Szerintetek ez jó ötlet? Legjobb barátom megkérte a 3 hónapja ismert lányzó kezét.

A lány meg fülig szerelmes, nyilván igent mondott. A probléma szerintem ott kezdődik, hogy a srác 22 a lány 18, kb két hónapja vannak együtt és nyilván mindkettő a saját szüleinél él. Mindkettőnek első szerelem, sejtésük sincs, milyen végigélni egy szimpla szakítást akár...

Csak hát dúl a szerelem, nagyon aranyosak együtt, de hatalmas pofára esés lehet belőle, mint mind tudjuk.

Két érzés verseng bennem, egyrészt, hogy mégiscsak bennem bízik, erre valahogy fel kéne hívnom a figyelmét. Csakhogy akkora a rózsaszín köd, hogy el se jut hozzá az, hogy egyszer igenis mindennek vége lehet. A másik, hogy mi is ennyi időse voltunk, mikor párommal összejöttünk, 3 éve együtt vagyunk, 2 éve együtt élünk, szóval kevésbé van jó pozícióm. Bár eljegyzés még nem volt, egyetem végéig nem is lesz.

A lakva ismerszik meg az ember dumára gondoltam már, hátha az bejön, legalább ne házasodjanak, ameddig nem töltöttek 2 napnál többet együtt.

Másrészt tudom, nem az én dolgom és én sem hallgattam az első szerelemnél senki másra, csak a saját fejemre. De én 15 voltam, és a srác is egy kölyök, nem vehetett el jogilag sem. Szeretném megvédeni attól, hogy az első seggre esés nagyobb legyen a szükségesnél. De azt is tudom, hogy ha szembe megyek az örömének - és lássuk be, a kis fickónak a gatyójában - azzal a barátságunknak ártok és azzal csak olajat öntök a tűzre.

Segítsetek, kérlek, mit kezdjek?