Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Fiatalok vagyunk még hozzá?
A barátom és én 2 éve vagyunk együtt, én 22 vagyok, Ő pedig 23. Egyetemre járunk, még egy évünk van hátra, fél éve a suli miatt úgymond együtt élünk, de hétvégére hazamegyünk a családhoz.
A problémám az, hogy az albérletet mi fizetjük saját magunk keresetéből diákmunkából, de a szüleink nagyban besegítenek nekünk. Jövő évtől rendesen össze is költözünk, munkát keresünk, vannak terveink.
A problémám az, hogy a barátom sokszor emlegeti az eljegyzést, szerintem hamarosan sor kerül rá. Az én szüleim ellenzik, míg a barátom családja támogatja. Mindkét oldalról hallok ugye így pozitív és negatív dolgokat erről, de már nem tudom mi lenne a jó... Örüljek Neki és a barátom felé mutassam, hogy kell ez nekem vagy inkább azt mutassam neki, hogy várjunk ezzel? Én örülnék neki, nagyon szeretem a barátomat és nagyon jól elvagyunk, de ugyanakkor picit tudatos is szeretnék lenni. Csak félek a jövőtől, félek, hogy elsietjük, utána meg baj lesz...
Mit csináljak?
Szerintem, ha így kételkedsz abban, hogy helyesen döntesz-e, ne várd meg, amíg megkér, és nemet kell mondanod.
Inkább beszélgess vele erröl, mondd el neki ezt, amit itt leírtál.
Szerintem amíg nem vagy biztos az eljegyzésben addig korai.
Az a baj hogy a neheze az életeteknek még csak most jön. Most kell majd munkát találnotok, eltartani magatokat és most derül majd ki hogy tudtuk együtt élni és megbírkózni a dolgokkal. Most jön a neheze hogy a saját lábatokra álljatok, ráértek még szerintem házasodni.
Egyébként meg én cikinek találnám ha egy pasi megkérné a kezem és a szülei vennék meg a gyűrűt, mert neki nincs ra pénze. Kérjen meg akkor amikor már telik rá neki.
Szia!
Ha magadban, magatokban biztos vagy, akkor nem korai. Az élethelyzet ilyen szinten nem számít, mármint teljesen mindegy, hogy egyetemista, vagy dolgozik egy fél éve, az eljegyzéshez köze nincs.
Elmesélem az én történetemet, hátha segít...
Mi egészen 17 éves korunk óta vagyunk együtt, a párom először 19 évesen állt elő az eljegyzés gondolatával...na akkor leültünk és átbeszéltük, hogy még 5-6 év egyetem vár ránk, 3 év külön városban, sok értelme nem lenne. Akkor azt beszéltük meg, hogy ha 3 év múlva is így gondoljuk, akkor jöhet az eljegyzés. Végül 23 éves voltam, mikor megkérte a kezem. Én dolgoztam már, ő nem (mivel olyan egyetemre jár, hogy egyáltalán nem fér bele az idejébe). Megvolt a pénzünk a karikagyűrűre, nekem volt aranyam amit nem használtam, abból vettük meg. Otthon óriási cirkusz ment le emiatt, vagyis mert miért az "én aranyamból" finanszíroztuk a gyűrű nagy részét (úgysem használtam soha azokat, amiket beadtunk, hát azért)...Nos a párom szülei fizették ki a pár karikagyűrűt cakkom pakk. Nagyon édesek voltak.
Szóval minket nagyon támogatott a család, annak ellenére, hogy eljegyzéskor a párom még egyetemista volt én épp hogy pályakezdő...
Az esküvőnk végül jövőben lesz, arra a párom is végez a hatodévvel...Még mai napig is sokat segítenek a szülei, és soha nem hányták fel, hogy de bénák vagyunk, mert egyetemistaként akartunk eljegyzést (már 6 éve voltunk együtt)...
Úgyhogy én azt mondom, ha magatokban biztosak vagytok, akkor hajrá, ha nem egészen, akkor lehet várni az egyetem végéig, hátha letisztul a kép :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!