Ha nem kéri meg a kezem a 27. születésnapomig, akkor a szakítás a legjobb megoldás?

Tutti nem járnék olyannal, aki azért nem akar velem együttélni, mert sajnálja a pénzt.

Az együttélés fontos pontja egy komoly kapcsolatnak, aki ennek az elérését nem szorgalmazza, az a házasságot sem fogja.

Ha lenne munkája, tehát költhetne a jövőtökre albérletdíjjal, de nem akar, én már most dobnám.

Mondjuk biztos nem lennék olyannal, aki még sosem élt egyedül. Akár koleszban, akár albérletben, de nagyon jellemformáló a különélés.

Szerintem 1,5 év kapcsolat és semmi együttélés után egyáltalán necces közösen házat venni.

Ha mégsem tudtok együtt élni, akkor mi tart majd össze titeket, a hitel?

21/L

Soha nem vásárolnék közös ingatlant olyannal, akivel nem vagyunk házasok. Vagy legalább éljetek együtt egy ilyen dolog előtt. Az összeköltözés mérföldkő egy kapcsolatban. Persze, ha nem csak dugni jártatok össze, akkor nem derül ki semmi olyan a párodról amit eddig ne tudtál volna.

Amúgy meg ez mi? "együtt élünk évek óta, több milliót beletettem a lakásba, főzök-mosok rá, belekényelmesedik a dologba, és így már feleslegesnek tartja a házasságot, mert úgysem változtat semmin"

Talán ott kezdődik a dolog, hogy nem kell házicselédet csinálni magadból, és akkor a pasid sem kényelmesedik el. Mindenki kiveszi a részét mindenből. A munkavállalásból és a háztartás vezetéséből is. Ha beállsz rabszolgának, persze hogy ellustul...Nem kell hagyni és kész. Ha pedig próbálkozik azzal, hogy rád hagy minden otthoni teendőt munka mellett, akkor figyelmeztetni, és ha nem változik, ki kell dobni a francba. Nem egy csecsemő aki beszarik, bepisil és gondoskodni kell róla, felnőtt ember!

A haverokról meg annyit, hogy vannak akik szeretnek nagyot mondani. Senki nem tartott pisztolyt a fejükhöz, hogy házasodjanak meg. Nem kötelező. És nem, ha a barátnő terhes/nyaggat az sem teszi kötelezővé a házasságot senkinek. Csak egy igazi címeres balek nősül meg úgy, hogy valójában nem akar.

Aki börtönként éli meg a házasságot, az egyszerűen rosszul választott párt, vagy eleve olyan típus aki inkább csak a kalandoknak élne, szereti az ilyen jellegű szabadságot. De ha ez így van, akkor megint csak felmerül a kérdés, hogy mi a bánatért házasodott?

minek kérjen meg ha nem éltek együtt?

tessék kivenni egy lakást, együtt élni, létezni hétköznapokon és utána.

amúgy a szabad életnek nincs vége az esküvővel, hisz előtte is van egy komoly kapcsolat, együttéléssel, semmi nem változik mert aláírjátok a papírt.

az a baj, hogy bazi gyerekesek vagytok mindketten