Hogyan jegyeztek el?

Nálunk kettesben lánykérés volt, és később esküvő. Családi eljegyzéses ebédes buli nem volt, mert feleslegesnek tartottuk.

Majdnem 1 hónapja voltunk együtt amikor a férjem mondta, hogy vegyünk egymásnak gyűrűt ajándékba. Ez meg is történt. Én kiválasztottam a sajátomat, és ő is egyet magának, és egymásét fizettük ki. Utána el akartam kérni az enyémet, de nem adta oda...azt mondta később.

Közben hazamentünk hozzá, mert épp a velencei tóhoz készültünk, hogy bemutasson a haverjainak. Mikor hazaértünk hozzájuk b 1 óra körül, hogy összepakoljunk, ott a nappali és a kisszoba között elém térdelt, elmondta mennyire szeret, és velem akarja leélni az életét, és megkérdezte hogy leszek e a felesége:) ÉN igent mondtam. Felhúzta a gyűrűt az ujjamra, majd én is az ő gyűrűjét az ő ujjára, aztán megünnepeltük pár menet szexxel:) végül 6 óra körül leértünk a haverjaihoz:D

Másfél év után házasodtunk. Én 25, a férjem 22 éves volt akkor.

Örültem, hogy így történt, mert sose akartam pl nyilvános, éttermes sablonos lánykérést. Minden amit szerettem volna megkaptam (kettesben, letérdelés):)majdnem el is sírtam magam örömömben:)

Karácsony másnapján a nappaliban üldögéltünk, összebújva, csókolgattuk egymást, amikor kiszabadította magát az ölelésemből, és azt kérdezte, hogy odaadhat-e valamit. Mondtam, hogy igen, ekkor a táskájába nyúlt, és elővett egy ékszeres dobozt. Letérdelt, és megkérdezte, hogy hozzámegyek-e feleségül, én pedig természetesen igent mondtam :) Voltak könnyek, és a gyűrű felhúzása után ágyba bújtunk :)

Este pedig elmondtuk a szüleimnek, és bontottunk egy pezsgőt.

Munkában voltam, a párom pedig - tudtom szerint - otthon, a másik városban. :) Még beszéltem is vele telefonon és ecsetelgette, hogy épp mivel foglalkozik OTTHON. Borongós, esős, szürke délután volt, és amikor kiléptem a munkahelyem épületének ajtaján egy iszonyat jó pasit vettem észre az utca túloldalán. Gyanús kezdett lenni, hogy ez a hapsi engem vár... Kiöltözve, zakósan :D Aztán közelebb érve vettem észre, hogy ez az én kedves párocskám. Még ekkor sem volt gyanús, szentül meg voltam győződve: meg akar lepni, hogy hazavisz és nem akarja, hogy buszozzak. De hogy minek a kiöltözés? Ez fel se tűnt :P Aztán mikor megöleltem hirtelen letérdelt, ott az utcán. Köpni-nyelni nem tudtam, állítólag még válaszolni is elfelejtettem. :D Úgy remegett a keze :D

A sztorihoz hozzájár: úgy véltem, hogy nem vagyok meglephető alany, mindig minden kis meglepetést megsejtettem. Ráadásul úgy képzeltem, hogy biztosa valamelyik ünnepen ad gyűrűt majd, szülinap, karácsony, ami amúgyis meghitt... Szóval nem egy borongós szerda délután :D Ezért volt ekkor a meglepetés és az öröm... :)

Egy óriás kerék tetején próbálta megkérni a kezem :D De megbillent a kosár, miközben le akart térdelni, majdnem a gyűrű is leesett. Úgyhogy egy hatalmas vigyáááázz! Lett a válaszom, és nem tudtam észhez térni, csak amikor már lent voltunk.

Szóval odalett minden ünnepélyesség és pátosz, amire vágytunk egyébként mindketten. De nem ezen múlott a boldogságunk. Jót nevetünk ha arra gondolunk :D

24-N