Volt már olyan, hogy szakítottatok esküvő előtt és mégis lett esküvő? Mi lett veletek azóta?

Nem, és nem is tudom elképzelni, hogy valaha is összeházasodjak valakivel, aki egyszer már visszakozott. Ez nem olyan, amin gondolkodni kell. Ha úgy dönt, hogy nem akar házasságot, akkor az számomra jel, hogy nem tervez komolyan velem, nem tudja elkötelezni magát.

Ez olyan, mintha megkérném, és nemet mondana.

Minek esküvő egyátalán??

Én már a szervezés elkezdésénél bepánikoltam, szépen le is fújtam. Most már a gyűrűt sem hordom, mert minek. A boldogság és az összhang a fontos, nem a külsőségek+ a papír.

Ha a procedúrától félsz, sétáljatok be az anyakönyvvezetőhöz 2 tanúval, és házasodjatok össze. (Erre még költeni sem kell, 0 Ft-ba kerül.)

Ha elkötelezni nem akarod, akkor úgy fair, hogy nem rabolod a párod idejét, hanem szépen elbúcsúztok egymástól, és megadod neki az esélyt, hogy találjon olyan párt, aki vele akarja leélni az életét.

Neked is, és annak is mondom, aki lefújta az esküvőt és nem hordja a gyűrűt, de nagyon büszke az összhangra: valóban nem a papír a fontos, hanem az elköteleződés szándéka, ami viszont sajnálatos módon a papírban testesül meg. Minden más mellébeszélés.

Bocs, félreértettem, 11:37 vagyok.

Tehát még egyszer: ha a párod fél a felhajtástól, és ha ő nem akar elköteleződni.

Egyébként én a helyedben valószínűleg lefújnám...

ha ennyire fél a párod,akkor ne házasodjatok.Adjál neki időt,hogy felkészülhessen teljesen a házasságra.Nehogy aztán a kapcsolatotokon csattanjon a mostani pánikolása.Úgyis érzed te azt,hisz te vagy benne a kapcsolatotokban,hogy mennyire jó,vagy mennyire nem.Ha jó,akkor semmi gond,egyszerűen csak éljetek boldogan tovább úgy mint idáig,és mikor már felkészült a párod is a házasságra,elég akkor megtartani az esküvőt.

Az elkötelezettség nem a papírral kezdődik,hanem a közös élet felépítésének az elkezdésekor.Mikor közösen vesztek egy lakást,közös babát vállaltok...Ezek is megmutatják egy kapcsolatban ugyan úgy mint az "igen",hogy már tudod hogy a másikkal akarod leélni az életed.

Tehát kérdező nehogy szakíts,csak adj neki időt.De azt annyit amennyire szüksége van.Egy másik kérdés válaszaként olvastam,hogy az egyik fél panaszkodott,hogy x éve házasodtak össze,de a párja még akkor sem akart,és a válaszoló meg van sértve és fel van háborodva,hogy a házastársa nem fogja fel agyilag hogy már házasságban él.Csodálkozik?Csodálkozok.