Mire várhat egy pasi, aki már 10+ éve van a párjával, de még mindig halogatja a lánykérést?

18-as: Szerintem is jól végigvezetted, és mondjuk bérelt lakásban így van.

De ha pl. összehoztak egy házat/lakást, akkor abból már nem annyira lép ki a pasi. Max. félredugni, nem?

Szóval közösen összehoztak valamit, pasi a nagy büdös semmibe nem lép ki belőle szerintem. (Ha csak nem multinál keres 700 nettót, és tökmindegy, mert újra tudja kezdeni az új nővel.)

Amúgy a rokonságomban is a Te sémád volt, de homokszem került a gépezetbe: szóval igen, főiskolai kapcsolat húsz évesen kezdve, aztán egy évtizedig lakott mindegyik a saját szülőjével, utána vettek lakást, utána még hat évig éltek a nagy büdös semmibe, aztán becseszett egy ikerpár. Pedig annyira borítékolható volt, hogy semmi keresnivalójuk egymás mellett. Csak a pasinak nem volt annyi gerince, hogy ezt megmondja még előtte. Szóval mielőtt leléphetett volna egy szívszerelemmel, felcsinálódott a 38 éves pasitól az ugyanannyi idős párja. Hát, nem látom túl boldognak őket.

Mi nem egyértelmű?

Nem akar házasodni, elvan, van kaja, punci, míg keresi az igazit.

Vagy ő élete nője, de a házasságtól a víz veri. Ez van, de a halogatás és hazudozás undorító dolog, én kiraktam volna érte.

Szerintem az is sokat nyom a dolgokon, hogy a férfiú mit is látott otthon. Barátnőmmel is hasonló volt a helyzet. Nagy szerelem, sehol semmi, az évek teltek. ( Akkor nevettem fel a leghangosabban mikor ilyet szólt a srác " Gyere ide kis Feleségem!" Hát mondom oda na tipegjek. Meg mikor úgy mutatta be a barátnőm, hogy ő a menyasszonyom. ) A srácnak semmi családi élete nem volt. Apja inkább állandóan dolgozott csak, hogy ne kelljen a családdal lenni ( ahhoz képest ügyesen bevert 3 gyereket, és mind a 3 olyan érzelmi szegények... Szabályszerűen rosszul van az ember, mert semmi kedves gesztust sem tudnak elengedni . Akár egy mosoly, vagy hogy megkérdezze baj van...), ha meg anyuka összeakarta hozni a családot, akkor már kiabálás és fenyítés volt (igen anyuka felé. Kaja pina legyen , de tőle ne akarjon senki semmit, őt ne háborgassa senki.) És hát már öreg fejjel házasodtak, mert kínos volt a külvilág felé, 3 gyerek... házasságon kívül ... De a látszatra nagyon tudnak adni. Kifele csillog villog, belül meg rohad. Kemény 6 év volt, már a barátságunk is megsínylette ( esze volt a srácnak, hogy ellenem beszéljen). Én mondtam a barátnőmnek, te is így akarsz élni? Majd 3-5 gyerek után talán elvesz? Akkor húzd inkkább le az életed a wc-n... Persze hogy nem akarta elvenni... Csak hitegette. Ha szólni mert akkor már "én nem akarok veszekedni,minek veszekszel állandóan" szabályosan kibukott mert szólni mert hogy most akkor mi van. Nem ütötte meg (tudtommal) de nagy a valószínűsége, hogy emiatt dobta ki. Vagy a srác őt, mert kényelmetlen lett számára a helyzet.

Ilyen családi mintával mit várjon az ember? Házasság? Még szeretet sincs. Örök agglegény típus... De ezek nem azok. Kétszínű dögök, akik próbálnak az élet tengerén lavírozni mert értelmi és érzelmi nullák.

Ui. A fix punci se ok... Sok nőnek kell a fix fäsz.

Ez a pasi nem akar feleséget. Ezt a baràtnőjét legalàbbis nem akarja elvenni. A nő is elég buta egyébként, hogy ez neki ennyi év utàn nem egyértelmű és még mindig vele van, még mindig a nagy semmire vàr...

