolva, de az biztos hogy nagyon jó hangulatú, laza, bensőséges esküvőnk volt. :)