"Csak diploma után eljegyzés. " Ennek van értelme? Miért ne lehetne eljegyezni valakit miközben még tanul?

Aki olyan szakra járt az egyetemen az nagyon okosan megtanulja ezt pszichológiából.

Az életnek vannak krízis pontjai. Az egyik ilyen, mikor otthonról koleszba/albiba kerülsz és megtanulod, mit jelent 10 ezer ft a hónap végén. Ekkor még biztonságban vagy a szüleid hátulról támogatnak.

Az egyik legnagyobb krízis pont, mikor dolgozni kezdesz. Akkor rengeteg új inger ér, új kollégák, környezet. Rengeteg régi kapcsolat megy tönkre, mert a két addig egy irányba evezgető ember nagyon hamar ellentétes vágányra tévedhet. Beleszeretsz az egyik kollégádba. Rájössz, hogy neked az ország másik vége tartogat igazán jó karrier lehetőségeket, de a párod nem menne veled...stb.

Szerintem egyetem alatt eljegyezni el lehet valakit, csak minek? Ha csak a saját és legközelebbi baráti körömből indulok ki senki, azaz SENKI nem az egyetemi párjával van már együtt, pedig komoly kapcsolatok voltak. De az embert szétszórja az élet pályakezdéskor. Akár szó-szerint földrajzi, de lelki értelemben is.

Szóval lehet, hogy kifogás az, hogy most nem, majd egyetem után, de a lehető legjobb kifogás!

Aztán ott a következő krízis a gyerekvállalás.

Majd az olyan pároknál, akik ezt túlélik a gyerekek kirepülése otthonról.

És végül a nyugdíj.

Nekem így hirtelen 2 pár jut eszembe, ahol a lány fejezte be később az egyetemet.

1. eset - szétmentek, a csaj elköltözött Budapestre és hamarosan elemző lett egy banka. Vidéki bankokba elemzői munkát kapni gyakorlatilag lehetetlen.

2. Összeházasodtak, összeköltöztek és fél évig nem hívták be egy állásinterjúra se. Hogy azóta mi lett vele azt nem tudom.

Igen de minek gyűrűt hajigálni, amíg nem éled túl a legnagyobb krízist? Persze lehet, mert ahogy kapod a gyűrűt, vissza is adhatod, ha nem jön be a dolog mégsem, de hát akkor meg minek?

Az egyetem egy olyan burok, amihez képest a való élet nagyon más, te sem tudhatod mennyire fogsz változni, ha kikerülsz. Lehet hogy semennyire, lehet hogy nagyon.

Szerintem nincs ezzel baj, ha mindkét félnek megfelel.

Ugyanakkor azért nem jegyezni el valakit, mert mi van, ha beleszeret valakibe az új munkahelyén, vagy az ország másik felén kap állást, olyan logika, ami maga váltja valóra a félelmeit.

Az, hogy hogyan priorizáljuk az életünket, formálja is azt és meghatározza a döntéseinket. Pl: az állásajánlatot az ország feléből talán elfogadom, ha nem tart itt más, mint egy bizonytalan párkapcsolat, de nem fogadom el, ha már hitet tettem a társam és a vele való közös út mellett.

Szerintem az a lényeg, hogy a két fél megbeszélje ezt. Ha bíznak egymásban és egyetértenek a fő értékekben, akkor minden megoldás jó. Nem csak drága esküvő van. Voltam egy nagyon klassz esküvőn, ami egy erdei tisztáson volt, a vendégek hoztak egy tál aprósütit, a turistaház falát használták a diavetítéshez, és a menyasszony apukája szalonnát sütött a vendég gyerekekkel, a réten a vendég gyerekek fociztak, nevettek, annyira király volt, hogy elhatároztam, hogy nekem csak ilyen esküvőm lesz, és szó sem lehet habos ruháról, meg drága étteremről faarcú pincérekkel.

Nagyon boldog és egymást szerető pár volt az illető két ember. Az esküvő annyiba kerülhetett, mint egy nagyobb vendégség. Nászútra meg túrázni mentek a hazai hegyekbe.

Utolsó és ha visszagondolsz a diploma előtti félig gyerek énedre teljes szívedből mondod, hogy meg tudtál volna hozni egy ilyen döntést? Hogy jó akkor én már nem megyek az ország másik felébe?

Mert én nem tudtam volna még ilyen tudatos döntést hozni max a szerelmes énem beszélt volna belőlem. De mit tudtam én mi vár még a rám a következő 10 évben?! Persze most sem látom az elkövetkező 10-et. De már sokkal jobban ismerem magam, a határaimat és a képességeimet.

Nehéz kérdés, mert pasi miatt nem hoztam akkor ilyen döntést (nem is voltam ilyen helyzetben), de más okból igen (idősek, nem egészségesek a szüleim), mindig is alapvető volt, hogy velük egy városban legyek, akármilyen más munkaajánlatom is lenne (és lenne, mert olyan diplomám van, amivel Nyugat-Európában bárhol el lehet helyezkedni.

Pasi-dolgokban mindig későn érő voltam. Viszont az évfolyam társaim jelentős része egyetem alatt házasodott, de ez egy konzervatív közösség, amiben az ilyesmi egyáltalán nem kiütköző vagy furcsa. Senkiről nem tudok, aki elvált volna, sokan már több gyermeket is szültek, ergo, láttam jó példákat.

Nem kell senkinek tanulás alatt eljegyződnie, de általánosságban akadályát sem látom.