Van egyébként ilyen ismerősöm. Ő is ígérte a csajànak hogy elveszi, ha ez lesz, az lesz, aztàn amikor màr nem volt màs kifogàs, :ha majd lesz gyerek ( amit a csaj nagyon nem akart hàzassàgon kívül). Végül a gyerekbe is belement mert már 35 éves volt, 13 éves kapcsolatban. A pasi elhagyta mikor 6 hónapos lett a gyerek , ( egy màsik nőért). Akit 2 év utàn feleségül vett.... Akart a pasi hàzasodni, csak nem a koràbbi kapcsolatàban. Onnan csak az igazit kereste. Sok baràtnőm jàrt hasonlóan mert nem esett le nekik hogy àtverik őket.

Szia!

23 válaszoló vagyok.

"A férfi szüleinek a telkén laknak, vagyis hát a házuknak egy külön bejáratos részében, már egy csomó pénzt beleraktak, és még épp a hetekben kezdik csak igazán szétverni, már megvannak a konkrét tervek a gyerekszobára." Itt mindent leírtál. Magyarán csak egy különálló lakrészük van, nem házuk. Itt kezdődik a baj. Milyen a kapcsolat a szülőkkel? Amennyit beleöltek oda, annyit már máshova is félretehettek volna. Nem mindig az egyszerűbb út a helyes. (Vagy felpofozták a lakrészt, legalább nem volt rá egyedül elven ez is kész. Jó neki az eddigi élete a szülei mellett, a szülők árnyékában. Ritka az olyan kapcsolat, ahol két normális felnőttként tud szülő és gyermek kommunikálni és egymás mellett élni. Előbb utóbb abból kerülgetés lesz, konfliktus. És az ilyen ember inkább homokba dugja a fejét, csak ne kelljen konfrontálódni. Mind a szülők, mint a párja irányába. Ez a felújítás is kinek az ötlete volt?...) Neki biztos helye van ott. A gyerekszoba csak egy mézesmadzag. Sajnos nekem volt ilyen pasihoz (rossz)szerencsém. Majd a szülőknél felújítunk, minden jó lesz. Ez költséghatékonyabb, mint az éveken át kuporgatás, albérlet fizetés vagy a hitel visszatörlesztése. Igen, csak a pasi el volt a maga kis világába. Annyi volt az élete, hogy munka haverok döglés. Mindent a családja adott a szájába. (Amúgy az eljegyzés, házasság, gyerekvállalás is egy (közös)döntés. Na már aki még ebben sem képes elhatároznia magát, akkor attól mit várunk? Ritka, ahol az ember a család mellett dönt. De akkor azt mondja, hogy nekem (illetve a páromnak is) jó a viszonya a szüleimmel. Az, hogy olcsóbb megoldás, ez is csak ideig óráig kifogás.Persze, ha gyerek születik akkor sokat segít a nagyszülők jelenléte. De azért szakadjunk el a mamahoteltől. Persze vannak olyanok, valóban egy jobb élet reményében vannak még otthon, de ők sem terveznek tovább ott maradni. Közös lónak túrós a háta. A családi összetartás fényében az ember segítséget vár és loyalitást. De nem egy két ismerősöm van, akik már 40 fele vannak és most jönnek rá,hogy valahol elrontották az életüket. Mert a családban mindenki megteremtette magának az anyagi háttért, elköltözött, családja van. De mikor ő mondaná, hogy odavinné a párját, az egész család fel van háborodva. Miért? Anyagi. Az illető fizette a szülők hitelét (olykor a megélhetésüket is). Nagyon megszokja az ember a langos biztos vizet. Én a lány helyében menekülnék. A srác még felnőni sem képes. Hogy legalább igénye legyen az önállóságra, függetlenségre.Summa summarum ettől függetlenül még lehet egy normális ember komoly érzésekkel, csak észben és körülményben fényévekkel le van maradva a korától. Le kellene ülni beszélgetni. Én még talán azt is javasolnám, hogy mondja neki, hogy költözzenek el albérletbe. Ne sajnálja a házba ölt pénzt azt úgy is visszakapja örökségként. De erős a gyanúm, hogy nem menne. Ebben az egész storyban csak a srác érdekei vannak. Hogy ő mit akar, és az ő igényeinek megfelelően alakuljanak a dolgok. A lány helyében én kiugrasztanám a nyulat a bokorból valamivel. Nehogy tényleg bevágjon neki egy gyereket, mert akkor egy életre elvágja magát. Kinek kell egy egyedülálló gyerekes anyuka. Munkahelyen tolerálják, hogy egyedül van a gyerekre. (Persze nem lehetetlen de a kicsi a boldogság mellett némi keserűséget is jelentene.) Amúgy meg még azt is meglehetne próbálni, hogy elmondani ész érvekkel, hogy szeretném ha összetartoznánk, nekem nem kell felhajtás. Vegyük meg a karikagyűrűket és kérjünk időpontot az anyakönyv vezetőnél. Ha akkor is a családra hivatkozna, hogy hú ki lenne ott meg mint meg hogy. Arra azt is lehet mondani h ez kettőnkről szól nem? utána meg lenne banzáj. De a lényeges személyek úgy is ott lennének. Ha így sem, akkor lapát, mint hogy bele ragadjon egy kapcsolatnak nevezett fostengerben. Szarból nem lehet várat építeni... Amúgy sztem rég rossz ha már így kell valakivel erről beszélni. Készüljön fel a lány a legrosszabbra.

