Ti vállalnátok ebben a helyzetben egy eljegyzést?

Apró jelekből érzem, hogy a párom fejében erőteljesen jelen van az eljegyzés. Nagyon nagyon szeretem, igent is mondanék, de vannak dolgok amik miatt félek tőle.

Nem is én, hanem a szokásos társadalmi nyomás, hogy mások mit szólnának.

1. Picit több mint egy éve vagyunk együtt. De ez már a második kör. Voltunk 4 évig együtt majd 2 évig külön. Ezt a történetet most nem firtatnám.

2. Nem élünk együtt, feleslegesnek tartunk albérletet fizetni ha már van olyan megtakarításunk (pontosabban a páromnak), hogy 1-2 év múlva minimális hitellel lakást vehetünk. Akkor már az albérlet árával is előrébb vagyunk.

3. Én jelenleg munkanélküli vagyok, így nem tudok besegíteni az előrejutásunkba. Persze rajta vagyok hogy találjak, és ketten haladjunk előre.

És itt jön képbe a társadalom. Ma az az elfogadott hogy költözzünk össze mielőtt bármit komolyabbra fordítanánk. De most miért elítélendő hogy én az eljegyzés után, de az esküvő előtt költözöm csak össze a párommal? Az emberek miért ítélik el azokat akik nem a muszáj alapján élnek? Tehát nem úgy hogy pipákat gyűjtök és csak akkor jöhet a következő lépés ha az előzőt teljesítettem.

Tudom hogy a családom is ilyen és picit majd ez belerondít a boldogságomba. És szeretném előre megerősíteni magam hogy majd leperegjen a Na de kislányom mondatkezdet, és a hasonlóak.

Én szeretem imádom a párom, ő is engem, mi tudjuk hogy mit szeretnénk EGYÜTT elérni.