Aki kikönyörgi, az őszintén boldog?

Többségük nem, csak szeretne az lenni. De a külvilágnak és a saját rokonságuknak sem fognak panaszkodni, természetesen mindig boldognak fogják mutatni magukat.

De a kisördög nagyon ott szokott lenni, sok ilyen feleség olyan szinten féltékeny, hogy hiába a gyűrű, a kapcsolatuk idő előtt elmérgesedik.

Vagy egyszerűen a pasiból is kijön, hogy muszájból vette el ezt a sárkányt, aztán ebből is hamar perpatvar és válás lehet. A rokonok persze nem értik,hisz eddig olyan de olyan boldogok voltak... Ilyenkor rendszerint a pasira van fogva, ő a hibás, ő a nem jó.

Hát nézz be a házasság vagy válás rovatba! Számtalan példát olvashatsz, és a kérdésfeltevők sosem értik, hogy nem a párjukkal van a baj, nem őket kell megváltoztatni, hanem csak átgondoltabban kellett volna házasodni, ha mindkét fél ismeri és akarja egymást...

Örülnek, mert ennyire buták. Azt hiszik, most akkor ők a világ közepe, a többi 'sima barátnő' meg bekaphatja.

Én inkább csak sajnálom őket, hogy ennyire buta a gondolkodásuk.

Szerintem sokkal nagyobb öröm, ha a férfi önként teszi, nem hiszti nyomására. Vajon a kihisztizés esetében mennyire lehet tartós a dolog és lesz e belőle esküvő?

Szerintem aki kihisztizi/kihisztizte az sosem fogja bevallani, főleg nem itt...

Úgyhogy olyantól szerintem ne várjunk választ.

Amúgy én nem tudom elképzelni egy ilyen dolog hogyan működhet...

Mi számít kihisztizésnek?

Gondolom az még nem ha a lány puhatolózik, hogy kb. mikor akarja, (ha például tudja, hogy úgy is akarja). Vagy beszélni a jövőről stb.

Komolyan vannak olyanok akik szó szerint hisztiznek és sírnak azért?

Kedves kérdező! Megosztanád velem ennek a lefolyását. 3 ismerősödnél is történt ilyesmi, engem komolyan érdekel!

üdv

Érdekes egyébként, én sem értem az ilyet.

Nálunk a gyerek kérdés volt olyan, hogy a férjem eleinte húzódozott. Neki már van egy, lassan felnőtt, macera újra kezdeni a pelenkázós részt, stb.

Egy-két év után mondtam, hogy oké, figyu, gondolkozz rajta egy ideig, de ebben kompromisszum nem lesz, viszont ha tényleg nem akarod, akkor ne toljunk ki egymással.

Idővel már érdeklődött a téma iránt és fogékonyabb lett.

De nem vállalnék úgy gyereket, hogy a másikról tudom, hogy a háta közepére se kívánja - mert ez egy síró csecsemő mellett nem lesz jobb, sőt.

Én is ismerek ilyeneket.

Egyiknél a lány szülei erőltették a házasságot, mert vidéken ez a szokás. Utána lett egy gyerekük is amit a lány akart és most akar mégegyet. A srác már totál depressziós és megrokkan a munkában, de azért bele fog menni, "ha muszáj", ezt mondta.

Van egy csúnya nő ismerősöm is, aki az anyjával együtt hatott a szerencsétlen fiúra, aki még suliba járt. Addig basztatták közös erővel, míg a srácon totális agymosást végeztek, aztán gyorsan lerendezték az esküvőt és elkezdték gyártani a gyerekeket. A fiút arra is rákényszerítették, hogy hagyja abba a sulit, és dolgozzon, hogy legyen pénz és tartsa el őket.

Ismerek még egyet, ahol meg a nő egy házisárkány, a férje meg papucs. De tulajképp mindegyiknél ez van.

Szerintem ezek a nők boldogok. Nem azért, mert elvették őket, hanem mert sikerült elérni a céljukat (mindenkin áttiporva, de az nekik nem számít).

Egy egészséges párkapcsolatban ez két ember közös döntése. Nincs rajta mit könyörögni...elvileg erről folyamatosan beszélget a két fél, hiszen a közös jövő tervezése közösen zajlik jó esetben. Ha házasodni akarok, olyan párt választok, akinek szintén a jövőbeli tervei közt szerepel. Így nincs kétely, kikönyörgés és egyebek.

24N