26

Azért ennyire lenézni meg lehúzni nem kéne azokat, akik egy pàrként valamelyikük szüleinél de különvàlasztott lakràszben laknak . Ez nen jelenti hogy csak döglenek és minden alàjuk van rakva. Attól, hogy ott a csalàd, ők még sajàt magukat eltarthatjàk, dolgozhatnak, gondoskodhatnak magukról és a sajàt külön bejáratú lakrészükről szülőktől teljesen függetlenül. Simàn lehet ilyen módon együtt élni ( hatàrozottan nem egymàs nyakàn vannak így) csak intelligencia kérdése...

Nem mindenki akar mindenàron megszabadulni a csalàdjàtól és aztàn a nagy önàllósàggal villogni a haveroknak. Aztàn meg nagy elànnal mennek nyomorogni albérletbe. Az eszedbe se jutott hogy esetleg szereti a pasi a csalàdjàt? Vagy ne adj isten nekik segít anyagilag az ottléttel hogy ha egybe van kötve a közmű megosztozhassanak a rezsin? Nem minden szülökkel élő pàr mamahoteles.

Szerintem szimplàn csak ezt a csajt nem akarja elvenni mert nem szereti eléggé ahhoz, hogy törvényes köteléket vàllaljon vele. Így ha meg akar tőle szabadulni, közli hogy húzzon el, nem kell vàlàssal bajlódni.

26-os vagyok.

Bocsánat szétszórtságomért most esett le, hogy a tesódról van szó (akik 12 éve vannak együtt. Ha jól számolom ~18/19 évesen jöttek össze.) Tulajdonképpen azt is lehetne mondani, hogy együtt nőttek fel és lassacskán csiszolódtak össze. (Néha lassan érik be a jó "gyümölcs", már ha erre odafigyeltek, hogy a kapcsolatuk stabil lábakon álljon.) Ekkor már valóban ismerni kellene egymást. Írtad, hogy jó a kapcsolatuk a szülőkkel is. Ez esetben a következőket tudom mondani láthatatlanban:

1.) Most jelenleg annyira jó minden, hogy minden úgy jó, ahogy van. Carpe diem! Élj a mának, ne foglalkozz mással alapon. (Igen, ez az állapot vihet előre is később, de vihet "hátra fele is" a langyos vízbe a megszokáshoz.) Addig még rá nem jön, hogy a legszebb évei elszálltak. És itt nem csak arról van szó, hogy "a nőnek ketyeg az a bizonyos biológiai óra". Ennyi év alatt már rég meg kellett volna teremteniük a feltételeket a családhoz. Írtad, hogy jól keresnek, ergó anyagi problémáik nincsenek, tudtak félre tenni. (Lényegtelen, mikor mennyit. De most 12 évtől számított 2 évig semmi nem fog történni feltételezések szerint... Az idő meg gyorsan száll... és csak vakargatják a fejük búbját.)

