Jegyeztek el valakit tegnap, Valentin napon?

Engem nem, bár csúnya is lett volna, mert nem szeretem a valentin napot :)

Amúgy egy ideje sajnos már én is kattogok rajta hasonlóan, mint te...

De én sem fogom kierőszakolni.

Talán az 5.-en! :)

Hajráá! :)

Gyanús volt, de szerencsére nem. :D

2 éve alkotunk egy párt, de még nem élünk együtt.

Csajok én csak azt javaslom nektek akik már hosszú ideje együtt vannak hogy ennyi év után már szóba lehet hozni és meg lehet beszélni a dolgot. Nincs értelme rajta kattogni és várni, de nem szólni.

n az a nő voltam aki nem szerette volna hogy egy jeles napon történjen, hanem egy szürke hétköznapot akartam ünneppé tenni. De nem történt. 5 év után szóba hoztam, megbeszéltük, elmondta hogy ő mitől fél( ami utólag kiderült nagy hülyeség volt) és azóta már 8 évnél járunk és a felesége vagyok. De ha nem szólok és nem beszéljük meg a dolgainkat lehet még mindig várnék.

Tévedés ne essék nem kihisztiztem, nem kierőltettem egyszerűen 5 év után úgy éreztem itt az idő. Utólag kiderült hogy félt mindenféle felhajtástól, papír nélkül is jó című műsört gondolta. Azóta rég túl vagyunk ezeken a felesége vagyok és azt mondja jó hogy megbeszéltük.Szerintem is. És én ezt közös döntésnek tartom, nem arra vártam hogy ő neki mikor jut eszébe.

Úgyhogy ennyi idő után ha az a kapcsolat olyan jó, akkor megtudjátok beszélni.

25/N

Szerencsére, mert nemet mondtam volna. :)

Nem élünk együtt, nekem pedig ez minimum kellene ahhoz, hogy összeházasodjunk. :)

Hát ez az. Én is minimális vagy semmilyen jelet nem kaptam. Annyi hogy ő nagyon nagyon összeakart kötözni, és miután összekötöztünk és fél év eltelt, akkor úgy éreztem hogy legyen eljegyzés mert annyira jól megvagyunk.

A férjem a beszélgetéskor elmondta hogy ő nem akart eljegyzést, mert hülyeségnek tartotta,eszébe sem jutott, az anyja is visszatartó erő volt, meg a családja hogy mennyien elváltak,meg papír nélkül is nagyon szeret.Én erre elmondtam az én verzióm.Hogy a családja az nem mi vagyunk , mi nagyon jól megvagyunk úgyhogy ne az anyja rossz házasságával mérjen össze.Ha neki nem számít a papír akkor lehet is esküvő, és hogy ő mennyire fél a felhajtástól. Kiegyeztünk az eljegyzésben, amitől rettegett hogy mi lesz az étteremben, szerepelnie kell, mi lesz a családok előtt, holott 5 éve már együtt voltunk és ismert mindenkit. Megbeszéltük hogy otthon tartjuk, 5 év után felesleges apától megkérnie a kezem, stb.. és nagyon jól sikerült az eljegyzés. Aznap este azt mondta hogy örül neki és nem volt vészes a helyzet csak túlreagálta.Az esküvőig eltelt hónapokban is nagyon izgult, szabályosan rosszul volt.Az utolsó héten összeszedte magát, és előtte már nem volt kiborulva. Az én férjem régen egy visszahúzódó, nem táncoló, nem szerepelő, nem megyek sehova, nem megyek intézkedni típus volt és az esküvőre sikerült ezekből elég sok mindent leküzdeni. Néha meg is lepődik magán.

Szóval érdemes megbeszélni a dolgot, mert elég sok hülyeség járt annó a fejében, ami mint utólag kiderült felesleges volt.

Én pont emiatt hoznám szóba dolgot. Minimális jelét se látod rajta..

Ha észrevenném a páromon, hogykészül valamire, vagy már korábban pedzegette a témát, akkor hagynám, mert feltételezem, hogy nemsokára eljegyez. Viszont ha semmi jele és nem is beszélgettetek róla, akkor bizony szüba hoznám..így aztán várhatsz életed végéig.

Szerintem vagytok együtt annyi ideje, hogy ezt ne legyen kellemetlen felhozni. Elhiszem, hogy nem akarod sürgetni, illetve nem akarod, hogy ő így érezze, de már 5 éve együtt vagytok..nem meglepő ha tövább szeretnél lépni a kapcsolatban, ezért egy sima beszélgetés belefér.