Nem bírom túl tenni magam azon, hogy a párom nem akar eljegyezni. Hogyan felejtsem el ezt az egészet?

6-os vagyok. Hú! Hát akkor már tényleg mindegy. Akkor te valahol már vagy elfogadtad, hogy soha nem vesz el, ha így vállaltál gyerkőcöt, vagy ezzel akartad őt rávenni a házasodásra. (Ami manapság nem nagyon működik, régen is csak a vallás meg a hagyományok miatt adtak a látszatra, hogy akkor a gyerek már a házasságba szülessen).

De én is azt látom ismerősi körben, hogy ezeket a nőket már végképp nem nagyon veszik el.

Úgyhogy akkor most már el kell fogadnod, de nem tudom, hogy lehetséges-e mivel te nem ezt szeretted volna. Szerintem, ha valaki nagyon nagyot csalódik, annak meglesz a nyoma még 30-40 év műlva is. Legalábbis saját környezetemben ezt láttam, hogy idős emberek is képesek felhánytorgatni (vagy amiatt büntetni gyereküket, párjukat) a házastársuk dolgait, amit 20 éves korukban csináltak.

Amúgy megbeszéltétek, hogy együtt akarjátok leélni az életet? A gyerek közös döntés volt vagy csakúgy "becsúszott"? Csak a házasság ellen van kifogása a párodnak vagy feléd nem akar elköteleződni? Nekem az élettársi kapcsolatokkal az a legfőbb bajom, hogy "csak úgy" együtt vannak valameddig, de soha nem szüketik meg a közös döntés, hogy valóban együtt akarják leélni az életüket. És én emiatt látom bizonytalanabbnak a házasságnál. Ott legalább egyszer már döntöttek egymás mellett. Persze, ehhez nem kötelező hivatalosan is házasságot kötni annak, aki nem akar. De egy stabil párkapcsolathoz ez a döntéshozatal elengedhetetlen. Ti már ezen túl vagytok? Tudjátok, hogy mindketten valöban együtt akartok maradni?

Szerintem ha házasságpárti vagy, mindig bánni fogod, ha ez kimarad az életedből. Én is házasságpárti vagyok, mindig bábtam volna, ha a páron nem kéri meg a kezemet. Nem hagytam volna el, ha nem tette volna meg, mert biztos voltam őbenne és magamban is, hogy mi az életet együtt képzeljük el. De már azon a szinten voltam, hogy megkértem volna, hogy a házasság, eljegyzés szót ki se ejtse a száján semmilyen szövegkörnyezetben sem, mert már annyira bántott, hogy soha nem lehetek a felesége. De aztán látta rajtam, meg beszéltünk is róla, hogy nekem a házasság sokat jelent, így megkért, met szeret :) De mint említettem, enélkül is együtt maradtunk volna, de nejem mindig egy hatalmas tüske lett volna a szívemben.

Szerintem minél hamarabb tisztáznotok kéne, hogy együtt akartok-e maradni, vagy sem. Még az esetleges következő gyerek előtt. Nekem egy kolléganőm járt így. Igazából soha nem döntöttek egymás mellett, 2 gyerek után mentek szét. Csak a gyerek miatt nem fog veled maradni. Biztos vagy benne, hogy te vagy számára a "nagy ő"?

hát ezt elrontottad.

ha tényleg fontos a házasság, akkor ki kellett volna kötni,hogy te házasságba szeretnél gyereket vállalni, nem egy sima barát-barátnő viszonyba, ami hivatalosan egyedülálló kapcsolati státusz...

most,hogy már a gyerek is úton van, nem sok esélye van, hogy eljegyezzen.

én is ismerek ilyen eseteket. van ahol azóta 10 év is eltelt, de még mindig nem házasok, 2 gyerek után sem. pedig a nő már a kapcsolat eleje óta vágyott rá. nem látok sok esélyt,hogy megkérjen a párod és utána el akarjon venni. ha még a gyerek téma sem hozta elő belőle, akkor semmi nem fogja. sajnálom.

annyit tudsz tenni,hogy elfogadod a helyzetet. ha egy ismerősödet megkérik,akkor meg próbálj vele örülni, ne a keserűség járjon át.

és persze próbálkozhatsz még beszélni a pároddal. lehet majd a szülésnél ráeszmél,hogy mennyire ciki,hogy nyilatkozatot kell tennie stb.