2.) Ha a srác (valóban) annyira határozott, akkor a saját tervei, elképzelésrei szerint jár el. (Jó értelemben értem itt nem negatívban.) Összejöttek pipa, együttélés pipa, leküzdeni a nehézségeket (persze, mindig nagyobbak és nagyobbak jönnek majd, mint ez is, hogy fog a tesód reagálni, ha úgy dönt, hogy feladja a várakozást) pipa, a fordítsuk komolyra kapcsolatunkat projekt: a közös családi (és nem csak szerelmi fészek / vagy kúró kéró/) "ház"/ otthon megteremtése (bár ember,helyzet és személyfüggő erősen, hogy ki megy bele a generációk együttélésbe és ki nem)-ami lehet, hogy nem is kifogás a részéről. Gondolhatja úgy, hogy neki ez a sorrend az életében- és ha ez is pipa, akkor tetszőleges sorrendben jöhet a gyerek/eljegyzés/esküvő (bár ha résen volt tesód és figyelt a párjára, akkor nagyon sokszor olvasni lehetett a sorok között a mondanivalójában.Például, "Amint készen leszünk a felújítással jöhetnek a gyerekek! Jajj, én egy egész focicsapatot akarok! És mindent tőled!" Ergó, előbbre gondolja a családalapítást. A többi csak mézes madzag. Azt mondja, amit a nő hallani akar, de nem hall és nem figyel igazán. Lényegtelen, hogy valóban gyereket szeretne vagy csak ezzel akarja a nőt lekötni és a száját befogni.De ahogy fent is írtam, a nőnek is gondolkodnia kell ilyen helyzetben előre. Ha nem érzi, hogy itt a gyerek ideje, akkor legyen egy lépéssel a férfi előtt, ha az ágyba bújnak. Később így nem lesz "Jaj, most mit csinálok?!" felsóhajtás és fejrázás. Ez is személyfüggő -de például nálam- úgy logikus, hogy előbb a mi kapcsolatunkra kerül korona. Mert a kapcsolatot, mi egy-egy személyként alkotjuk, és a házasságban leszünk egyek. (Logikai síkon értem, hogy már nem csak barát és barátnő.) És végül ennek az egységnek a koronája a kis közösség, amit az egység a gyerekkel/gyerekekkel alkot. Valahogy, a tesódék esetében nem tudnám elképzelni a hosszú ideig való jegyben járást. Én a helyükben, vagy kapásból a karikagyűrűt venném meg, és azzal kérném meg a párom kezét és nem sokra rá pedig meg is lenne az esküvő. (Méghozzá párhónapon belül.) Lehet, hogy ezért lepontoztok, de ennyi idő után én nem érezném hitelesnek a szándékát az eljegyzési gyűrűvel. Vagy ha még is, akkor is hónapokon belül megtörténne az esküvő. Ekkor már nincs csiki csuki. Ennyi idő alatt bőven tudja mind a két fél, mit is akar. (Fele ennyi idő alatt is... Most lényegtelen, hogy meddig tart. A pár hónap múlva eljegyzési gyűrű is egy véglet de ez a 12 évig nyújtani, mint a rétest a másik véglet. Ha komolyak a szándékai is, akkor sokat totojázik. Aminek nagyon nem lesz jó vége. Ebből a szempontból együtt érzek veled, kérdező és a tesóddal is. Mert nagyon felőrlő tud lenni ez a tépődés és civódás: Nem vagyok neki elég jó? Vagy nem vagyok elég? Csak tartalék vagyok, amíg nem jön egy másik? Kiszeretett belőlem? Miért nem hajlandó őszintén és nyíltan elmondani, hogy mit akar? /lelkizés nélkül,csak a konkrét tényeket/ Miért hazudozik és füllent inkább? Miért kell a lányt csak hitegetni és talomban tartani? /amit mind a két nemnél emberileg nagyon undorító húzásnak tartok/ Jobb ezen hamar túlesni, mert évek múltán sokkal nagyobb lesz a fájdalom keserűség és bizalmatlanság, amikor rájön a delikvens a dolgokra.És itt nem az ingyen és kényelmi dolgokra értem. Hanem egy látszólag jól működő kapcsolatra.Mindig is a tettek számítanak. Az a mérvadó semmi más. Mert a füllentéssel, hogy azt mondja a másik, amit hallani akarsz - meg lesz minden még ha egy kicsit várnod amíg ez és ez meg lesz /feltételhez kötés az állandó kifogás a férfiaknak, és ha elérkezett az idő találnak másik időpontot, amihez viszonyíthatnak. De ezek a férfiak az élet más területén is ilyenek! Ilyen a tesód párja?/ vagy most nem jó, mert más fontosabb, vagy az egész csak egy érzelmi játékról szól ahol már adott, hogy ki a nyertes és a vesztes - ideig órái és ahogy sok esetben láthattuk évekig működik. Persze ez függ a partner értelmi és érzelmi(!) intelligenciájától is. )

