Lányok elhagynátok a párotokat, hogyha 10 év kapcsolat után nem kérné meg a kezeteket?

De ebben mégis mi a dogmatika?? Nem arra vágyunk, hogy egy akárki fél év után megkérje a kezünket, mert csak, mert lehet mutogatni a barátnőknek utána. Mit nem értesz, kérdező? Együtt élek szerelemben valakivel 4-5 évig, igenis az együttlét a legfontosabb, a másik társasága, de egy nőnek, egy "átlagos" nőnek aki vágyik a romantikára, arra, hogy csak őt lássa a párja, mi lehetne nagyobb öröm annál, hogy a szerelme nem csak, hogy így él vele, de még ezzel is meg szeretné erősíteni az összetartozásukat? És én nem flancos esküvőt akarok rengeteg emberrel, nem a ceremónián van a hangsúly. Hanem azon hogy ez egy gyönyörű pillanat lehet az ember életében. Miért fáj neked az, hogy van, aki így gondolkodik? Engem nem zavar a te hozzáállásod, amíg nem kezded ócsárolni és ledogmatikusozni az enyém, mintha a véleménykülönbségem miatt én valami kapcsolatot papírban mérő, igazán mély emberi kapcsolódást nem értékelő ember lennék. Egyáltalán nem erről van szó.

Na szia.

Apám meghalt amikor egy éves voltam. Az anyám sosem mesélt boldog házasságról, a második párjával évtizedekig éltek élettársi kapcsolatban. Nem a szüleimtől szedem, hanem nekem érték. Gyereket akartam és mindezt házasságban. Nekem jelent valamit az, hogy akivel vagyok, az megkéri a kezem és elvesz feleségül. Akkor is ha a vége lehet válás ugyanúgy, mint az élettársi kapcsolat is véget érhet. A végét nem látja senki. De abban a pillanatban kifejez ez egy szándékot, elköteleződést és így nyugodtabban vállal az ember gyereket. Az kevés, hogy "amúgy minden jó" a kapcsolatban. Csak éppen nem kötelezné el magát mellettem.

Nem az a fura, hogy mi miért akarjuk és az sem az, ha valaki nem akarja. Az a fura, amikor valaki ezen rugózik, mint te. Ha minden jó volt és a házasság csak egy papír, meg semmiség, boldoggá tehetted volna azzal, hogy gyűrűt húzol az ujjára és lesz egy papírotok (ami mellesleg hasznos is gyerekvállalásnál). De te nem szeretted ehhez eléggé, ezért elhagyott. Jól tette. Ha nem közösek a célok, nem kell lemondania az álmáról. Számára ez fejezi ki az elköteleződést, számodra nem. Nem illetek össze.Ja, és nem volt minden jó a 10 év alatt, mert neki ez egyértelműen hiányzott. De te annyira önző vagy hogy ezt nem látod be. Hangsúlyozom, nem az a baj, hogy ezt nem akarod, hanem hogy itt értetlenkedsz és tőle meg elvárod, hogy feladja érted önmagát. Ez a gáz.

"A szüleitek neveltette belétek ezt a dogmatikát? Az a másik gond a társadalommal, hogy a szüleikkel se kritikusak." => Marhaság. Anyám mártír-lélek, mindenki helyett mindent, mert a nőnek ez a dolga, aztán "neki nem segít senki".

Na pl ezt se sikerült belém nevelnie.

A házasságát meg hagyjuk, apám elvette, azt mire megszülettem, külön éltek, másfél éves voltam, mikor elváltak papíron is.

Tény, hogy egy 10 éves kapcsolat után, amiből gyerek is van, nem annyira erőltetem. A párommal 4 éve vagyunk együtt, van 2 közös gyerek. Szoktunk róla beszélni, hogy lehetne... Ha lesz, lesz, ha nem, nem. De azért mégis van egy jelentősége a dolognak, még ha sokaknak csak egy papír is.

Nem a szüleim nevelték belém, nem is praktikus okai vannak, egész egyszerűen én így tartom helyesnek élni az életem. Te meg máshogy. Én se mondom azt, hogy te csak azért nem akarsz házasodni, hogy könnyebb legyen 40évesen az öregedő asszonyka mellől átugrani egy 20éves meleg, szűk punciba. Pedig ezt gondolom.

Mert akik leginkább hangoztatják ezt az "összetartozás a fontos, nem a papír" dumát, azok a legnagyobb álszentek. Lófa.szt fontos neked az összetartozás. Csak egyszerűen nem tervezel egy életre.

Én házasságpárti vagyok és voltam mindig is. A párom tudta ezt az első randink óta. 4 év után sem volt neki sürgős a házasság, mert ugye jól megvoltunk, meg minek a papír, az esküvő meg macera. Nem az érzelmeivel volt gond, hanem azzal, hogy lusta volt. Elmondtam neki, hogy mi bánt, mert bántott a dolog és emiatt volt köztünk feszültség. Ezután volt egy két tanús esküvőnk. Nem vágytam nagyobb felhajtásra, csak azt sajnálom, hogy a lánykérés kimaradt az életemből.

Ha neked fontos a házasság és nem kapod meg, akkor mindig frusztrálni fog. Beszélj vele. Mondd el, hogy mit szeretnél és adj lehetőséget neki, hogy elmondja a saját álláspontját.

Mélységesen megvetem azokat az embereket, akik elcsesznek egy jó kapcsolatot azzal, hogy hisztiznek a házasságért vagy éppen szakítanak mert a másik félnek nem fontos a házasság.

Házas vagyok, pontosan tudom, hogy semmit az ég világon nem változtat a kapcsolaton. Nem lesz tőle sem komolyabb, sem jobb. Hogyha az elköteleződés megvan akkor az megvan házasság nélkül is.

Abszolút nem érdekelt volna, hogyha nem vesz el. Kezdetektől tudtam, hogy velem akarja leélni az életét, akkor minek hisztizzek egy papíron? Végtelenül sajnálom azt, akinek a párja csak azzal fejezi ki az elköteleződését, hogy megkéri a kezét.

Én eleve úgy gondolom, hogy aki ennyire rá van parázva a házasságra annak nem jó a kapcsolata. Azért akarja a házasságot, mert be akarja biztosítani a kapcsolatot, ez pedig régen rossz.