Mindenki rám akarja erőszakolni azt az esküvőt! Mit csináljak már?

Közöltem a párommal és a szüleivel is, hogy nem szeretnék elmenni, elmondtam az indokokat is, de nem hagynak békén. Jobban érdekli őket a külvilág véleménye, meg hogy mit fog szólni az utolsó másod- vagy harmadunokatestvér, hogy a vőlegény testvérének a párja nem lesz ott. Hívnak vagy 200 vendéget (nem túlzás), a kutyának nem tűnne fel hogy én nem vagyok ott szerintem.

De ha nem beszélnék azzal aki rám akarja erőltetni, akkor sose beszéljek a párommal, a szüleivel meg a saját szüleimmel se??

A párommal évek óta együtt élünk, le se merem már írni milyen rég. Próbálok beletörődni, hogy ő nem házasságpárti, és inkább őt választom mint a régi kislánykori ábrándjaimat a fehér ruháról, a fátyolról meg az orgonabúgásról, de mikor forgatja bennem a kést, és kötelezne rá, hogy lássam amint az "ellenségemnek" minden összejön amit én sose kapok meg.... oké, lehet másnak egy hiszti, de nekem nagyon szar érzés.

Nem drámázok... a fő okot senkinek nem mondom. Jó, kiírtam ide, de itt senki se ismer. Most tényleg miért olyan fontos hogy elmenjek? Ki vagyok én ott? Az eltelt évek ellenére mindenkinek csak egy alkalmi barátnő.

A nyaralásos kártyát sajnos nem tudom bejátszani, mert már van lefoglalt üdülésünk :( és mindenki tudja, mikor megyünk.

Bennem nincs empátia? Bennük milyen empátia van irányomban? Mikor mindenki csak piszkál? "Neked hogy esne, ha a testvéred nősülne, és a párod nem akarna ezen részt venne?" HA az ÉN testvérem párja ilyen aljas, undorító dolgokat tett volna a párom ellen mint amit én kaptam az évek során attól a nőtől, akkor nem várnám el a páromtól, hogy eljöjjön az esküvőjére. Sajnos nekem muszáj lenne menni, mert a testvérem, de a páromat nem kényszeríteném ilyen megalázó szituációba.

De a saját családom se ért meg, mindenki csak az illemet hajtja meg hogy mit gondolnak majd rólam. Nem fogják fel, mennyit ártott már nekem az a nő. A barátaink előtt nem szeretném a családi szennyest kiteregetni. Nincs egy szövetségesem se.

Pfff hát az nem volt "faragatlan bunkóság" hogy az a nő évek óta gúnyolódott velem, beszólogatott, sértegetett, próbált alámtenni a munkahelyemen, amióta ismer próbál kitúrni a családból etc etc

Ezek ellenére én vagyok a bunkó, mert végre egyszer kiállok magamért és nemet mondok??

Azt annyira bírom hogy minden azzal van tele hogy "tanulj meg nemet mondani" meg "állj ki magadért", ezen az oldalon amióta böngészek, csak azt tanácsolják hogy "ne hagyd hogy beléd rúgjanak" meg "legyen már önbecsülésed" és "iktasd ki a mérgező embereket az életedből" de amint az ember követné ezeket a tanácsokat, jön a faragatlan bunkózás meg a beszólogatás.