3.) Még kapcsolódóan az előzőhöz, megmondanám, hogy én így látom az egységet, majd meghallgatom őt is. DE! És szerintem ez minden ilyen kapcsolat jolly jokere: Miért kell ezt az egészet egy eseményhez, egy dátumhoz, egy személyhez, egy állathoz bármihez kötni? Erre kíváncsi lennék, mit válaszolnának a férfiak. Ez egy lassan kialakuló folyamat, érzések és elhatározások egyvelege. De ezt folyamatosan érezzük. Amúgy milyen a kapcsolatuk? Rendben állnak a dolgok? Ha minden rendben zajlik a saját medrében, megértik egymást, szeretik egymást, vágynak egymásra egy hosszú és fárasztó nap után, sohasem unalmas a másik, meglátjuk az apró kedvességeket örömöket amit a másik ad és persze viszonozzuk is azt, és tudod, hogy mással nem menne ez így. Lehet jobb vagy rosszabb de pont ilyen, nem lesz még egy. Az is egy ok lehet, ha ilyen a tesód: állandóan nyaggatja ezzel és veszekszik érte. Ekkor meg főleg nem fogja megtenni még ha meg is akarná. Milyen szándék lenne már mind a két fél részéről? Jó megvettem neki a gyűrűt, mert kihisztizte legalább leszáll rólam. De ha tudná, hogy eddig is megakartam tenni, akkor nem viselkedett volna így, és meglenne a varázsa és az élménye a dolognak. Másrészről pedig na megkaptam a gyűrűm. Na ettől változik valami? Társadalmi státuszom már menyasszony. Hú ha, eljegyzést is fel lehet bontani. Aztán mikor rájön a hölgyemény, hogy azt a gyűrűt többségében nem szívből teljes szándékkal kapta, akkor már neki is keserű lesz a szőlő. El lett rontva az egész. Ezt együtt kell megélni, ne maradjon tüske főleg akkor, ha az elsőről van szó. És mi okozza ezt az egész káoszt? Hogy két felnőtt ember nem képes őszintén kommunikálni egy olyan dologról, ami kettejükről szól. (Természetesen ez is két élű kard.) És a család és a házasság intézménye nem egy ördögtől való dolog, főként, hogy két ember közös és érdekektől mentes döntése.) A pasi már tudja, hogy a nő mit szeretne. Mióta beszéltek róla, hogy "na most már jó lenne, ha megkérnéd a kezem"? Ha már hosszú ideje, akkor az is ront az esélyeken. Át kellene gondolni a kapcsolatot. Ha jó a kapcsolat, akkor miért kezdett el ilyeneken görcsölni? Rokoni nyomásra? Korra? És másik fél miért nem görcsöl ezen? Ezt a két kérdést kellene feltenni. Alapoznék azzal, hogy mi a terve az elkövetkezendőkre nézve. De alaposan figyelni, mit is mond! Majd ha a kifogások sorozata jön, akkor megkérdezni, hogy mire vár? Még 12 évre? Mindig eseményhez köti, ami egy új eseményt követ de a lány nem egy esemény, amit halogatni kell! Nyugodtan kellene (tudni) erről beszélni. Ha a srác is akarja/akarná, akkor már a két éves felújítási terven belül is meglehetne ejteni. Jól kell játszani a számokkal, és nem a legdrágább gyémántosat kell megvenni. Ha az lenne a nő célja, annak is hangot adna, sőt már mutatná azt vedd meg, aztán mutogatná a csajoknak a klubban. Ha ez az érettségi szint a kapcsolaton belül nem egyszerre fejlődött ki: azaz nagy késéssel vagy egyáltalán nem is volt minek kifejlődnie, akkor vagy vár rá a tesód (és igen benne van a pakliban, hogy így is átejtik) vagy akkor átengedi más nőnek, hogy betörje és bekösse a fejét. Személytől függően lehet, hogy ő nem is olyan régóta ízlelgeti ezt a dolgot. Még át gondolja, megéli, eljátszik a gondolattal, tervez és örül a folyamat/fejlődés minden pillanatának.

