Mi a véleményetek arról, ha valaki házasságra készül, szereti a menyasszonyát, de már nem szerelmes?

Igen, fontos, mert pillanatnyilag úgy érzem, nem vagyok képes szívvel, lélekkel teljes értékű, tagja lenni ennek a szövetségnek, amire készülünk, márpedig felelősségtudattal szeretnék belefogni, ha együtt akarunk belefogni a házasságba.

A bajom az, hogy nem tudom, hogy bízok-e önmagamban, hogy ezt a harcot képes vagyok-e megvívni magammal, vagy akarom-e. Elvileg meg lehetne oldani, úgy látom, de részemről hiányzik egy erőteljes elhatározás efelé.

Néha én is azt érzem, hogy ilyen biliborulás kéne, de rendesen, de sose merem úgy igazán kiborítani a bilit, egyszerűen fáj látni, hogy annyira rosszul esik neki az, hogy nem vagyok képes az lenni mellette, akit szeretne, aki "kéne" legyek. Ezért egyelőre azt próbálom, hogy hátha mégis sikerül magamban újra megtalálni a rendet.

Hogy mi zavar?

- Nem érzem azt a lelkesedést a kapcsolatunk iránt (mint pl Ő).

- Azt érzem, hogy több és más kell lennem mellette, mint aki vagyok, de ezért nem vagyok képes erre. Pedig elvileg nem várja el - már... de én érzem a levegőben folyton.

- Eközben így saját személyiségfejlődésem is megfeneklett, úgy érzem, ami érződik más életterületeken is.

- Egymással szemben gyakran érezzük kevésnek magunkat amúgy, tehát ő is.

- Vannak dolgok, amikben nem talál a hozzáállásunk, igényünk, elképzelésünk, pedig fontos lenne.

- Fiú vagyok, és forró vérű, megnézem a szép lányokat az utcán, és el is elmélkedek rajtuk. Ezt is hiába nyomom el, csak mert úgy illene annak, akinek menyasszonya van... Van is baj belőle.. Meg is értem.

- Hála érzése helyett/mellett lekötelezve, tartozva érzem magam ezek után, mert annyira kiállott mellettem jóban, rosszban, és egyszerűen mert annyira tud szeretni.

- Szar embernek érzem magam ebben az egészben, mert nem vagyok képes ezeket a dolgokat kézben tartani és viszonozni úgy, ahogy szeretném, és főleg ahogy Ő szeretné.

- Kb ezek, asszem, a teljesség igénye nélkül.

Úgy mondják az okosak, hogy összefüggnek a különböző életterületek.

Talán legegyszerűbb, hogy egyszerűen bele vagyok savanyodva ebbe az állapotba, és elszippantódik az energiám, ambícióm egyéb dolgokban fejleszteni magam, mint például hogy

- pályakezdő vagyok, és csomó dolgot meg kéne tanuljak a szakmámról, amit ilyenkor még kell.

- Vagy vannak/voltak régebb különböző ambícióim, ötleteim, megvalósítani valóim, ezek mind "majd jövőhéten" kategóriában vannak egy ideje.

- Nem jön, hogy kijárjak társaságokba, lusta vagyok hozzá (habár ő cibálna sok fele, hogy gyere, menjünk.) Pedig elég társasági ember vagyok.

- Nincs kedvem új emberekkel megismerkedni, hogy nehogy féltékenység legyen belőle, stb

- Nyelveket szerettem volna tanulni egyetem után, de valahogy nem jutok el odáig, mert ahhoz is nincs kedvem.

- EGY mondatban: el kezdtem begubózni, bezárkózni, mert nem látom a kiutat a helyzetből, és nem tudom, mit kezdjek az egésszel, ezért menekülök a probléma elől. Mostanában kezdtem tudatosan szembenézni ezzel az egésszel., és próbálok valamit kitalálni, hogy jó fele mozduljon el az egész.