Te mit gondolsz a házasságról? Csak egy papír vagy több annál?

Szeretnek feleseg lenni, mert en is ugy erzem, ugy kerek a csalad. De elettars vagyok mar 5 eve. Elfogadom, ha nem vesz el soha, de legbelul szeretnem. Ezt tudja is a parom, es mondja is, hogy majd elvesz, csak az alkalmas pillanatra var....mar 8 eve:D (3 evig egyutt jartunk, utana butoroztunk ossze. )

Ahogy mondtak elottem is, egy kapcsolat nem a papirtol mukodik, vagy nem azert mert nincs. Ha mi osszehazasodunk, es ha vegul elvalunk, azt biztos nem azert lesz, mert nem ismertuk egymast eleg jol:D

Te meg tul fiatal is lennel a hazassaghoz. Elso komoly kapcsolatod? Ilyen fiatalon en nem is kotnem le magam.

Mondjuk pont en mondom, akinek egyetlen egy komoly kapcsolata volt az eletben, amiben jelenleg elek:D En 21 evesen talalkoztam parommal, aki akkor volt 28. Mondtak nekem, ne kossem le magam mellette, mert 30 evesen fogok rajonni, hogy meg nem eltem...be kell latnom, valamelyest igazuk volt. Felre ne erts, szeretem a parom, o is szeret engem, jol megvagyunk, van egy gyonyoru kislanyunk, tervezzuk a kistesot. A langolas akkor mult el, mikor jott a kislanyunk 2.5 evvel ez elott. Neha, most 29 evesen arra gondolok, milyen lenne valaki massal? Talan en is tul fiatal voltam? Talan igazuk volt a szuleimnek es meg korul kellett volna neznem? Furcsa ez, es nem tudom, erted e. Szeretem, es nem tudnek nelkule elni, megis neha ilyenekre gondolok.

Mindig a hugom jut eszembe, aki iden nyaron tolti a 18-at. Egy eve jar egyutt az elso komoly baratjaval, nagyon jol megvannak, birom a sracot, aranyos nagyon, pont ilyet kepzeltem el hugom melle. Es neha eszembe jut, hogy barcsak par evvel kesobb talalkoztak volna, ha most egyutt maradnak, 20, 22 evesen fognak rajonni, hogy meg korul kene nezni...es ez a jobbik eset, mert mivan, ha 8-10 evig egyutt maradnak, es utana jonnek ra, mikor mar szuletett gyerekuk.

Valoszinu, ha egyutt maradtok, ezek a gondolatok a te fejedben is le fognak jatszodni, nincs ebben szerintem semmi, amig a "neha gondolok ra"-t felcsereli az "allandoan erre gondolok".

Szerintem mond meg neki, hogy igent mondtal, de te napolnad meg az eskuvot. Elobb koltozzetek ossze, s ha legalabb 1 ev egyuttlakas utan is azt mondjatok, hogy egyutt akartok maradni, akkor el lehet kezdeni gondolkodni az eskuvon. Jo, ha mielott osszehazasodik ket ember, nehany akadalyt lekuzdenek, aprobb hullamvolgyeket, konfliktusokat a kapcsolatban, mert akkor bujik ki a szog a zsakbol, akkor mutatkozik meg igazan, hogy a bajban milyen tarsad. A szepben es a joban persze, hogy minden rozsaszin. Az, hogy tavkapcsolatban eltek, az megint csak akadalyozza, hogy kideruljon, birjatok is e egymast hosszutavon. Ha csak havonta, kethavonta latjatok egymast, persze, hogy alig varjatok, hogy talalkozzatok.

Van, aki csak tavkapcsolatban tud elni. Ilyen a noverem. Tobb kapcsolata is volt, nemelyik mukodott par evig, de a mostani mar 7 eve tart. A sogorom egy honapot itthon tolt, egy honapot kulfoldon, es mukodik:D

A házasság mindenképpen több mint egy papír, felelősséggel jár. Ezután már jogilag, társadalmilag is összetartozunk, felvállaljuk egymást, a döntéseink nagy részéért közösen felelünk, sokkal inkább leszünk mi, mint te, meg én. A közös jövőbe és a másikba vetett bizalmunkat is kifejezi valamilyen szinten, hogy mostantól a közös életünket építjük, ami enyém, az a tiéd (és nem attól parázok, hogy fél év, egy év múlva átversz és lelépsz mindennel).

Hogy most ez mennyire praktikus, mennyire nem, mennyire jó döntés és kinek felel meg, kinek nem, ki meri, akarja vállalni és ki nem, azt mindenki döntse el maga. Nekünk évek óta jól működik, nem bántuk meg, ha most kellene dönteni, ugyanígy döntenénk.

A másik kérdésedre: elvileg egy jól működő kapcsolatban nem szabadna felborítania a családi idillt, hiszen mint ember, nem változtok meg tőle, az egymás iránti érzéseitek, a családtagokkal kapcsolatos érzéseitek és viszonyotok nem változik meg tőle. Ha már eleve van valami gubanc, ha kimondatlanul is, akkor ez később persze felszínre kerülhet, de nem a házasság miatt.

Nekünk több, mint egy papír. Bár egyikőnk sem hívő mégis fontos számunkra. Nekünk az eljegyzés is egy nagy dolog volt, hogy magasabb szintre emeltük a kapcsolatunkat ezáltal, az esküvővel főleg.

Megértelek téged is mert még csak 20 éves vagy, nem vágysz még annyira családra, gyerekekre, de párodat is megértem, mert csak 32 éves.

Én meglátásom szerint, ahogy te is írtad félsz a házasságtól, a felelőségtől ami ezzel jár, a háztartás vezetésétől stb.

Én azt tanácsolom neked, hogy beszélj a pároddal, mond el neki, hogy te még félsz a házasságtól. Szereted őt, majd hozzá akarsz menni, de kérsz egy kis időt, költözzetek elsőnek össze és majd meglátjátok mi lesz.

Ne ugorj rögtön bele a házasságba mert rossz vége lesz, ne tegyél felelőtlen lépéseket.

Biztos vagyok benne, hogy ő is jól tudja, hogy nagyon szereted őt, így megfog érteni téged.

Sok sikert!

Próbáld ezeket vele megbeszélni. Köztem és párom között 3 hét híján 11 év van, 7 éve vagyunk együtt, és együtt tervezünk megöregedni. Persze az élet közbeszólhat, de jól működik a kapcsolatunk.

Egyébként egy 20 éves férfi épp annyi mutáns gént ad át a gyerekének, mint a nő (legyen bármennyi idős a nő), míg egy 50 éves férfi már több, mint 8-szor annyit. Egy 30 éves is már kétszer annyit. Mivel a spermiumok mindig újratermelődnek, a kor előrehaladtával egyre kevésbé tudja a szervezet kiszűrni a mutáns géneket, míg a petefészek gyakorlatilag állandó. Ez nem feltétlen jelent rosszat, hiszen az evolúció is mutálódások hosszú folyamata. Csak érdekességképpen :)