Ha egy férfi igazán szeret, nem kifelé bókol idegen nőknek, hanem a kapcsolaton belül a kedvesének teszi?

"Márpedig el kell fogadni, hogy az emberek néha nem úgy bánnak velünk, ahogy szeretnénk, mert attól, hogy nem fogadjuk el, még nem fog ez megváltozni."

Márpedig ha megértetted, amit leírtam:

NEM kell MINDENT elfogadni. A mamával is meg tudod szakítani a kapcsoaltot bizony, ha a mama egy pszichoapata aki le sem sz.rt egész életedben, sőt, nrcisztikus mivoltából foylton csak megalázott. Miér kéne nekem ezt elfogadnom, mondd mér el?

CSak mert a te fejedben ez az egy opció létezik? Hát nem csak ez az egy opció van. Nekem nem KELL valakit elfogadnom, vagy elviselnem, akit nem akarok. A kapcsolatokat meg is lehet szüntetni. Máris nincs itt KELL, hanem 2 opcióról beszélünk...

ÉS ha én nem akarom, hogy velem rosszul bánjanak, akkor jelzem a megszakítás előtt az adott embrenk, hogy figyelk, amit csinálsz, nekem rosszul esik. Ez egy. HA legközelebb megteszed megint, megint szólsz, hogy ez 2., és már mondtad. Én nem szeretném, ha iylen kapcsolatunk lenne, és a 3.-nál én ezzel végeztem. De a 3.-nál tedd is meg, különben a maradék tiszteleted is elvész, és gondolom sejhtető a további kimenetel. Miért ne lehetne ott hagyni embereket vagy helyzeteket? Érdekes, amit írsz.. :D

Ez ilyen egyszerű, csak néhány ember bonyolítja túl.

Egyébként 7 éve vagyok kapcsoaltban, szintén vőlegénnyel... Bizonyos helyzeteket én sem fogadnék el, és ha nem változtatna olyan dolgokon a párom, amik engem bántanak, akkor azt sem fogadnám el, valószínűleg szépen elválnánk egy idő után. Így működnek az emberi kapcsolatok.

Mellesleg még mindig nem tudható, jogos-e a kiakadás, vagy valóban csak a kérdező reagálja túl ezeket a dolgokat.. Láttam án már olyan pasit a baráti társaágban, ahol a barátnő előtt csorgatja a nyálát más nőkre ( és mögötte is), sokszor vele teljesen más adottságokkal rendelkező nőket dícsér, flörtölget.

Erre mondom, hogy én ezt pl nem fogadnám el, mert nem látom értelmét, és hosszú távon káros is lenne rám és az önbecsülésemre nézve, rombolná a kapcsolatot is.

A kérdező simeri a párját, neki kell(ene) tudnia, mit gondol, hogyan érze, legfőképp hogyan, hogy viszonyul hozzá. Én most csak az ismerős pasi példájából indultam ki, az valóban pofátlan viselkedés, amiket leművel, már inkább kompenzálja ezekkel a srác a saját belső önbizalomhiányát egy ilyen gyerekes és negatív módon.

A kérdező esetét nem ismerjük továbbra sem. Vagy túlreagálja, vagy az is lehet, hogy egy egészséges önbizalommal rendelkező embernek is sok lenne.

Kedves 19-es válaszoló!

"Én szimpatikusnak és értelmesnek találom legtöbbször kifingatlak2004 válaszait, talán mer tlátom, hogy ő isa mélyebb okait is értelmezi, kersi, és pszicho beállítottságú. :) "

Ez nagyon kedves tőled, jól esik.:)

"Ebben viszont nem értek egyet, amit msot mondani szeretett volna, miszerint az a legjobb, ha elfogadod, hogy az emberekek néha nem úgy bánnak vled, ahogy neked jó.

Egyrészt Felmdár mondta régen az iylen akpcsoaltokra, hogy ha te nem aakrod, hogy veled rosszul bánjanak, akkor igenis tehetsz ellene."

Arra céloztam, hogy ha elfogadod a helyzetet akkor a saját érzelmeiden könnyítesz, de természetesen igazad van, nem szabad kihagyni a személyes érdekképviseletet, nem is állítottam azt, hogy ki kellene, arra szükség van.

