20 és 21 évesek vagyunk. Szerintetek korai lenne az eljegyzés?

A korotok önmagában még nem lenne probléma. A férjem pl 21 volt amikor megkért. 22 amikor házasodtunk. De mi nem mások miatt akartuk hanem mert nekünk így volt jó. Haveri körben meg van most 8 éves kapcsolat is mégsem házasok, mert nekik így jó, mert mindketten ezt akarták. Mi meg 6 évesek vagyunk és 4,5 éve házasok, mert ezt akartuk. Van akik már vagy 5 éve jegyben járnak és itt leragadtak...

Az lenne a lényeg, hogy te mit akarsz és a párod mit akar. Nem az, hogy a barátnőknek gyűrűje van, gyereke van, házasodik stb. A friss 1-2-3 éves kapcsolatra gyereket vállalni főleg fiatalon, 25 előtt szerintem alapból nem szerencsés. De ez már egyéni véleményem.

Nagy baj, hogy te mások kapcsolatától teszed függővé a sajátodat. Nem kell azért jegyesnek lenni mert a barátnők is azok. Az érveid nem valami erősek így.

Azt megértem, hogy nem akarsz 5-6 évig olyannal lenni aki nem vesz el, (én sem akartam volna) aztán meg találkozik egy másik csajjal akit 1-2 év alatt elvesz...sok ilyen van, én is ismerek ilyet. De ez is már a másik véglet.

Nem kell hogy ennyire elfajuljanak a dolgok. Ha 2-3 év múlva visszatérsz a témára még akkor is elég fiatal vagy ahhoz, hogy ha a pasid ellenkezik, neked viszont fontos a házasság, akkor tudj lépni az ügyben.

Hosszútávon azt kell átgondolnod, hogy te tudnál e adott esetben élettársi kapcsolatban élni életed végéig.

Ha nem, akkor 2-3 évet még rászánhatsz arra hogy várj. Többet szerintem felesleges, mert akkor csak te szívod meg. Az évek eltelnek, és ahogy idősebb lesz az ember, egyre nehezebb párt találni. Ilyen komoly és fontos dolgokban pedig nem érdemes kompromisszumot kötni, mert az mindenképp tüske marad. (mármint ha a pároddal maradnál, annak ellenére hogy nem vesz el, pedig te szeretnél házasságban élni). Ilyen lányt is ismerek aki inkább lemondott a házasságról, és sokat szomorkodik miatta, ő ezt megalázónak érzi..viszont már nem mer lelépni mert fél, hogy nem talál mást.

Az eljegyzés nem korai csak a korod miatt. A hozzáállásod miatt viszont igen.

Ha még nem szeretnél gyereket, akkor nem kell a házasságon görcsölnöd. Más lenne a kérdés, ha már szeretnél. Elég fura a mai társadalom hozzáállása ugyanis. Huszonévesen jönnek, hogy "még nem is éltél", meg "korai", ha meg harmincas lettél, és esetleg nem jön össze rögtön a baba, jönnek, hogy "a huszas éveidben kellett volna szülni", "nem akarnak szülni a mai nők" meg hasonlók. 25 évesen (esetleg elvált) anyukának lenni semmivel sem cikibb, mint 40 évesen óvodába vinni az első gyereked. (És ez nem csak a nőkre igaz, ismerőstől hallottam, hogy volt olyan, hogy anyuka nem ért rá, és az 50 körüli apuka ment az alsós gyerek szülőértekezletére, és a tanárnő azt hitte, hogy a nagypapa.)

Mostanában az a divat, hogy éljél, és aztán 35 körül vállalj családot, de én semmi rosszat nem látok abban, ha például valaki 20 évesen szül, és akkor megy utazgatni, világot látni, kezd bele új hobbiba, amikor a gyerek már 15 éves, ő meg még csak 35. Környezetemben több ilyen is van. Persze tanulni nehezebb a gyerek mellett, kell a család és barátok segítsége, viszont munkát találni könnyebb lehet egy már 5-6 éves gyerekkel, mint ha még azután gondolkodnál családalapításon.

