Mi a véleményetek arról, ha valaki házasságra készül, szereti a menyasszonyát, de már nem szerelmes?

Nagyon érdekes ez a tudatos szerelem, jól hangzik, de nem tudom, nem-e egy ilyen idilli dolog, amit odaálmodunk, majd hiszünk benne, mert akarunk hinni benne, míg pofára nem esünk.

Félreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy hülyeség, vagy hogy nem sikerülhet, vagy nem sikerült önnek, hanem arra, hogy vannak dolgok, amik annyira képesek, amennyi potenciál van az emberekben. De általában minden pszichológiai problémából annyira van kiút, amennyire nyitott rá az alany.

#17 Egyetértek, de egy tapasztaltabb, idősebb ember véleményét szerintem érdemes meghallgatni, aztán úgy csinálod, ahogy jónak látod.

#18 Ez egy fontos felismerésnek tűnik. Bölcs embernek érezlek. Hogy jöhetnék rá a válaszra, végkövetkeztetésre, amire te már úgy látom, ráéreztél?

#19 Beszéltünk dolgokról, hogy zavar engem "valami", (elég bonyolult lenne most itt részletezni, sok dologról beszéltünk ennek kapcsán) de ezt így nem mertem még kimondani neki, (noha utalt már ő arra, hogy néha ezt látja bennem). Félek, hogy nagyon megbántanám vele, inkább igyekszek valami használható válaszokat és megoldásokat találni, mondván, hogy amolyan hozzáállásbeli probléma, amit magamban megoldok, és oké lesz. Mert abban a helyzetben vagyok, hogy úgymond szeretném szeretni őt, de mivel jelenleg nem tudom "úgy" szeretni, és ezért úgy cselekedni sem, ahogy egy szerelmes férfitól "elvárható", lelkiismeret furdalásom van, és rosszul érzem magam emiatt mellette is, úgy érzem, hogy tartozok neki ezzel, de képtelen vagyok megadni ezt.