Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
"Véletlen" nemet mondtam. Vajon van visszaút?
Olyan helyen, időben, és olyan események után történt meg a lánykérés, amelyre abszolút nem számítottam. Eleve szét vagyok csúszva, vizsgákra készülök, melógondok vannak.
Tul.képp sokkba kerültem, megijedtem, mert előzőleg még vitatkoztunk is pár perce. Nem tudtam hova tenni. Most meg verem a fejem a falba. Még arra SEM EMLÉKSZEM, hogy nemet mondtam, annyira voltam képben ott és akkor.
Egy atomtámadáson kevésbé lepődtem volna meg őszintén szólva. Egyébként sem szeretem a meglepetéseket (és ezt elvileg tudja is). Csak szerinte a lánykérés meglepetés.
Elcsesztem és most jogosan haragszik rám. Próbálom engesztelni és magyarázni, de nehezen megy. Ez volt vasárnap este, azóta fogom a fejem. Volt róla szó, hogy MAJD megkér, de nem gondoltam volna, hogy épp most jutott el idáig. Most pedig miattam minden összeomlott. Hoztam a formám. :/
3 éve lakunk együtt, én 26, ő 31.
Jajj, hát ő is jókor időzített...
Az én párom is le lett volna törve, mint a bili füle, ha nemet mondok. Viszont nálunk az őszinte beszélgetés sokat szokott segíteni, van hogy éjszakába nyúlóan.
Beszélje vele, hogy nézd bocsánatot kérek, tudod, hogy nem gondoltam komolyan, de annyira stresszes vagyok mostanság, mindenhol problémák voltak és még mi is vitatkoztunk mielőtt megkértél volna, hogy te nem így gondoltad, nem ilyen feszült körülmények között.
Ezt azért ő is érezhetné, hogy na vitatkozunk egy nagyot, aztán kisimítja magát és megkérem a kezét... nem így megy. Elvitt valahova? Sokat szervezte, aranyos volt előtte is, mikor látta, hogy feszült vagy törődött veled?
Érted ezeket gondold át... Még mondhatsz igent.
Csak ez egy baromi béna szituáció volt :/ és nem biztos, hogy kizárólag a te hibád, hogy nem lett belőle.
Ő is igazán megérthette volna, hogy stresszhelyzetben nem feltétlenül a legjobb időzítés a leánykérés. Nem értem miért nem várt egy nyugodtabb helyzetre? Értem én, hogy meglepetés, de egy laza nyaraláson is ugyanolyan meglepő lett volna. A vizsgák végén...
Mondd el neki így ahogy van, aztán ha tovább is puffog az az ő baja. Nem hiszem, hogy ezen kell múljon a szerelem.
Igen, ha nem védelmezőként tekintesz rá, akihez odabújhat a nő, mikor állati stressz van, lehet, hogy valóban nem ő az akihez hozzá kéne menned.
Ellenben másik oldal, én is szerelmes vagyok a páromba, soha senkit így még nem szerettem, de bántottam már meg olyan hülyeséggel, hogy azt mondtam nem szeretlek, egy jó jó nagy vita után. Benne eltört valami, én bántam mint a fene, de utána tudtuk mind a ketten, hogy túlemelkedve a drámán, hogy kellünk egymásnak. Vita közben mindig tudjuk és érezzük, hogy szeretjük a másikat.
Lehet, hogy ti is így vagytok most, párod csalódott de is rosszul érzed magad. Béküljetek ki, amíg nem élitek bele magatokat a szituba és akkor mond, hogy hozzámész, (ha szeretnél) :) és elfelejtitek az egészet. De magyarázd meg neki, hogy stressz váltotta ki nálad az őrült viselkedést :D
2: beszéltem vele, már bőgtem közben, próbáltam megölelni, de nem reagált semmit. Hallgatott, mint egyébként is szokott. Nem volt megszervezve semmi, teljesen spontán jött, edzés után voltam közvetlenül, egy eleve feltuningolt állapotban. És előzőleg külföldi melón vitatkoztunk, mert ugye én kimennék, ő viszont – utólag kiderült – nem. De eddig úgy tűnt, közös céljaink vannak. Azt éreztem, hogy a gyűrűvel akar visszafogni, hogy ne akarjak menni. Mégis te mi másra gondolnál, ha előtte ezen vitáztok? Igazából úgy érzem, erre mondtam nemet. Nem őrá. De ezt magyarázd meg egy férfinak :D
3. ösztönösen nem, van benne valami. Olvasd vissza előző válaszom.
4. elmondanám, hogy 2 hét múlva mennénk wellnesselni…. lehet akkor talán kicsit kisimultabb lettem volna az ilyen spontán akciókhoz
5. elég komoly dolog egy külföldi munkavállalás, amely egy kapcsolatot mélyen érinthet
6. nagyon-nagyon megbántottam, aznap el is ment, nem jött haza. :( én próbáltam békülni, de egyelőre nagyon hajthatatlan. Számára érthetetlen ezek szerint, hogy rossz időzités.
7. anno többször kérdeztem, hogy el akar-e venni, a válasz igen volt. Kérdeztem, hogy mikor, válasz: majd. Jobban örültem volna, ha valamivel bevezeti a dolgot, nem pedig spontán halleluja. Most volt a szülinapom, azt is idegbetegen töltöttem, aznap is bőgtem, hogy mennyit dolgozik és sosincs otthon. Rengeteg időt töltök egyedül emiatt.
Ha kimész külföldre új életet kezdhetsz, szerintem ő ilyen ragaszkodó típus. Ez nem a másik támogatása, hanem a "megszerzése", amit ő csinálni akar, azzal, hogy előrántja a gyűrűt egy vita után. Ő miért nem akar menni? Van rá indoka? Jobb itt a munkahelye? Még 1 év tapasztalat is sokat segíthet, utána visszajöttök.
Viszont azt is meg lehet érteni, hogy 31 évesen ő már el szeretne köteleződni. A gyűrűért sem a kisboltba szaladt le, hanem tervezte a lánykérést. Más kérdés, hogy fegyverként használta ellened a gyűrűt :D - ez nagyon nem volt szép. Ha most ezt csinálja, később mivel zsarolna meg? Én kilépnék amíg míg lehet, ez nem egyenlő kapcsolat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!