Elfogadni és tűrni nem ugyanaz, elfogadni azt is el lehet amit vagy akit nem tűrsz meg, mert nincs helye az életedben.Ez egy lelki gyakorlat, a szeretet feltétel nélküliségét tanítja.Én is megnézem, hogy kit és mit engedek be az életembe, de ha nem engedem be attól még nem szükségszerűen érzek irányába ellenszenvet vagy haragot, gyűlöletet, mert az már az én ellenérzésem lenne, magamat nehezíteném vele.

"Az ingerekre adott érzelmi reakcióink többsége feltételes reflex" . A testbeszéd igen, de a tudatos udvarlás már nem sorolható ide.. Pláne nem a másik masszírozását, amit később írt a kérdező."

Itt én egyáltalán nem az udvarlásról beszéltem, hanem az egyén érzelmi életének minőségéről.

Szép napot nektek!

Pontosan:

Én elfogadom, hogy az emberek sokfélék, sokakkal jól kijövök, de vannak, akiket a hátam közepére sem kívánok- legyen az baráti vagy társkapcsolat. Ettől még nem utálom őket, csak nem érdekelnek és nem töröm magam, hogy közeli kapcsoaltba legyek velük, mert nem lenne értelme, sőt..

És ez így van jól. Elfogadom én, ha valaki ilyen, pláne, ha nincs hozzá közöm és mással teszi, amit... :-) Ettől még nem lesz bennem harag, és nem utálom az embereket, stb. De az ember válogassa mega kapcsolatait, és azok minőségét, főleg, ha szereti magát..

Nem mellesleg a harag és a méreg akkor tobzódna fel igazán, ha valaki olyannal lennék hosszú távon együtt, aki folyamatosan sérelmet okoz. Egyszerűbb elengedni a dolgot, amíg még tényleg nem utálod meg teljesen, ha már a megváltoztatás ugyebár nem megy..

Nekem ez az elfogadás: ha nem megy valami, akkor semmi baj, menjen tovább. Elfogadom, hogy a másik iylen, és belátom, hogy akkor ő nem hozzám való. És el is engem, mert tudom, hogy mire van és mire nincs szükségem a kapcsolataimban.

Azért kell ELFOGADNI, amin nem tudsz változtatni, mert nem tudsz változtatni rajta, ez nem azt jelenti, hogy EL IS TŰRÖD, azt nem kell. Én is ezt írtam, a másik válaszoló is ezt írta, remélem, te is megértetted végre.

Elfogadom, hogy a nagyanyám olyan, mert nem tudok rajta változtatni, de nem tűröm el a viselkedését, ezért amennyire lehetőségem van, kizártam az életemből. Ez világos? Nem tagadhatom le viszont őt, mert mégiscsak az egyik felmenőm, akár tetszik, akár nem, tőle is származom, még akkor is, ha a viselkedése számomra nem szimpatikus.

A párkapcsolat ugyanez a játék egyébként, elfogadjuk, hogy valaki olyan, amilyen, akár tetszik a viselkedése számunkra, akár nem, de az életünkbe nem kell beengedni, vagy ha mégis beengedjük, és később derül ki, hogy mégse tudjuk eltűrni egymást, annyira mások vagyunk, el lehet engedni, de attól még elfogadhatjuk, hogy ő olyan. A két dolog nem zárja ki egymást.

Baj akkor van, ha valaki olyannal van együtt, akinek nem tudja eltűrni azt, amilyen, aki ő, és mégis marad a kapcsolatban.

A bántalmazó kapcsolatban élők tipikus példák erre.

A mártírkodók, bármilyen életterületen, rossz egy munkahely, de nem keres másikat, rossz egy lakóhely, de nem gyűjt, hogy elköltözhessen, rossz a tévéműsor, de mégis mindig megnézi, rossz az áru, de mégis mindig oda megy vásárolni, és nem azért, mert nincs más, nehézséget okoz a beteg rokon ápolása, de nem kér segítséget, rossz a túlsúly, de nem változtat az életmódján...

Nem véletlenül van két szavunk, elfogadni és eltűrni nem ugyanazt jelenti. Szép nyelv a magyar. :-)

# 26

Igen, így már egy nyelvet beszélünk. :D

Az "elfogadni" alatt azt feltételeztem, hogy az együttmaradás IS érted egyben.. Majd kiderül, hogy kb ugyanezt írtuk.

Hát igen, a kommunikáció értelmezésében mindig benne van az egyén is (múltja, szeméyles tapasztalat stb),a mit hozzá társít.. :-)