Milyen érzés a saját esküvődön lenni?

Életem legboldogabb napja volt. Mindenki engem csodált gyönyörű királylánynak éreztem magam.:-). Még így 13 év távlatából is jó visszagondolni rá...

Mindenkinek azt ajánlom hogy ezt az élményt ne hagyj ki.

Jó érzés volt hogy házas vagyok bár ténylegesen semmi nem változott.

Fárasztó volt. augusztus-szeptemberben volt az esküvőm és még mindíg nem pihentem ki magam (persze nem kifejezetten emiatt... :-) ). A jó tanácsom mindenkinek az, hogy a polgári és templomi szertartást tegye egy napra. Nekünk a kettő közt eltelt egy hónap ugyanis még plussz stresszforrás volt. Egyébként mindkettő jól sikerült, csak annyi volt még a probléma, hogy az események alkalmával magunkra vállaltuk a szállásfoglalással/standolással/vendégek odajutásával való problémákat. Ezért folyamatosan úgy éreztük magunkat, mint a hivatásos rendezvényszervezők, azzal a kivétellel, hogy mi voltunk a középpontban is. Azért ezt leszámítva jól éreztük magunkat.

Az azóta eltelt idő alatt legalább 1000x feltették nekem azt a kérdést, hogy milyen házasnak lenni. :-) Semmi különbség nincs. Előtte is együtt éltünk, előtte is közös kasszán voltunk, előtte is gyűrűt hordtunk... :-)

Szóval a papír nem változtatott semmin, de azért az mégiscsak más érzés, hogy már társaságban a feleségemet mutatom be, nem a barátnőmet. :-)