Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Eljegyzés előtti pánik?
Tudom hogy furcsa, légyszi ne írjatok bunkóságokat!
Egy éve élek a párommal, másfél éva vagyunk együtt. Már karácsony előtt bedobta, hogy szenteste meglepi vár rám, utalgatott, stb, kitaláltam mire gondol, és megkértem, adjon még időt, olyan kevés ideje vagyunk együtt, annyi a gondunk, hogy előbb azt kéne megoldani. Gondolok itt az anyagi gondokra: akinek nincs 40ezer forintja tartozást befizetni, az ne vegyen már jeggyűrűt.
Plusz sajnos rengeteget vitáztunk, majdnem beleestem a depresszióba (egyszer már voltam, nem akarok visszaesni), majdnem szakítottunk is a kommunikáció hiánya miatt. Nem beszéltük meg a dolgokat, csak úgy vegetáltunk egymás mellett, mondanom sem kell mennyire volt jó a szex.
De szerettük egymást, nagyon is, harcoltunk, nem akartunk szakítani, hittünk benne, lesz ez még jobb is.
És most a sok pofon után amit egymástól és a barátnak hitt emberektől kaptunk, megtanított rá, hogy értékeljük, szeressük, tiszteljük egymást. A szex egyre jobb, bár még mindig nem olyan mint régen, de igazán érzem, hogy szeret, és mostmár nem fél kimutatni. Én is sokat változtam, ha bajom van, nem hisztizek, megoldjuk a problémákat.
Egy szóval kezdek boldog lenni, folyton azt mondja, az a célja hogy boldoggá tegyen.
Kaptam tőle májusfát, és azt mondta: "Azért állítottam neked, mert ugye tudod hogy ez után mi szokott következni?" - eljegyzés.
Én őszintén örülök neki, hogy kezd egyenesbe jönni a kapcsolatunk, de még nem vagyok mellette teljesen boldog, most is sokszor úgy meg tud bántani, hogy vonat elé van kedvem ugrani, és nem tudnék így ogent mondani neki. Mondhatnék, de az nem lenne őszinte, és nem fogom átverni.
Elmondtam neki hogy félek az eljegyzéstől, annyit mondott, ne féljek, mert boldog leszek, mindent meg fog érte tenni. Tudom hogy komolyan gondolja.
Arra kérlek most titeket, írjátok le nekem az élményeiteket, milyen volt az eljegyzés, mi volt előtte, utána, mit éreztetek?
Normális hogy bepánikoltam? Vagy ez egy baljós előjel, hogy mégsem ő az igazi? Amígy nem vagyok mellette boldog, addig nem ígérhetek neki örök hűséget.
válasza:2 év után kérte meg a kezem "hivatalosan", bár mi előtte is tudtuk, hogy együtt szeretnénk maradni. Nagyon jó érzés volt, más dimenzióba került a kapcsolatunk. Már nem csak a "barátnő" voltam, hanem a nő, aki hamarosan a feleség lesz. És ez a legjobb egy kapcsolatban, kikerülni a sorból, a többi nő közül, akik nem voltak elég jók feleségnek. Én viszont a legjobb vagyok :)
A mienk egyébként úgy történt, hogy elkezdtük szeretgetni egymást a kanapén, és két csók között azt mondta, hogy szeretne adni valamit. Kivette a táskájából az ékszeresdobozt. Nem is kell mondanom, mindketten megkönnyeztük <3 romantikus volt és szép, és csodás érzés :) utána pedig a szeretgetést folytattuk, és csodálatos volt azt érezni, hogy ő a vőlegényem, és nem a "barátom".
Nincs miért bepánikolni, ha el tudod képzelni azt, hogy vele maradj ezentúl :)
Ha nem vagy boldog, nem akarsz eljegyzést, akkor nem szereted igazán, és vársz egy jobb lehetőségre.
válasza:"sokszor úgy meg tud bántani, hogy vonat elé van kedvem ugrani"
Ez a kulcsmondat a számomra a hosszú leírásban.
Két esetet vázol:
1. valóban bánt téged és boldogtalanná tesz, ez esetben kérdés, minek vagy vele
2. állatira nem "múlt el" a depressziód, és nem eljegyzés, hanem terápia kéne neked.
Mivel bánt meg ilyenkor?
