Túl korai az eljegyzés, ha még sosem tapasztaltunk veszekedést a kapcsolatunkban?

Én nem hinném, hogy ezért korai.

Mi sem veszekedtünk még soha. Pedig jó ideje együtt élünk, gyerekünk van.

A kiabálást, veszekedést egyikünk sem tartja normálisnak, szóval a jövőben sem várható. Nagyon figyelünk, hogy mindent szépen meg tudjunk beszélni és oldani. Én büszke vagyok rá, hogy sokat teszünk a tökéletes kapcsolatért, és ha szeretnétek eljegyzést, ez a tény, hogy nem vitáztok ne tartson vissza titeket. Sok boldogságot!

Hasonló kérdés már nálunk is megfogalmazódott. Mi lassan másfél éve vagyunk együtt, de még nem veszekedtünk. Sokszor ez a személyiségen is múlik. Egy volt párommal nagyon tudtunk veszekedni, mikor valamiben nem értettünk egyet. De ez sokszor azért volt, mert olyan stílusban adta elő magát, hogy engem irritált, őt meg én zavartam.

A mostani párommal is van, amiben nem értünk egyet (amúgy ezek bagatell dolgok), de neki nem olyan a természete, hogy zavarjon. Általában rám hagyja ezeket a nem túl fontos kérdéseket és így én sem pörgök be méregzsákként.

Itt a kulcs szerintem inkább az, hogy a fontosabb kérdéseket hogy tudjátok megoldani, illetve hogy kezelitek a konfliktusokat. Ha nem is veszekedtetek, de már gondolom láttad a párodat feldúltan, idegesen. Ezekből le lehet szűrni, hogy hogyan kezeli a konfliktushelyzeteket. Azért vannak olyan kérdések, amiket nem ártana tisztázni: pl. gyermekvállalás, mert ez később olyan ellentétet is okozhat, amit nem tudtok megoldani.

Hát, veszekedni nem kötelező.

Szerintem inkább értsd úgy, hogy amíg nem jött egy nagyobb válsághelyzet, amit együtt kellett megoldanotok. Ha higgadtan végigvittétek a dolgot, akkor mehet az eljegyzés, ha hatalmas viták lettek belőle, és nem született megoldás, akkor még várjatok.

Ennyi.

21/L

Ez hülyeség. A veszekedés annyit tesz, hogy képtelenek a pàrok emberi hangnemben és módon megbeszélni egymàssal az esetleges nézeteltéréseiket. Magyarul a veszekedés kommunikàciós probléma.

Ha veszekedèshez kéne kötni az elköteleződést, sosem mentem volna férjhez, mert mi sosem csinàltunk ilyet. Együttlétünk eddigi 7,5 éve alatt nem, és tovàbbra is megbeszéléssel és ha szükséges kompromisszumot kötve oldjuk meg ha valami olyan merül fel, amiben nem értünk egyet.

Régebben volt egy exem akivel sosem lehetett értelmesen beszélni. Ha baja volt akkor veszekedett, üvöltözött, csapkodott, toporzékolt, tànyért poharat tört, a végén meg is ütött. Szóval kösz de nem kell olyan ember aki csak így, vagy többnyire így képes "megoldani" a gondjait...veszekedéssel.

Lehet már későn szólok hozzá, de nekünk anyósjelölt mondogatja mindig ezt, mert mi sem szoktunk veszekedni. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek nézeteltéréseink, csak hogy kulturált emberek módjára meg tudjuk őket beszélni ordítozás meg stb. nélkül. Ezt mondtuk neki is, de ő úgy gondolja, hogy a mi kapcsolatunk így nem jó, mert az embernek kell, hogy kiadja a dühét, beleordítsa a párja arcába, ha valami zavarja, ráverjen egyet, ha úgy van, különben csak elfolytja magában és évek múlva lesz egy nagy vita, ami mindent tönkretesz. (4 éve vagyunk együtt, több, mint 1 éve együtt is élünk) Én ezt elfogadhatatlannak tartom, hogy ilyen tanácsokat ad nekem, hogy nyugodtan vágjam nyakon a páromat, ha idegesít. Ők sokat veszekednek a férjével, rendszerint a gyerekek előtt, mert szerinte nem baj, ha látják milyen egy igazi kapcsolat, ami nem csak képmutatás. (Szerencsére páromat az apja nevelte fel.)

A másik elmélete, hogy azért nem veszekszünk, mert még nincsenek gyerekeink, mert ugye a probléma forrása a gyerek. Mindig mondja, hogy ne vállaljunk gyereket, mert ő is azzal tette tönkre az életét. (Páromnak biztos külön jól esik ilyet hallani az anyjától.) Vagy, hogy még nem voltunk együtt annyit, hogy egymás idegeire menjünk. Szerintem ez mind hülyeség, nem azon fog múlni a kapcsolat jövője, hogy hozzávágom e a serpenyőt, ha sáros lábbal jön be.