Kinek a szava számít jobban?

Ó, mintha csak a saját anyósomat látnám! :D

Ahogy valaki már írta: rendesen meg fogja keseríteni az életeteket. :)

Ha nagyon nem akarsz bulit, akkor közlöd pároddal, hogy te XY okból kifolyólag nem tartanál eljegyzési összejövetelt, aztán ha a mama erősködik, akkor előbb szépen közlöd vele, hogy NEM, s ha ez nem segít, akkor kijelented, hogy ok, lehet buli, csak te nem mész el.

Én 1 évig hallgattam anyósom parancsolgatását. Se én, se a fia nem tudta leállítani, mert nem akartunk erélyesen fellépni vele szemben, nehogy megharagudjon. A végére odáig fajult a helyzet hogy az esküvő lefújásán gondolkodtunk, mert bár imádjuk egymást, de nem bírtuk elviselni a terrort. 2 hónappal az esküvő előtt szakadt a cérna és amikor anyósom megfenyegetett, hogy ha nem úgy lesz, ahogy ő akarja, akkor nem megy el a lagzira. Közöltem vele, hogy nincs gond, úgy lesz ahogy ő szeretné, megjelenhet az esküvőn, csak akkor én nem leszek ott: anyós nélkül meg lehet tartani a ceremóniát, menyasszony nélkül már egy kicsit nehezebb. Sértődés lett belőle, de nem bánom. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy nem 1 évvel korábban állunk ki erélyesen a magunk igazáért.

Úgyhogy fel a fejjel és ne hagyd magad, mert rátok fog telepedni és tönkreteszi az életeteket.

A ti eljegyzésetek, ha akartok bulit akkor lesz, ha nem akartok akkor nem lesz. Anyósjelöltnek ehhez mi köze van? Azon felül, hogy vendég lesz vagy nem lesz, semmi... Nem is értem így a dolgot. A pasid nem szól rá az anyjára, hogy ez a dolog a ti ügyetek? Ha nem akkor itt még bajok lesznek!

Van egy olyan érzésem, hogy ez a nő nagyon sok olyan dologba fogja beleütni az orrát, ami amúgy a ti magánéletetek része, ha még most az elején nem állítjátok le!

11-es vagyok. Rengeteget stresszeltem a nagy napig. Az utolsó 1 hónapban már nem is beszélt velem az anyósom (a fiát se kereste). A lagzit mi szerveztük és mi fizettük több száz km távolságról.

Utolsó nap még megpróbált keresztbe tenni, de addigra már nem érdekelt. Szerencsére a buli jól elmúlt, a férjemmel egymásra koncentráltunk és élveztük azok társaságát, akik tényleg szeretnek bennünket. Utána hónapokig nem keresett bennünket, majd fél év múlva jöttek a zaklató telefonhívások, hogy mikor szülök neki unokát- ezt szó szerint így mondta (még évekig nem tervezünk gyereket). Először próbáltam szépen a tudtára adni, hogy majd vállalunk gyereket, ha úgy érezzük itt az idő, de nem fogta az adást. Aztán megint kiakadtam és közöltem vele, hogy az én testem, az én döntésem. Most ott tartunk, hogy szilveszter óta nem keresett bennünket és nem is nagyon vágyik arra, hogy meglátogassuk.

Szerintem egy életen át el fog kísérni ez a terror, de annyira szeretem a párom és nagyon jól megvagyunk, hogy hajlandó vagyok elviselni.

:) Akkor jó, ha mindent egybevéve rendben vannak a dolgok, ne is hagyjátok, hogy beleavatkozzon a dolgaitokba! El sem tudom képzelni milyen lehet ilyen anyóssal.

Az enyém normális szerencsére, nem nyaggat az unoka témával sem (bár mások sajnos igen). Mondjuk nem látom sűrűn, évente max 2-3 alkalommal. A férjem jár át hozzá havonta 2x munka után. Én nem bánom. Nincs vele semmi bajom, csak nem vagyok egy nagy társasági ember, és egy anya úgyis a fiára kíváncsi szerintem.

A te szavad dönt. Nem akarsz, akkor nem és pont. Ez rólad és a párodról szól, senki másnak nincs hozzá köze.

Hidd el, ez csak a jéghegy csúcsa! Az az anyós aki már itt szervezkedik az az esküvőn mit fog csinálni ha nem tesz rá időben szájkosarat és pórázt a párod?! Meg fog hívni minden létező rokont, ismerőst, barátot aki az övé, ő akarja látni, szervezkedik majd a ti dolgaitokban, azt veszed észre hogy más a virág, más a kaja mert ő átszervezte.. végül pedig ülsz az ő partiján szép ruhában és mosolyogsz, mert mást már nem tehetsz.

De undorító kommentek vannak. Most komolyan... Szájkosár meg póráz? De a többi is...

A nagy esküvő mindig is a szülőkről és a szülőknek szólt. Most bele kell pusztulni egy nyomorék vacsorába olyanokkal, akik majd ott lesznek az esküvőn is? Ez tényleg egy létező probléma?

Meg attól féltek, hogy egy életen át elkísér ez a "terror", ahogy írta valaki? Hát nem fog. A szülők meghalnak. A mi esküvőnk idén lesz, 27 évesek vagyunk és már egyetlen szülőnk sem él. Az anyósotok a párotok, a szerelmetek édesanyja... Hogy lehet ilyen undorítóan beszélni róla? Remélem visszakapjátok az élettől és mindőtök gyereke olyan párt választ majd, aki szájkosarat meg pórázt ad rátok.

Örülnötök kellene, hogy vannak szüleitek vagy hogy a párotoknak még van és sürögnek, forognak, piszkálnak, szeretnek és látnak benneteket az esküvőn.

Remélem ezek után nem lesz szülő köszöntés az esküvőn, mert rászakad a tető a násznépre.

Csak azt nem értem, hogy minek akar valaki családot alapítani, ha egy vacsorát nem képes végigülni a családja kedvéért, akik bunkó módon őt akarják ünnepelni. Pfff...

Én annyira akartam volna egy eljegyzési partit, de nem is tudtam róla, hogy létezik ilyen :(

Mi kettesben eljegyeztük egymást egy szép nyári estén amikor meglettek a gyűrűk.

Anyuka ki volt akadva, nem is volt parti mert hát megvolt az eljegyzés.

Szerintem csináljátok ezt. Jegyezzetek el egymást kettesben, ki a facebookra a képeket és az anyósjelölt talán letesz a pótpartiról:)

#17

Te hol élsz? Szerinted csak csodálatos szülők léteznek? Hát nem.. Megkérdőjelezed a terrort? Hol élsz te? Burokban? Holdon? Vagy tényleg ennyire buta vagy, hogy ennyire nem ismered magad körül a világot?

Vannak olyan szülők, akik pokollá teszik a gyerekük és kesőbb a menyük/vőjük életét. És csak undorítóan lehet róluk beszélni. De furcsa h egy felnőtt embernek ezt magyarázni kell.

Jah és a szülők lehet h egész életünkben ott lesznek, van, aki 60 éves és még mindig kísérgeti a papát. Nem halnak azért olyan korán mindenki szülei.... 95 évesen is meg tudja keseríteni az anyós a 70 éves pár karácsonyát...

Aha így is van. Rohadt szemétláda, megkérdezi, hogy mikor lesz unokája meg eljegyzési vacsorát akar szervezni. Főbe kéne lőni az ilyet.

De hát kinek mi a keserűség.