Az ifjú pár szüleinek mindegyik testvérét meg kellene hívnunk?

Azt kell meghívni, akit meg akartok.

Ha házasodtok, akkor felnőttek vagytok, viselkedjetek is felnőttként

Én megmondom őszintén csak olyat hívnék meg az esküvőmre akivel jóban vagyok, aki fontos a számomra. Akármekorra banzáj is lesz (vagy nem lesz). Egy olyan embert aki rokon de mondjuk egy évben 1-2x látom , nem hívnék meg, főleg ha nem is kedvelem, nem vesz részt az életemben. Én inkább hívnék olyanokat akik ténylegesen közel állnak hozzám.

Tehát akkor én inkább hívnám el azokat a barátaimat akik tényleg fontosak a számomra, közel állnak hozzám/hozzánk, ismernek mintsem egy olyan rokont akit csak azért kéne meghívni mert 'rokon' közben meg azt sem tudja hogy hány éves vagyok kb.

Azt hívjatok meg akit TI akartok.

"Egyrészt nem értem, hogy valaki aki engem (vőlegény) nem ismer"

Mert a leendő feleséged rokona, azért megy el.

Én meghívnám őket, viszont úgy írnám meg a meghívókat, hogy aki valóban jönni szeretne, az jelezzen vissza mindenképpen x. időn belül.

A szülők testvérei vannak azért olyan közeli rokonok, hogy általában meghívják őket az esküvőre.

Viszont pl. anyukámnak is van egy öccse, akit gyerekkoromban láttam utoljára és ők sem tartanak semmilyen kapcsolatot. Nyilván nem fogom meghívni.

Mi huszan voltunk, szintén kis, meghitt esküvőnk volt. Utána egy ünnepi vacsora egy elegáns étteremben, és mindenki ment haza, szóval buli sem, tánc sem, így szerettük volna, és így lett.

Nálunk anyukámnak egy testvére van, apukámnak négy. Férjem anyujának három, apujának kettő. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy mindkét részről egy-egy nagynénit vagy nagybácsit hívtunk meg, mégpedig azt, akivel a leginkább szoros a kapcsolat. Így a választás nálam anyukám nővérére esett, férjemnél pedig apukája húgát hívtuk (persze házastársukkal együtt). De már pl. az ő felnőtt, családos gyerekeiket nem hívtuk meg.

Nálunk is kérdezték persze okoskodó kolleganőim, hogy nem lesz-e abból sértődés, hogy anyu nővére meg van hívva, apu testvérei pedig nincsenek. Mondtam, hogy lehet, hogy lesz, de így döntöttünk (amúgy apu testvéreivel mondhatni semmi kapcsolat, nekem semmi, apunak is csak akkor, ha hivatalos ügyet kell intézni. Most akkor hogy akivel tíz éve nem beszéltünk - nem haragból, csak egyszerűen nem volt rá igény - az őszintén, most számít, hogy megsértődik?

Szóval lehet, hogy bonyolultan írtam, a lényeg, hogy nálunk egy-egy, számunkra kedvenc szülőtesó lett meghívva (és jött), párjárval együtt.

Ritkán akarok fönn ezen, de miért is lettem 0%?

Mert azt mertem leírni, hogy a szülő testvére azért nem egy távoli rokon? Ez tény. De nyilván nem kell meghívni, szülőt sem "kell", ha olyan a kapcsolat.

Mi nem pitiánerkedtünk ezen, meghívtuk mind a 6 nagybácsit/nénit és családjukat (azaz az unokatestvéreinket), 1 nagynéni és 1-2 unokatesó kivételével mind el is jött, kész, punktum. Nem akartunk belemenni ebbe a ki vesz részt az életemben, ki fontos nekem közülük f..szkodásba.

Amúgy meg az egyikük, akit még én magam is alig ismertem (pedig anyukám bátyja) olyan bőkezű nászajándékot adott, hogy csak pislogtunk.

9-es, attól még, hogy másképpen gondolod, nem kell leszólnod azt, aki igenis, belemegy abba a "fa...szkodába" (szerinted), hogy ki mennyire vesz részt az életében.

Hiába a nagyvonalú nászajándék, van, aki nem kíván az esküvőjén alig ismert rokonokat látni.

Amúgy meg, tizen-huszon fős esküvőnél nyilván te is f...szoskodtál volna (hogy a szavaiddal éljek).

Amúgy megsúgom, hogy kis esküvőnk volt, huszan voltunk, és (pontosan azért, mivel az igazán közeliek voltak, akiknek számítottunk), messze felülmúlta a nászajándék pénz értéke azt az összeget, amire egyáltalán gondolni mertünk (mindezt úgy, hogy nem volt menyasszonytánc sem). Ezt csak azért írtam, mert nálad pénzben mérődik a rokon.