Ciki lenne, hogy az én kezem is megkérték?

Sziasztok! A pàrommmal 4 ève vagyunk együtt, nővèrem ès pàrja 5 ève. A nővèrem pàrja mindenki meglepetèsère 1 hònapja megkèrte a nővèrem kezèt, elèg nagy szàm volt, mert senki nem szàmìtott rà. A pàrom a mùlt hèten a 4. èvfordulònkon szintèn megkèrte a kezem (aminek èn hihetetlenül örülök :) :) :) ). A boldogsàgomat viszont egy-kèt dolog beàrnyèkolja. Visszahallottam olyan dolgokat, hogy mi biztos csak utànozzuk most a nővèremèket meg hogy èn biztos csak irìgy voltam a nővèremre ès èn is "kiharcoltam" egy gyűrűt, stb. (Ès ez "baràtok",közeli csalàdtagok vèlemènye) plusz van egy kicsit olyan èrzèsem, hogy a nővèrem ùgy èrzi, hogy elvettem tőle a "központi szerepet". Beszèltem erről a pàrommal, ès elmondta, hogy ő ezt màr nagyon règòta tervezte ès nagyon vàratlanul èrte a tesòmèk eljegyzèse, de ùgy volt vele, hogy felnőtt emberek vagyunk, nem függünk mi a tesòmèktòl, nem is lakunk màr règòta együtt, ha ő az eljegyzèsünket ìgy àlmodta meg, akkor az ìgy is lesz, nem èrdekeltèk a külső dolgok. Ès adom is a vèlemènyèt. Viszont elgondolkoztam,hogy külső szemmel ez valòban "ciki" ès utànozòs lenne? Szerintetek?

Èn 23L, pàrom 27F, nővèrem 25L, sògorom 27F