Csajok! Nektek milyen eljegyzés lenne a legromantikusabb? Milyenre vágytok?

én is kirándulásosnak örülnék.

de a lényeg, hogy ne legyen közönség.

és születésnaphoz szerintem se kössed.

Fitalabb koromban úgy gondoltam, hogy nekem valami hú de nagy felhajtás kell hogy legyen az eljegyzés, valami nagyon különleges dolog. De azóta már másként gondolom. Nekem teljesen mindegy lenne, hogy hogyan kéri meg a párom a kezem. Úgy lesz jó, ahogy ő gondolja, szerintem buta dolog elvárásokat támasztani e téren.

Azt gondold át, hogy milyen a barátnőd habitusa, természete, milyen dolgokat szeret. Mert ha egy visszafogott, halk szavú lány, akkor lehet nem örülne a nagy felhajtásnak vagy inkább úgy mondanám, hogy kényelmetlenül érezné magát a szituációban.

Szia!

Bár mi már túl vagyunk bőven az eljegyzésen, de azért leírom, hogy nálunk, hogy volt.

Az volt a fontos, hogy kettőnkről szóljon, ne legyen felhajtás.

Nyaralás alatt kérte meg a férjem a kezem. Igazából volt egy terve, de azt a nagy szél miatt nem tudta kivitelezni, így maradt a "hagyományos" megoldásnál. :)

Csinált a fényképezőgépre egy képet, amin rajta a volt a "Hozzám jössz feleségül?" kérdés felirat formájában. A terve az volt, hogy felállítja az állványra a gépet, és amíg én "csinálok" egy képet (általában akkor még ő fotózott), addig előkészül. Csak épp a kiválasztott helyszínen akkora szél volt, hogy nem lehetett állványozni. Elég ideges lett a dologtól, így a következő látnivalónál (egy kastélyt néztünk meg a parkot) a parkban sort kerített a dologra az eredeti elgondolást sutba dobva. Pont egy szűk sövénnyel szegélyezett úton voltunk. Én mentem elöl, mondta, hogy álljak meg és forduljak meg. Mikor megfordultam, ott térdelt a gyűrűvel. Lehet, hogy elcsépelt, nyálas, de örökre emlék marad. Ahogy rám nézett, abban ott volt minden... mennyire szeret, milyen fontos vagyok neki. Már 8 éve házasok vagyunk.

Én is kirándulós eljegyzésnek örülnék. Mi amúgy is sokat túrázunk, nekem az lenne az igazi, ha egy gyönyörű helyen letérdelne és feltenné a kérdést, de úgy,hogy se család, se barátok, se idegenek ne legyenek a közelünkben.

Én pl. nem örülnék neki, ha szerelmeskedés után, vagy otthon macinaciban tenné fel a kérdést.

Az eljegyzés minden pillanata a páré. Az eljegyzés után szokott csillogni a nők szeme és izgalommal telefonálgatnak a barátnőknek hogy mi történt velük.

A legromantikusabb esemény legtöbbször az eljegyzés egy nő életében. Az esküvő már csak a beteljesedés, de abból az igazi romantika legtöbb esetben hiányzik, hisz legtöbbször a szervezésben, még több szervezésben jelentkezik. Ja és persze az anyagiakban, meg abban hogy a második unokatesókat és Jolánka nénit a szomszédból illik-e vagy nem illik meghívni, és mi és mennyibe fog kerülni stb. stb...

Szóval az igazi romantika az eljegyzéshez kötött. Sokkal jobb nem beavatni a barátokat előre, és nem szerződtetni artistákat hanem hagyni hogy azok a pillanatok a tiétek legyenek.

A menyasszony is szívesebben mesél a gyűrűt mutogatva a barátnőinek , mint fogadja a barátnői telefonját hogy" Na! Igent mondtál? Láttuk előre a milyen gyűrűt fogsz kapni...."

Nagy sikere van a csónakázó tavas megoldásoknak is. Lehet hogy azért hogy nehezebben szökjön meg a válaszadás elől az ara? Ha nemet mond úszva kelljen otthagynia a kérőjét?:-)

- váratlanul (jó, persze, beszéljünk róla, csak a pontos időpontot ne tudjam)

- kettesben

- természetben (pl. túra, vagy kirándulás alatt)

- és átlagos napon (ne szülinap, karácsony, szilveszter..., az olyan "giccses", meg kiszámítható)

De te ismered a bnőd, te tudod, mit szeretne - azért gondolom, csak beszélgettetek már róla (korábban). Legalábbis, remélem, mert ez nem egyszemélyes hadjárat.

Számomra mindenképp kettesben és nem másik ünnephez kötve lenne jó.

Nekem tetszene a természetben,valami szép helyen(de lehetőleg nem valami nagy kirándulás közben),de otthon is nagyon tetszene egy romantikus vacsora közben.

Ne tudjon más előre róla és lehetőleg ne térdeljen le