Szerintem beszéld meg a pároddal, hogy ő hány évesen tervez megállapodni, hány évesen gondolkodik a gyerekvállaláson. Aztán egymáshoz igazodjatok, ne az elvárásokhoz.

"azért ez kicsit túlzásnak tartom,hogy szerinted 5-6 év munkaviszony kell egy házassághoz.miért?"

Azért, mert a felnőtt élet alapja a saját háztartás, életvitel, felelősség,és ehhez évek kellenek, mire kialakul. Lehet, hogy az 5-6 év túlzás,de egy 2-3 év tényleg nem ártana.

Még nagyon gyerekes vagy, valószínűleg ezért is nem érted, hogy önállónak lenni FELFLŐSSÉG, és az évek megváltoztatják az embert.

Ha vakon, gyerekfejjel belerohantok egy házasságba, és utána rátok szakad az anyagi, tényleges önállóság, annak sok esetben válás a vége, mert saját magatoknak egy olyan aspektusát nem ismeritek még, ami fontos lenne az elköteleződés eldöntésénél. Pl. hosszútávú céljaitok egyeznek-e, megegyezik-e a pénzkezelésetek, hogy képzelitek el a közös pénzügyeket, képesek vagytok-e a másikról gondoskodni ha kiesik a munkából, milyen anyagi céljaitok vannak és hogyan akarjátok azokat elérni, stb.

Erről mind szép és jó úgy beszélni, hogy nem kerestek, de onnéttól, hogy ti magatok dolgoztok meg a pénzért mindez drasztikusan megváltozik. És talán rájössz arra is, hogy egy esküvőt nem 2 fillér összedobni,sokan éveket spórolnak rá.

"gyerekvállalás előtt is 1-2 év bejelentett munkaviszony kell. a házasságnak és az eljegyzésnek miért feltétele az 5-6 év munkaviszony? mikor menjen férjhez akkor az ember?"30 évesen?"

Akkor menjen férjhez az ember, ha

- van keresete,önálló, önellátó,szülőktől független ember

- 2-3 éve együtt él a kiválasztottjában, harmonikus kapcsolatban

- a hosszútávú céljaik család és anyagiak terén egyeznek.

Ebből nálatok mi áll fenn? Mert esetleg az utolsó. Az együtt éltek-e kérdést kerülöd, illetve azt is, hogy dolgoztok-e. Tehát valószínűleg még a szülőknél élő tanulók vagytok...

"aztán további 5-6 év munkaviszony és jöhet a gyerek. már ha sikerül. ez a hozzállás nem igazán tetszett, de a többiek válaszát köszönöm."

Ilyet senki nem írt, erről te túlzol a felháborodottságodban, amiért 90%-ban nem neked tetsző válaszokat kaptál.

Egy esküvő valóban nem két fillér, tényleg. De ha a házasság a fontos, hogy hivatalosan összekösd az életed a szerelmeddel, akkor össze lehet hozni úgy is, hogy nem kell évekig kuporgatni a milliókat aztán azt kidobni az ablakon egy bulira.

Érdekes, mi az esküvőnk előtti fél éves együtt élésünk alatt összespóroltuk rá a pénzt, és nem 2 tanúval mentünk farmerban, hanem hétvégén (tehát nem volt ingyen) , voltak vendégek , család, barátok, kaja , pia, torta stb. Csak épp nem hívtuk meg az évente 1x látott rokonokat, a távoli nagybácsi valakijének a valakijét is stb stb, ezért 95 ezerből megoldottuk. Mindenki jól érezte magát, dicsérték a kaját is.

Szóval nem tudom mire van ez a felhajtás az esküvő ára körül. Csak akkor kerül milliókba, ha nagy puccparádét akar rendezni az ember. Az meg már rég nem a házasságról szól, hanem a magamutogatásról.

A kérdező pedig leírta, hogy mindketten dolgoznak, ő részmunkaidőben, a párja pedig teljesben, csak meg kéne tanulni olvasni.