Mit gondoltok arról, ha valaki nem akarja a párját bemutatni a szüleinek, noha hosszú távra terveznek?

Hát, én nem merném a családot bemutatni. Kínos jelenetek jönnének.

Lássuk csak:

Ő az apám akivel 10 éve nem beszélek. Apám, tedd már le a Borsodit, vendéged van. Most muszáj böfögéssel fogadnod őt? Nem, nem hoztam kannásbort.

Áááá, nagyi, ő itt a barátnőm. Nem, nem volt KGB ügynök az apja. A nagyapja sem. Nem, nem felnémet család. Nem, nem reptoid. Nem, nem akar kirabolni. Eeeeeh...

Nagyapám nem para, neki én kell, hogy a tali után megválaszoljam a "lovagiasság 500" kérdőívet. De ha jól felelek ad pénzt csak úgy (gazdagabb típus).

Másik nagyszüleimnél ülnénk mint a brit urak...

"És, kedves honnan valósi vagy?" "Á, igen, ha jól hallottam arrafelé elég érdekes múzeumok vannak"

És kockacukorral innánk a kávét. Exem szerint ez rémes.

Anyám kockázatos, és sosem tudnám valóban kedveli-e a lányt, vagy csak miattam nézi el.

Nagynéném: Csirippcsiripp néma csend... "Láttátok az Éjjelnappalbudapest tegnapi részét?" "Nem." Csirippcsirippcsiripp...

Ismerős, ez nálunk úgy zajlott, hogy jó, elviszem, mert mégiscsak komolyan tervezzük az életet.

Odaértünk, és nem telt el, negyed óra, és már jöttek a rosszindulatú beszólogatások nekem/rólam. Meg a páromtól is olyanokat kérdeztek, ami sértő volt rám nézve.

És ehető, amit főz? Mert egy rántottát nem tud megcsinálni., Mennyit, mit eszik? Szokott reggelizni - mert itthon nem. Hízott, mióta együtt vagytok? Mert mintha dagadtabb lenne... és társai.

Azóta már együtt élünk 1000km-re, de akárhányszor hazamegyünk azalatt a cirka két óra alatt, amit a rokonaimmal töltünk, ez megy. A folyamatos piszkálás.

Mostohaanyám pedig mindezidáig nem is volt rá kíváncsi, pedig több, mit egy éve együtt vagyunk.

Úgy van vele, úgyis szétmegyünk, mert elszúrom, akkor meg minek törje magát.

Rosszul esne, nem vennélek komolyan! A helyedben elmondanám a páromnak őszintén, hogy miért problémás a családom, egyetlen egyszer bemutatnám és utána nem erőltetném a dolgot.

Nálunk is nehezen indultak a dolgok, de nem győzött a családi háttér, sőt azóta is rendeződött! :) Fel a fejjel!

Én sosem éreztem szükségét, hogy minden páromat bemutassam a családomnak, nem is így történt. Egyszer anyu megemlített egy olyat, állítólag poénból, hogy ő pasit csak az esküvőnkön akar látni. Én tartottam magam ehhez, illetve ahhoz, hogy csak komoly párt tart érdemesnek arra, hogy megismerje, és én magam sem akartam olyat bemutatni akiről még nem tudtam mi lesz belőle csak járogatunk... Tök felesleges.

Egy páromat mutattam be, 5 hónap után, akkor amikor már a vőlegényem volt, tehát komolyan gondoltuk, elköteleztük magunkat egymás mellett.

Ha ő nincs jóban a családjával, ezért nem érzi szükségét, hogy bemutasson azzal nem lett volna semmi bajom. Bár az én férjem pont a ló túloldala volt annak idején, mert 2 hét után bemutatott az anyjának. Kész helyzet elé állított, nem lehetett nemet mondani sajnos, amiért anno haragudtam is rá. Én ezt túl gyorsnak, túl soknak éreztem. Akkor még azt sem tudtam mi lesz a dologból, hisz alig 2 hete randiztunk. Nem volt kellemes, de túlléptem rajta, azóta meg már házasok vagyunk.:) A közeli család tagjait pedig 1-1,5 hónap alatt megismertem.

Tehát, ha a párom inkább távolságot tart, nincs jóban a családjával, nekem nem lett volna probléma, hogy nem ismerem őket/ők sem ismernek engem. Tedd a szívedre a kezed, és gondold át őszintén, hogy esetleg nem arról van -e szó, hogy nem akarod felvállalni előttük a párodat valamiért. Ha ez nem így van, akkor szerintem ezzel semmi probléma.

Én a magam részéről sosem szerettem a képmutatást, jópofizást, miközben a hátunk közepére sem kívánjuk egymást, szóval nem zavart volna a dolog, de mások másmilyenek. Szóval ez az épp aktuális párodtól függ. Ha nem tudja elfogadni, nem vagytok egymáshoz valók és ennyi.