Ha egy harminc környéki kedves, intelligens, vonzó, de magányos nő a véletlen folytán talál valakit aki sok tekintetben passzolna hozzá, de külsőre nem éppen az esete, akkor ez a nő azért elgondolkodik a dolgon, vagy tovább keresgél?

Ha nem annyira magányos akkor tovább keresgél de ha nagyon akkor szerintem megpróbálja elfogadni

Szerintem meg hülyeség a kérdés. Valaki igen, valaki nem... Ha egy konkrét esetre kérdezel rá ilyen általánosságban, akkor mit nyersz azzal, ha megtudod, hogy pl. 37% valószínűséggel "elgondolkodik a dolgon", de esetedben éppen tovább keresgél? Vagy fordítva.

Tovább keresgél.

Én viszont nő vagyok, a válaszom igen, elgondolkodik, nem keresgél tovább. Nálam még csak nem is kell, hogy az illető férfi feltétlenül tetsszen elsőre külsőleg. Van ilyen férfi az életemben, aki annyira nem tetszett sokáig a külseje miatt, idővel mégis erős kémia alakult ki köztünk. Belsőre persze tetszett mindig is. Nem azért mert magányos voltam, csak így alakult. 27N