Komolyan itt tart a világ?

Hm...ez a kérdés is jól mutatja a társadalmi felfogást. Ha egy férfi keres sokkal jobban, mint egy nő, az senkinek nem baj, ha egy nő, az meg mindenkinek. És ezt konkrétan úgy értem, hogy ebben az esetben még a nőnek is. Sőt kevés olyan nő van, aki fel tud nézni egy olyan pasira, aki nem lenne képes eltartani őt és a gyereküket. Egyszerűen így vagyunk programozva. És lám-lám még a marha nagy globalizáció, emancipáció és bármilyen áció sem képes ezt felülírni.

Kérdező, keress olyan nőt, aki megbecsül. Nagyjából ennyit tehetsz.

"Ha egy férfi keres sokkal jobban, mint egy nő, az senkinek nem baj, ha egy nő, az meg mindenkinek. "

Nem, nem az a gond, hogy a nő keres többet, hanem az, amilyen negatívan áll hozzá a kérdező. Semmi ambíció, semmi tenni akarás. Eleve "lúzernek" könyveli el magát, semmit nem akar tenni.

"Hiába akarok én sokat keresni, ha a főnök nem akar többet fizetni!"

Lehet tanulni, másik munkahelyet keresni, vállalkozást indítani.

A hölgynek valószínűleg a passzivitással van a baja, hogy várod a sült galambot, hogy a szádba röppenjen.

Én is nő vagyok, de egy ilyen "impotens" alak nekem sem kéne. Tegyen ő is valamit a közös jövőért.

Nem, a világ visszafelé megy. Neked most, minimális pénzzel barátnőd van, házasságon gondolkozol.

Régen le kellett volna ülnöd apukával és bemutatni a bérpapírod, hogy meggyőzd, a kicsi lányát el tudod tartani megfelelő színvonalon. Ha ezt nem tudtad megtenni, szóba se állt veled.

Egyébként ez a "Hiába akarok én sokat keresni, ha a főnök nem akar többet fizetni!" mondat nálam kivágta a biztosítékot. Ébresztő, a 21. században élsz. A végzettséged, a munkád, minden csakis rajtad múlik. Ha a főnök nem akar többet fizetni, akkor esetleg lehetne egy többet fizető főnököt keresni, erre nem gondoltál?

"hogy meggyőzd, a kicsi lányát el tudod tartani megfelelő színvonalon. "

Álljon meg a menet, nem a középkorban élünk. Nem ELTARTANI kell a kicsi lányt, hanem egyenrangú partnerként mellette lenni.

Én, nőként degradálónak érezném, ha valaki így áll hozzá, hogy engem eltartani kell. Köszönöm szépen, megkeresem magam is, amire szükségem van. Ellenben TÁRSAT keresek, nem eltartót, pótpapát.

15 évvel ezelőtt még más választ írtam volna, de azóta hozzámentem és elváltam egy pont olyan embertől, mint a kérdező.

Sajnos én nem láttam azt, hogy a KÖZÖS élet felépítését úgy tervezi, hogy az én pénzem a mi pénzünk, az ő pénze az ö kis tartaléka, hiszen neki kevesebb a fizetése és nem tehet arról, hogy csak ennyit fizetnek neki, továbbá az én meglévő lakásom fele is majd közös lesz egyből a házassággal. Persze folyamatosan siránkozott, hogy neki nincs akkora fizetése, én majd úgyis otthagyom másért, stb...

Teljesen megértem a lányt, nem a pénz a lényeg, hogy majd a férfit jól lenyúljuk, hanem hogy legyen egy önálló, saját lábakon álló két fél, aki együtt dolgozik a közös életért, nem pedig az egyik fél.

Nálunk ráadásul úgy is alakult, hogy még a női szerepek is egy az egyben rám hárultak, mondván a háztartás az női munka, a gyereknevelés az női munka. Nem szóltam volna semmit a nagy jövedelemkülönbség miatt, ha a TÁRSAM lett volna, aki amíg húzom az igát ÉRTÜNK, addig nekem a háttérben segít, hogy ne este hulla fáradtan kelljen a mosogatóhoz állnom.

Bezzeg ha a nő alig keres valamit a férj meg tolja haza a pénzt és az ő berendezett lakásában élnek, ahová a nő csak két bőrönddel érkezett, akkor mindenki kiosztaná, hogy igenis este ezek után elvárható, hogy a munkában megfáradt férj elé tegye oda a vacsorát a tiszta lakásban. Ehelyett meg a nagy semmit kaptam.

Azt kell hogy mondjam, hogy a leányzónak több esze van mint nekem volt, igaza van.