Hogy került szóba nálatok az esküvő?

Nekem elég korán elkezdett duruzsolni a fülembe a feleségem...

Beszéltünk arról, hogy mikor tartom általában arra éretnek a kapcsolatot, hogy megkérjem valakinek a kezét. Mondtam, hogy 2-3év. (Ez nála, automatikusan (max) 2 évet jelentett persze, nálam meg inkább 3at mint kettőt. )

Egy idő után zavaró volt, így párszor erősen lecsaptam a témát, márcsak a külföldre költözés miatt is. Akkor - szerencsére - vissza is vett. (önmagában le is tett róla, mert amúgy mimóza lelkű)

Egyébként tartottam magamat az eredetihez, 27hónaposan jegyeztem el.

Szerintem egyszer vagy kétszer (tehát max kétszer) érdemes, leülni erről általában beszélni és akkor tudni fogod a viszonyítási pontot. Utána viszont ne nyaggasd, mi, pasik, általában eléggé érzékenyek vagyun kerre a témára, finoman szólva nem jó, ha picit is kényszerítve vagyunk ebben.

30F

Már az összeköltözés előtt sokat beszélgettünk a terveinkről. Azokról, amiket te is felsoroltál, de ezzel együtt magától értetődő volt, hogy a házasság témája is felmerül. Szerintem nem kell taktikázni és mesterséges helyzetet köríteni hozzá. Felnőtt emberek vagytok már, akik kölcsönösen együtt tervezik a jövőt. Egyszerűen kérdezz rá, hogy szeretne-e megházasodni, és ha igen, mikor. Nyugodtan elmondhatod azt is, hogy te hogyan tervezed. Ha valaki ezt erőltetésnek vagy nyomasztásnak veszi, azzal valószínűleg később sokkal nagyobb problémáitok is lennének.

Nem kell szégyellni, hogy foglalkoztat ez a téma. Egyenrangú felek vagytok a kapcsolatban, tehát nem kötelességed csendben kivárni, amíg megkéri a kezedet, miközben közös házat és gyereket már terveztek. Ha komolyan gondolja ezeket, akkor nem fog visszariadni egy egyenes kérdéstől.

A második randinkon került szóba, mégpedig azért mert nem volt messze attól a naptól a nővére esküvője (amire amúgy együtt mentünk), beszélt róla, és így került szóba az esküvő/házasság téma.

Mondta, hogy ő úgy képzelte, hogy amikor megtalálja az igazi élete szerelmét, majd érzi azt a bizonyos dolgot, és szeretné ha a szerelme a felesége lenne, és hivatalosan is egymás hozzátartozói lennének. Megkérdezte mit gondolok a házasságról, szeretnék-e majd stb. Én mondtam, hogy hasonlóképp gondolom. Ha érzem azt, hogy az adott személy az igazi, életem szerelme, összetartozunk, akkor igen, házasságban szeretnék élni, és ha valóban összetartozunk, összeillünk, akkor ő is ugyanúgy vágyik erre.

2,5 hónap együtt járás után kérte meg a kezem. 1 éve voltunk együtt amikor összeköltöztünk, és fél évre rá házasodtunk. 9 éve vagyunk együtt:) Anno még arról is dumáltunk kötetlenül, hogy én mindig karácsony környékén szerettem volna házasodni, ünnepi díszítésekkel, fával meg ilyenek...és kizárólag szűk körben, puccparádé meg buli nélkül. Így is történt egyébként. 2 héttel karácsony előtt esküdtünk meg:) Utána volt egy ebéd étteremben, torták, és kész.

Én őszintén szólva nem lettem volna együtt a végtelenségig olyannal akit nyaggatni kell, vagy nem akar házasságban élni, és csak a pasim akar lenni életem végéig. Ha nem akar házasodni szíve joga, nincs ezzel baj, de ne rabolja az időmet, mert ÉN házasságban akartam élni azzal akivel kölcsönösek az érzelmek, a jövővel kapcsolatos tervek stb. Semmi szükség nem volt noszogatásra. Teljesen magától kért meg, és a legnagyobb örömmel mondtam igent.:) Azóta is boldogan élünk együtt, 7,5 éve házasságban is.

Akit ezzel kell zaklatni, rágni a fülét, meg lökdösni, az nem az én világom. Ha magától nem vágyik erre, akkor egyszerűen nem egymást keressük és kész. 33/N, 30/F

Kb így a második beszélgetésünkkor, ekkor még élőben nem találkoztunk, ugyanis mi Tinderen ismerkedtünk össze, ő külföldi, így az elején csak Skypeon beszéltünk óra hosszákat.

Lássuk be, az app nem az életfogytig tartó szerelemért híres, én is belebotlottam pár érdekes arcba ott, de ő másnak tűnt. Ezért elmondtam kerek perec, hogy én egy kapcsolatban házasságot, családot szeretnék. Gondoltam ha nem tetszik neki a dolog, még most engedjük el egymást. De nagyon értékelte, és kicsivel később már a pénzügyi kultúránkról is tök nyíltan beszéltünk - és azóta is.

Aztán azért felmerült a téma, én néha kicsit csipkelődtem is hogy na, de még nem vagyok a feleséged! ő meg mosolygott, hogy de hamarosan...

Aztán teljesen meglepett végül a lánykéréssel, nem számítottam rá. :) Mindenesetre mi mindent meg tudtunk és tudunk beszélni. Nekem ő a legnagyobb kincs az életemben, és mindenkinek kívánom hogy ilyesmi partnerre leljen.

Azt az elejétől kezdve tudtuk, hogy mindketten szeretnénk esküvőt, de szóba nem került. Csak az eljegyzés egyszer, vicces formában. Elmentünk egy ékszerbolt előtt.

Vőlegényem: Na, vegyek neked valami ékszert?

Én: Nem, majd csak a gyűrűt.

Vőlegényem: jó, de várjuk meg, amíg befejezed az egyetemet.

Így is lett, 2 évvel később, záróvizsga után egy hónappal megkérte a kezem :D