Milyen érzés a saját esküvődön lenni?

olyan érzés volt hogy legyünk már túl rajta, és jaj istenem ugye minden rendbe lesz, stb izgalom. szinte egyik perc a másik után igazábol arra hogy esküvöm van nem is gondoltam. csak arra hogy széplegyek, és jól mutassaka képeken, hogy minden rendbelegyen stb...

semmivel külömb nem volt mint mielött összeházasodtunk volna.

viszont a válas sokkal nagyobb feeling volt. ott annyira örültem hogy végre kimondták a válást, olyan fellélegzös.

miért pontoztatok le (elsö válaszoló) mikor a kérdésre válaszoltam. azt hiszem ez megint az a kérdés amire nem leht rosszul válaszolni. akármit is írsz be az csak jó, lehet a ha kérdésre adott választ.

és nem arra adtam választ?

Én nem foglalkoztam semmivel. Én voltam a legszebb, a legboldogabb és csak mosolyogtam.

Nem érdekelt az elrontott torta, a leszakadt virágdisz. Ha ilyenekkel jöttek, mondtam menjenek anyámhoz, engem nem érdekel.

Későn kezdtem el öltözködni és kicsit kapkodósra sikerült. A sminkem fele le is folyt az izzadságtól. Ráadásul okos rokon javaslatára ittam egy korty pálinkát, mikor soha nem szoktam, hogy ne legyek ideges. És ennek hatására olyan melegem lett a szertartás alatt, hogy szabályosan folyt rólam a viz. Igy a maradék sminkem is lejött.

A polgárin sirtam, a templomin izgultam, hogy nehogy elrontsam az eskü szövegét.

Utánna nem volt semmilyen különösebb érzés. Csak az, hogy onnantól együtt éltünk. Előtte ugyanis egy napig sem.

Nagyon jó volt, de sokmindent másképp csinálnék. Pl. biztos, hogy késő délutánra tenném a szertartást, hogy legyen idő szépítkezni, rendbehozni magam. Ugyanis a miénk 13 órakor volt, és a fodrász addig vacakolt a hajammal, (ami egyébként nem is lett a végén jó :(( - hogy alig maradt időm sminkelni, öltözni... szóval kész idegbaj volt az egész. Ahogy kimondtuka boldogító igent, megnyugodtam, és hajnalig táncoltam a vendégekkel... onnantól nagyon szuper volt, meg minden jól meg volt szervezve. Ha belegondolok, tényleg egyedül a fodrászt hagynám ki a sztoriból..., de mostmár mindegy.:))

A házasság? Hol ilyen, hol olyan. El kell fogadni a másikat, betartani bizonyos szabályokat és ígéreteket és akkor végül is boldog lehet az ember. Én legalábbis az vagyok :))

A mi nagy napunk csodásra sikeredett. Akkor kezdtem el izgulni, mikor a vendégek már szállingóztak a házhoz, mert volt lánykikérés is. Hallottam a zenészeket, a nevetést, a beszélgetést. Na elfogott az idegesség, hogy Úristen, most ki kell állnom egy csomó ember elé. :)

De minden remekül alakult, a lánykikérés szép volt élő gitárral és énekkel, az esketés után meg csak úgy szaladt az idő.

Boldog voltam, hogy egy napra, én kerültem a figyelem középpontjába, és a férjemnek én voltam a legszebb.

Gyönyörű emlékek kötnek ahhoz a naphoz!

A házasság annyiban változtatta meg az életünket, hogy jobban ragaszkodunk egymáshoz, jobban kötődünk. Jó érzés számomra, hogy elmondhatom: férjnél vagyok. :)

Tegnap volt 2 hónapja az esküvőnk, még frissek lehetnének az emlékeink, ha emlékeznénk rá. Annyira izgultunk mindketten, hogy, minden rendben legyen, hogy semmit nem vettünk észre. A videóról, ill. képekről látjuk, hogy de csodás volt a templomi díszítés, de szépen beszélt az anyakönyvvezető, jé!, vele is táncoltam, stb.

Lényeg, hogy a vendégek mindennel meg voltak elégedve, állítólag a vacsi is nagyon finom volt.

Jótanács, Te ne izgulj ennyire, mert nem marad szép élmény. Csak lazán. Azóta, nem változott semmi, max., hogy a férjem! feleségemnek! szólít, meg néha asszonynak, ha nem hallom. Nehéz megszokni az új nevem, még sokszor elfelejtem.

Rengeteg járkálással jár a papírok elintézése a név változás miatt.( személyi, jogsi, adó-, tb-, lakcím-kártya, forgalmi, törzskönyv.

Most ennyi jut eszembe. Ha kérdezel konkrétat, szívesen válaszolok.