Akik házasodni szeretnének, azok többnyire nagyon aprólékosan megtervezik az esküvő részleteit?

Én nagy felhajtást szeretnék (harmonikus összkép, nem olyan aprólékosság, mint amit #9 írt) és tudom, hogy a párom is, de még nem kért meg, így nem tervezgetem/tervezgetjük. Alig van néhány elképzelésem, nem vagyok az a típusú lány, aki erről álmodozik. Majd ha eljön az ideje belevetem magam a témába, illetve keresek egy jó esküvőszervezőt.

Igazából nekem maga az esküvő egy nyűg volt, amit a család kedvéért csináltunk meg. Nem szerettem szervezni, tervezni, nem vagyok annyira oda a felhajtásért. A virág nálam pl úgy volt, hogy mondtam milyen szín, meg hogy ne legyen giccses, és rábíztam a virágosra. Tök szép lett. Szóval én igyekeztem minél kevesebb dologgal szarakodni, mert nem annyira vagyok ezért oda. Jól sikerült ettől függetlenül az esküvő, és nem bánom, hogy megcsináltuk, de ez pont elég egyszer egy életben

Én vártam az esküvőmet, még nem is ismertem a férjem, amikor már ábrándoztam róla és tudtam, hogy bizonyos dolgok nekem igenis kellenek majd (pl hogy hercegnős ruhám legyen, igen, meg a csokiszökőkút is elengedhetetlen kellékként élt a fejemben). Élveztem a szervezést is, de azért nem voltam olyan menyasszörny, mint amit a #9 válaszoló írt, a dekorációt, az összhangot azt rábíztam a dekorosra, a virágokat rábíztam a virágosra, csak nyilván megbeszéltük velük, hogy mik az elképzeléseim, ők mondták, hogy mi a megvalósítható ebből, esetleg milyen változtatásokat javasolnak, és pont. Az összkép így is felülmúlta az álmaimat, de amikhez ragaszkodtam, a ruhám, az pont tökéletes volt, és természetesen a csokiszökőkút sem maradhatott el, gyakorlatilag csak a meghívottak gyerekei és én, a menyasszony sündörögtünk körülötte, de nekem akkor is megért minden pénzt :D Az esküvő nekünk van, alapvetően, rólunk szól, így igenis megengedtem magamnak néhány ilyen kis kilengést. De attól még, hogy adtam (adtunk, mert amúgy a férjem is lelkes résztvevője volt az eseményeknek de még a szervezésnek is) a külsőségekre, nem jelenti azt, hogy ne az lett volna a legfontosabb eleme az egész esküvőnek, hogy mi összekötjük az életünket. Azóta is ez a legfontosabb, mégis jó érzés visszaemlékezni "a nagy napra", nosztalgiázni kicsit róla, nézegetni a képeket, és örülünk neki, hogy olyan lett, amilyenről mindketten mindig is álmodoztunk (mert nehogy azt hidd, hogy csak lányok lehetnek ilyenek, amilyen megszállott voltam a csokiszökőkúttal kapcsolatban, a férjem más kérdésekben volt hasonlóan megingathatatlan). Ahogy mondod, jobb esetben egyszer van ilyenben része az embernek, akkor mégis miért fogjuk vissza magunkat?

Mi nem tartottunk klasszikus lagzit és nem érdekeltek minket az ilyesmi dolgok. Nem volt habos babos fehér ruhám, nem volt semmiféle smink, dekoráció, fotós, amit ilyenkor szoktak. A legközelebbi barátainkat hívtuk meg csak, a szertartás után a törzshelyünkön mulattunk egyet, teljesen lazára vettük. Ha visszamennék az időben sem csinálnám másképp, ez pont hozzánk illett.

Szerintem van aki igen, van, aki nem. Valószínű, hogy hasonlóan állnak hozzá az emberek az esküvőjükhöz, mint más ünnepekhez, eseményekhez az életükben. Van, aki nem csinál nagy ügyet belőle, van, aki előtte vagy egy évig tervezi. Én olyan típus vagyok, aki szeret felkészült lenni, bármiről is legyen szó. Szeretem kézben tartani a dolgokat, szeretem megadni a módját az ünnepeknek. Nálunk gyerekkoromban is komolyan vettünk minden névnapot, születésnapot, karácsonyt, mindent. Jó készülni az ünnepre. Viszont nem szeretem a hangos tömeget, a bulikat, meghitten, szűk körben szeretek ünnepelni. A férjem ugyanígy van vele,ennek megfelelően alakultak a közös ünnepeink és az esküvőnk is. Bementem egy szalonba és ott amelyik ruha megtetszett és jól állt rajtam, azt választottam (a 3., amit próbáltam). Egyedül mentem, úgy intéztem, mint bármilyen más ruhavásárlást. Férjem szintén. Neki határozottabb elképzelése volt, kb.10 perc alatt megvolt az öltöny, csak méretre kellett igazítani. Csokor: a virágosunknak annyit mondtam, fehér legyen és legyen benne rózsa, mert az a kedvencem. Gyűrűk: Tudtuk, hogy klasszikus, sárga arany karikagyűrű, méretpróba, kész. Torta: Tudtuk a színt és az ízt, ezen kívül két kérés volt: ne legyen gejl édes és a piskóta ne legyen száraz. Meghívók: Leültünk egy este, én hoztam szövegeket, közösen kiválasztottuk, férjem lerajzolta, ami kialakult az elképzelésből és meg is csinálta, mivel van hozzá felszerelése és ért hozzá. Helyszín: Tudtuk a létszámot (kb.20 fő), ehhez kerestünk helyszínt. Szempont volt, hogy esztétikus környezetben legyen, és privát legyünk, ne osztozzunl másokkal, ill. magas színvonalú vendéglátás és ételek. Kis létszámnál belefér az átlag feletti kategóriájú hely. Megnéztünk kettő helyet, gyorsan döntöttünk. Mindegyiket ismertük. Tudtuk, hogy irtózunk a hagyományos lagzitól, nincs buli, nincs faölelgető fotózás, csak diszkréten szeretnénk mindent. Nagyon gyorsan döntöttünk mindenben, mert határozott ízlésünk van, ami szerencsére nagyon hasonló. Nem terveztünk előre részletesen, csak a saját ízlésünk után mentünk és kipróbált szolgáltatókkal dolgoztunk, akikben megbíztunk. Csak néhány szempontot adtunk meg, ami nekünk fontos volt, a többit rájuk bíztuk. És tökéletesen elégedettek voltunk, azóta is velük dolgozunk minden eseményre. A dekor: Az étterem (egy hotel étterme) saját dekorosára bíztuk, a színeket mondtuk meg és hogy csak egyszerűen, lazán, nem kell túlzásba vinni, csak jelzés értékű dekor legyen. Székszoknyát, lufit kikötöttük, hogy nem szeretnénk, de az nem is passzolna a hely stílusához, eszükbe sem jutott. Ismerek olyat, aki felkapott egy nyári ruhát és szülőkkel-tanúkkal besétált a hivatalba, fotó az épület előtt és beugrottak enni egyet a szemközti étterembe. Olyat is, aki kettő évig minden nap ezzel foglalkozott, percre pontos forgatókönyv volt a nagy napra. Ki így, ki úgy csinálja.