Félek hogy igazatok van, még nem gyógyultam meg teljesen. Úgy nőttem fel, hogy 7-en vagyunk testvérek, és mindig én voltam a fekete bárány, mindig rajtam csattant az ostor. Hihetetlen nagy szeretethiányom van, amit Ő próbál betölteni, sokszor sikerül is neki, csak olyan könnyen ki tudok zökkenni, hogy történik valami rossz, és megint boldogtalan vagyok.
Megbántani azzal szokott, hogy nem mindig akarja ugyanazt amit én. Szerintem én vagyok a hibás, mert csak magamnak akarom, sosem elég a törődésből :(
válasza: válasza:"Megbántani azzal szokott, hogy nem mindig akarja ugyanazt amit én."
Ezt ha kifejtenéd bővebben...
válasza:Nem kell orvosi segítség, amióta felfogta, hogy komolyan beteg vagyok, azóta ő az "orvosom". Sokkal jobban odafigyel, tényleg nagyon jó pasi, és én kész vagyok neki adni az életem, csak magam miatt nem merem. Félek hogy képtelen vagyok elfogadni a dolgokat úgy ahogy vannak.
Olyanok vannak pl hogy ő el akar menni este bulizni, én meg itthon maradnék vele, és kiborulok hogy mért nem törődik velem.
Vagy hogy pakolja össze a ruháit, de lusta. Apróságok, de engem kiborítanak. Gáz vagyok??? :(
válasza:"Nem kell orvosi segítség, amióta felfogta, hogy komolyan beteg vagyok, azóta ő az "orvosom". Sokkal jobban odafigyel, tényleg nagyon jó pasi, és én kész vagyok neki adni az életem, csak magam miatt nem merem. Félek hogy képtelen vagyok elfogadni a dolgokat úgy ahogy vannak.
Olyanok vannak pl hogy ő el akar menni este bulizni, én meg itthon maradnék vele, és kiborulok hogy mért nem törődik velem.
Vagy hogy pakolja össze a ruháit, de lusta. Apróságok, de engem kiborítanak. Gáz vagyok??? :("
Óriási tévedésben vagy, ráadásul szerepzavarba "kényszeríted" a pasidat. Hiába vállalja szívesen, neki nem az a dolga, hogy az orvosod legyen! Nem teheted rá a TE depressziódnak, gyerekkori traumáidnak a terhét. Nem az ő dolga ezt megoldani. És nem is lesz egészséges felnőtt-felnőtt felállású a kapcsolatotok, amíg ezt csinálod. Nem tudod elfogadni a dolgokat, ahogy vannak, ez tökéletesen igaz. Felismerted a problémát, ez jó, de még nem a megoldás. A megoldás a terápia. Ahol az orvossal együtt kezelitek a Te problémáidat, amikhez bizony a pasidnak sok köze nincs (mármint olyan szempontból, hogy nem ő okozta a problémákat, ott se volt, amikor történtek, tehát nem tud velük semmit kezdeni). Az, hogy ő van neked, persze jó, szinte terápiás hatású, hiszen van miért gyógyulnod, változnod. De nem ő fogja megoldani a gondjaid, csak Te!
És a te boldogságod sem őrajta múlik, hanem rajtad. Semmi olyasmit nem írtál le, amivel tényleg bántana. A bántás csak a te fejedben van! Teljesen normális igényei vannak, még a külön töltött egy-egy estét illetően is. A szétdobált ruhákat meg talán hagyjuk. Egyedül a te lelki problémáid nem hagyják, hogy boldog legyél, nem a pasiddal van a gond.
Gáz vagy? Nem, nem vagy gáz. Csak beteg, mert valaki, valami, valamikor beteggé tett. De sajnos meggyógyulni csak te tudsz, más nem fogja helyetted megtenni.
válasza:Másfél éve (ez szinte semmi!) vagytok együtt, ráadásul a kapcsolatotok már így is régóta szar.
Minek nektek eljegyzés, házasság? MINEK?
Még ha minden rózsaszín ködben úszna és szivárványokat böfögve kelnétek reggelente annyira imádnátok egymást és stimmelne minden, akkor is azt tanácsolnám, várjatok 2-3 évet, amíg jobban kiismeritek egymást...
DE ÍGY? Könyörgöm te magad írod, hogy épphogy együtt vagytok ilyen rövid ideje, de már veszekedtek állandóan. MINEK AKARSZ HOZZÁMENNI??
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!