El lettem jegyezve, de miért nem változott meg semmi?

Sziasztok! 1,5 éve vagyunk együtt a - most már - vőlegényemmel, 1 éve vártam, hogy megkérje a kezemet. Annyira, de annyira vártam, kicsit talán túlságosan is.

Már előre elképzeltem, hogy vajon milyen lesz, és tökre izgatott voltam miatta.

Aztán amikor megtörtént - már vártam, hogy megtörténjen, tényleg - szóval megkérte a kezemet és felhúztuk a gyűrűt, akkor így... semmi. De komolyan. Egyszerűen semmi nem változott. Lett egy gyűrű az ujjamon. De kb ennyi.

Nem értem, miért érzek így? Azt hittem, ha megkéri a kezem a barátom, akkor az majd csodálatos érzés lesz, örülni fogok, esetleg még sírok is a meghatottságtól vagy a boldogságtól, mint a filmekben... de nem. Lehet, hogy túlságosan akartam és ezzel elrontottam a pillanatot?

Egyébként én nagyon kíváncsi természet vagyok, szóval amikor megneszeltem, hogy a párom lánykérésre készül, már akkor sejtettem, hogy pontosan mikor és hol fogja megkérni a kezemet, és persze vártam is nagyon, hogy megtörténjen, de már akkor is kezdtem úgy érezni, hogy nem izgulok ezen annyira, mint régebben. Talán pont azért, mert már előre tudtam, hogy mikor kér majd meg és így oda lett a meglepetés, vagy nem tudom.

De aztán, mikor tényleg ott és akkor megkért, jó, örültem neki, meg minden, de... csak így felhúzta a gyűrűt az ujjamra és én nem éreztem semmi olyan hihetetlenül nagy változást, hogy "húúú, most már menyasszony vagyok végre", hanem csak így ment tovább az életünk, minden ugyanolyan, mint eddig.

Mitől van ez? Másnál is így volt?

Most attól félek, hogy az esküvőtől se lesz majd semmi sem más, minden marad a régiben... hiába van egy gyűrűm, nem érzem magam többnek tőle. :S Ez szerintetek normális?