Mitől van ez az ellentmondás?

Egyrészt sok itt az irigy, másrészt szeretik elrontani egymás örömét.

Persze engem is idegesít, amikor valaki feltölti ide egy többszázezres gyűrű képét, hogy "jaaaaj milyen? Hát én nem is tudom tetszik-e..." csakhogy másokat pukkasszon.

Aztán nem is a saját gyűrűje, csak letöltötte a képet netről.

Mert ha el akarja jegyezni, az általában egyszer adódik meg az ember életében :) Akkor adjuk már meg a módját.

Az pedig nem válogatás, hogy ne étteremben vagy nyilvános helyen, hanem alapvető. Szexelni meg szerelmet vallani sem nyilvánosság előtt szeret az ember, akkor az élet egyéb intim pillanatai, mint egy ilyen komoly elköteleződés, miért tartozna a publikumra? Nem értem. A társaságnak is kínos, a hölgynek is. Ez lenne válogatás?

Hát kedveském, te nem tudom milyen nőkkel találkozol, de én eszméletlenül boldog vagyok attól, hogy a párom 4 éve hűségesen a tenyerén hordoz. Sosem lesz pénzünk méregdrága gyűrűre, de attól még meseszép lesz, és az egészben a legszebb, hogy ez a férfi velem akarja leélni az életét, és mindig vigyázni fog rám :)

24/N

A magyar olyan fajta, hogy akkor is villogni akar, ha nem győzi. Hitelt az esküvőre, csak hogy megmutassuk, csórón is lesz másfél millás esküvőnk. Így természetesen kell a gyémántgyűrű és a drága arany karikagyűrűk is, ha nincs ez meg, akkor a nő vérig van sértve, mert a pasi lealacsonyította őt, stb.

Én nem látom azt, amit mondasz, tehát elég ritka az álszerénység. Ezt max olyan kérdéseknél látod és olyanoktól, akik már meghalnának, csak jegyezzék el őket. Aki már túl van rajta, az nem, az dehogy alkuszik meg csóró gyűrűvel!

Inkább azt nézik ki, aki szolid akar lenni, de a valóságban is, nemcsak itt az oldalon. Mennyi lenéző tekintetet kaptam munkahelyen, amiért nem fogok több tízezerért menyasszonyi ruhát bérelni a mini kis polgári esküvőmre, pedig, mint mondták: "Legalább a fotók miatt kéne!" Értsd: ha visszanézem 20-30-40 év múlva, nem fogok örülni a képeknek, mert nem menyasszonyi ruhában voltam! Meg milyen vagyok már, hogy elcseszem a nagy napomat, hát normális vagyok?

Mikor közöltem, ez és ez a dolog kimarad a polgári ceremóniából, mert nekünk potya: "Hát igen, pedig jobb helyeken mondjuk így szokás" - mondta megvető hangon a kolleginám és elhúzta a száját.

Nem éri meg különcködni. :D Mert ha te másként képzelted el a nagy napod, és más az értékrended, mindenki lenéz. Hát még szerencse, hogy nekem születésem óta adagolják a leszarom tablettát, így immúnis vagyok erre.

És boldogan viselem majd a vacak, uncsi olcsó nemesacél karikagyűrűnket a férjemmel együtt.

Én úgy gondolom, hogy mindnekinek más elképzelése van a dologról, milyen gyűrű, milyen lánykérés stb...

Én tényleg nem akartam drága gyűrűt. Azt is megmondom miért... egyrészt pénzkidobásnak tartom, másrészt pedig nem is merném hordani, mert iszonyú drága azért, hogy elhagyjam... szóval akkor meg minek?

Nekem kb 5000ftba került az eljegyzési gyűrűm, és most lehet meg fogsz lepődni, de én választottam. Megtetszett, és ennyi....nem azt néztem, hogy nincs e drágább.

A méret miatt a férjem aggódott, és ezért azt mondta ajándékba válasszunk gyűrűt, és egymásét fizetjük ki... és meglepetés volt, hogy megkérte a kezem. Ezért volt az, hogy végül is én választottam ki a sajátomat.

Szerintem eléggé általánosítasz. Nyilván vannak olyanok akik drágát akarnak, de olyanok is, akik őszintén mondják, hogy nem...., mert nem ez a fontos.

Egyébként a lánykérés maga sem volt pucc, mert a férjem ismert és tudja hogy az olyasmit, se a nyilvánosat nem szeretem, szóval kettesben voltunk, amikor megkért. Nem volt se étterem, se pezsgő (amúgy is utáljuk), se semmi ilyesmi. És imádtam!!!!:) Azt az egy dolgot amit kimondatlanul "elvártam " lánykéréskor, azt pedig megtette (letérdelés), szóval én őszintén írom azt, hogy nem érdekelt a puccos eljegyzés, és a drága gyűrű.

Nem a gyűrű számit..nekem sem kellene gyémántos :-)

De legyen egyedi.. Nem kellenek hozzá mások..

Pl az én férjem nagyon tipikusan hozzáillő módon csinálta, egyébket romantika nélkül, rákészülés nelkül.

Le szoktak itt pontozni, amikor elmesélem, de így volt, ez van..

Ültünk a földön a nappaliban, ő bütykölt valamit, és a dobozban keresgéltem, rámnézet..

Mintha most pattant volna ki a fejéből, hogy házasodjunk össze még abban az évben..

Gyűrű nélkül, mindne nelkül...

Tökéletes volt, hozzánk illet.

Nem is kaptam, kértem eljegyzésit, inkább drága karikát vettünk, az is kifejezett kérésemee kő nélküli..

Ez egyedi volt, soha senkinek sem lesz ugyanolyan lánykérése, mint nekem.

És tuti kiakadtam volna, ha kapok egy drága gyűrűt, hiszen nem hordanám, a fiőkba minek?