4.) Nagyszabású tervek, ötletek és ígéretek vannak, de ebből semmi sem valósul meg. Ha nem is a környezet hatására, de akkor belső hang miatt már neki is egy kicsit máshogy kellene állnia a dolgokhoz. Ha a tesód úgy érzi, hogy jó ezzel a válasszal megelégszem, és vár arra, hogy értelmileg és érzelmileg is összeérjen a dolog, akkor nehéz időszak vár még rá. És lehet, hogy ez az ami összeroppantja a kapcsolatot. Amúgy meg minden mozdulatában és gesztusában érzed, hogy egymásért vagytok, szeretitek egymást akkor nem kellene ezzel elrontani. Beszélgetni lehet róla, tervezni, hogy ő is szokja a gondolatot és ráébredjen, hogy hú ez már nem az a kis fruska, akit megismertem, hanem egy érett gondolkodó felnőtt nő. Ha pozitív a beszélgetés, akkor idővel a gondolat és a tett összefog olvadni. Ezért kell figyelni arra, amit mond és ahogy mondja. Mert ha állandóan ugyan az a lemez szól, akkor valószínű, hogy ő nagyon más gondolatokkal játszik, ami nem egyezik a tiéddel. Szeretné, hogy szintet lépjen a kapcsolat? Milyennek látja most a kapcsolatot? (A minden rendben és okés válasz az nagyon langyos ..) Vagy például azt is megkérdezheti, hogy miért szereti őt? Miért ő vele van, miért nem mással? Miért pont ő az, akit választott? Itt is megszokott életmódra megszokott válasz jön... Érezni fogja a tesód, hogy bibi van. Na akkor kell marha erősnek lennie és átgondolni, hogy merre tart ez az egész, előnyére vagy hátrányára válna, kellene neki ez a megszokottság és a béke kedvéért megrendezett kétszínű játékok. De ebben egyetlen egy embernek sem szabad belemennie vagy hagynia! Lányok, ne maradjatok egy szar kapcsolatban, mert nem találtok mást vagy mert nem akarjátok megbántani/ szánalomból! Ne hagyjátok magatokat így megALÁZni! Legalább magatokkal legyetek őszinték! Nem fog változni a helyzet. Erre itt a kérdező tesója a legjobb példa. 12 év!! Nagyon kis esélyt látok arra, hogy ez a pasi valaha elveszi a lányt. Lehet, hogy gyereket még vállalna, de az is kötöttség lenne, szóval szerintem még azt sem. És már kiismerte annyira, hogy van olyan gyenge, hogy nem hagyná ott. (Vagy jön a lelki zsarolás.)

Ha amúgy is problémás a kapcsolat, akkor lehet, hogy elmennék egy párnapra. Gondolja át kellek-e neki, vagy hogy szerepelek az 5 éves tervében, mint eddig is csak barátnőként (ami már ebben az esetben megalázó és szánalomkeltő, hogy a lány nem veszi észre - és a rokonok is azért szólongatnak így be, mert már ők is nézik, hogy akkor most itt mi van.) vagy pedig 12 év után szintet lépünk így már erős 30 éves fejjel, és nekiállunk és éljük az életünket, mint függetlenül családként. Ha meg nem, akkor (eléggé későn, de jobb későn, mint soha) sátorbontás következik. És nem visszafogadni! Ha ennyire voltál fontos, hogy nem félt elveszíteni, akkor ....

Párkapcsolat azért pár, mert a párok összjátéka alkotja a kapcsolatot. Annyit ér, amennyit és ahogy beletesznek. Egyfajta minőségmérőként is funkciónizál. Ha 12 év alatt a férfi részéről csak materiális javakra volt vágya (autó,ház stb), akkor ez jel. Nem csak a nőnek lehet fontos az eljegyzés. A férfi is gondolhatja olyan komolyan (még ha nem is hisztizik), mint egy nő. Tervez, bibelődik, izgul, hogy minden flottul menjen, mert nem csak a szíve hölgyének fontos ez az esemény (jó esetben, már ha nincs mellette egy másik szerető is. Erre is láttam sajnos példát, és a lány ezen felül még igent is mondott. Majd egy hónapra rá lebukott. Persze a gyűrű és a férfi önbecsülése / mint itt a nőé repült a kukába) hanem neki is, mert hát nem minden nap adatik meg, hogy megkérd az imádott nő kezét. A többi csak mese habbal... ezt kellene mindenkinek, aki ilyen helyzetben van, felfognia.

27L