Voltatok olyan helyzetben, hogy nagyon vártatok lánykérésre, de mégsem történt meg?

A 10. évünket tapossuk a párommal. Az elejétől kezdve beszéltünk a házasságról, de valahogy azt éreztem, hogy több esélye van annak,hogy nem vesz el. Éreztem, hogy szeret, velem akar maradni, de magától a házasságtól kicsit félt. Félt, hogy valami megváltozik, hiszen a családban sajnos felőlem se és felőle se volt jó példa. Hiába mondtam neki, hogy ezek nem igazak ránk és hogy nem fog változni semmi. Ő mindig mondogatta, hogy jó lenne összeházasodni, mégse tudta megkérni a kezem. Végül körülbelül egy éve csak megkérte a kezem, de épphogy elhangzott valami kérdés féle. Sok vitánk volt majd 9 év alatt a házasság miatt. Persze csak amiatt, hogy nem vesz el, nem akartam elhagyni. Mégse tudtam belenyugodni. Nem a fehér ruha hiányzott vagy ilyesmi, hanem az, hogy nem tudtam kimondani azt, hogy mi vagyunk az x család (x az ő vezetékneve). Nem akartam felvenni a nevét, csak azt, hogy mondhassam, hogy mi hivatalosan is egy család vagyunk, hülén hangzik tudom, de úgy valahogy jobban éreztem volna magam, ha elmondhattam volna, hogy feleség vagyok, hozzá tartozom. Nyáron tartottuk az esküvőnket a kislányunk 3. szülinapján. Végül csak volt lánykérés, és ezzel nem is tudja milyen álom napot szerzett nekem:D Eljött értem az esküvő napján, s mikor kikért akkor az egész család előtt apukámtól megkérte a kezem:D Nem volt világra szóló lakodalom, csak mi voltunk ott, a család. 35-en, de életem egyik legszebb napja volt. A mai napig nem lennék nyugodt, ha nem házasodtunk volna össze, és néha -néha a fejéhez vágnám:P Megnyugodva láttam az esküvőnk napján rajta, hogy tényleg ő is akarja az egészet, és megkönnyebbült ő is, hogy megtette ezt a hatalmas lépést. Nemrég mondta, hogy igazam volt, tényleg nem változott semmi:D Nem hordjuk a gyűrűinket. Nem sokáig tűrök meg magamon ékszert, tőle így meg aztán végképp nem várnám el. Nekem csak a tudat kellett, hogy a felesége vagyok. Bocs, hogy részleteztem, de gondoltam egy happy end sztori reményt adhat.

En soha nem voltam. Olyan fantasztikus vagyok, nekem midig megkertek a kezem, csak rohogni tudok azokon, akiknek nem.

2. ugye ezt csak provokációnak szántad ? Szerinted aki nem házasodott még (!) össze a párjával ,az mindössze szeretői státuszban van ? ... -.- Nekem sosem volt szeretőm, ellenben együtt élek 10 éve ,életem párjával ,gyermekem apjával .:P Házasság ? Az is kipipálható lesz most már hamarosan ... :)

Egyik rokonom volt így. A kapcsolatuk nyolcadik évében kérte feleségül a párja, miközben ő már egy évvel azelőtt feladta magában az egészet. Azt mondta, hogy beszéltek ők sokszor a témáról, de mindig az lett a vége, hogy meg lesz kérve, de hagyjon még időt a férfinek. Ő meg csendben maradt, csak ahogy haladt előre az idő, minden karácsonykor, minden szülinapkor, minden közös utazásnál azt remélte, hogy na most... és nem, és minden ilyen alkalom után egyre csalódottabb volt, míg végül a hetedik évben feladta, már nem várta, dühös volt és megkeseredett.. és akkor egy évvel később megkérte a párja. Nemet mondott és szakított.