Mikor is érett az esküvőhöz egy nő?

Tudod, ki venne el bárkit is három hónap együttélés után? Neeem, majd ha msfél-két évig is simn kibírjátok egymás agyára menése nélkül, akkor talán. Érett ember így gondolkozik.

Mert még most nagy a szerelem, stb., aztán lehet, két év utá már nem lesz az, és vagy te vagy ő keresne mást, csak épp ott a papír és szívtok.

Felesleges 20 évesen házasodnod...

"meg ami ilyenkor egy nő nyakába szakad"

hol élsz te a 19. században? XD

szakadjon a villám a nyakamba inkább összeköltözéskor :D

Nem akar elvenni 3 hónap után. Szerintem semmi több, hátsó mélyebb dologra nem kell itt gondolni. Gondolom az előző kapcsolata is irigylésre méltó nagy szerelem volt. Aztán jöttek a gondok. Lehet h ott korán házasodott.

Éretlen vagy szerinte, mert épp kijöttél a tinikorból és nem volt több komolyabb kapcsolatod, hanem fiatalka vagy és szerelmes. Nem baj ez, 11 évvel idősebb nálad, legalább ő nem éretlen, hogy házasságba rohanjon veled. Megmondta h egyszer el akar venni nem? Örülj neki:)

Szerintem nem akar elvenni, és valamit mondani akart, hogy ne nyaggasd a témával, ami amúgy egyáltalán nem tisztességes dolog. Nevezetesen rád hárítani a felelősséget, hogy a te hibád amiért nem vesz el.

Egyébként nem azért, hogy megbántsalak, távol álljon tőlem, de normális ember nem irigyel egy ilyen kapcsolatot. Ahol a nő lassan de biztosan ingyencselédet csinál magából. A pasi meg hagyja. Ez a tisztelet teljes hiánya részéről. Teljesen lényegtelen ki hány napot dolgozik, neki is kötelessége kivenni a részét a házimunkából. Az, hogy néha beáll főzni, nagy nulla. Ha nem is ugyanolyan arányban, de többet kellene tevékenykednie otthon. Mert pl egyszerűen ideje nincs rá mert nincs otthon mert dolgozik. De akkor is arányosabban kellene elosztani a háztartást.

Te is dolgozol, te is fáradt vagy. A pincérnősködés nem egy könnyű munka, egész nap talpon lenni, szaladgálni ide-oda... Neki mi a munkája? Mi az amiben annyira elfárad, hogy nem vesz részt az otthoni teendőkben?

B_sszus, az én férjem többnyire 12 órázik, heti 5 napot dolgozik, egész nap talpon van, de még így is többet vállal, mint a te pasid.

Egyébként semmi baj a 3 hónap együttéléssel. Mi pl 6 hónap együttélés után házasodtunk. (Előtte 1 év kapcsolat volt). Ha valóban összeillik 2 ember, akkor nem számít, hogy fél éve, vagy 5 éve élnek együtt, és az után házasodnak.

Ismerek 8 év (4 év együttéléssel) után házasodott, majd rá 1 évre elvált embert, szóval nem ezen múlik.

Ülj le vele, és beszéljétek meg. Ne hagyd, hogy ne adjon egyenes választ. Ha nagyon ellenkezik, mellébeszél, kifogásokat keres, igazság szerint az is egy válasz, csak neked nem épp jó.

Az első és legfontosabb dolog egyébként ilyen esetben az, hogy magadban tisztázd le, hogy neked fontos-e a házasság, a törvényes, hivatalos kapcsolat. Leélnéd az életed barátnőként, akinek nincsenek jogai a párjával kapcsolatban, szülnél-e gyereket barátnőként, vagy neked ennél több kell? Ha már tudod a választ, akkor beszélj a pasiddal.

Az oké, hogy sokan azt mondják 20 évesen még tényleg nem vagy lekésve semmiről, de azt már elfelejtik sokan, hogy az idő nem áll meg. Ha 10 év múlva sem vett el, és még le is lép mással, és neked fontos, hogy házasságban élj, akkor ott vagy 30 évesen egyedül. Akkor már jóval nehezebb lesz párt találni. Nem egy régi barátnőm járt így. Elpocsékolták a fiatalságukat a semmiért. Ha tudnád mennyit panaszkodnak, szomorkodnak emiatt...Én erre csak azt tudom mondani, hogy egy nőnek észre kell vennie, ha átverik, és csak hitegetik.

Az én édesanyám is ilyen volt fiatalon, mint Te, kedves Kérdező. És nagyonis elrontotta. Apa sokat dolgozott (nappal, éjszaka, szabad, szabad, de a szabadnapokon meg menni kellett a nagyiékhoz segíteni), anya meg mindent átvett tőle, amit lehetett, mert először velem, aztán a húgommal volt otthon, így ,,csak ennyi dolga volt". Viszont ez a munkafelosztás ugyanúgy megmaradt már akkor is, amikor visszament dolgozni, ráadásul még itthon munkatervet is kellett készíteni, apa meg hagyta neki. És még mindig nincsen másképp, így hogy apa korábban eljöhetett rendőrként nyugdíjba, kinti feladatokat csinál és folytatja a családi vállalkozást, de tavasszal, ősszel vagy amikor esik, akkor is csak bent ül, alszik, tévézik, miközben anya és mi csinálunk mindent! És szerinte ez a normális. Anya egyszer volt beteg és kórházba került, mi meg még kicsik voltunk, és mamának kellett átjönnie, mert apa még csak be se tudta indítani a mosógépet, a tányérokat meg összetörte a mosogatóban mérgében, mert hogy ,,ez nem férfimunka". Nagyon nagyon nem jó élet ez így, hidd el.

A másik dolog, hogy szerintem sem elég az a 3 hónap, így legalábbis nem, ebben a helyzetben, amit leírtál. Ha minden jól menne, nem lennének se Benned, se a párodban kérdések. Én majdnem 2 éve vagyok együtt a párommal, egy éve együtt is élünk, és nagyon sok mindenre csak idővel derül fény, pl. hogy mennyire is fontos neki a saját családja és a családjának az akarata a sajátjával szemben stb, amin én is elgondolkodom a jövőben, hogy akarom-e ezt így, vagy még megvárom, míg valóban felnőtté érik. Majd kiderül.